A rasszizmuson alapuló erőszak igazolása nem normális

Ártatlan zsidó emberek meggyilkolását támogatni, igazolni vagy normalizálni nem más, mint a gonoszság banalitása – írja Tamir Wertzberger, az Európai Tett és Védelem Liga (APL) nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója.

Egy hete az Izraeli Védelmi Erőknek sikerült kézre keríteniük azt a terroristát, aki február 26-án, Náblusz mellett meggyilkolt két izraeli testvért. Az elkövetővel együtt további öt terroristával végeztek a Dzseninben lezajlott tűzpárbaj során. A 444.hu és a liberális média ismét ujjal mutogat Izraelre, az izraeli hadseregre, miközben bemutatja a terroristákat és a véletlenszerű embereket, akiket „egy újabb” izraeli agresszív akcióban öltek meg.

A 444.hu teljes egészében átvette a Hamász és az Iszlám Dzsihád narratíváját, amikor teljesen más történetet mesél az olvasóinak, hogy démonizálja Izraelt és delegitimálja az önvédelmi jogát.

Hannah Arendt politikai filozófust, írót és holokauszt-túlélőt 1961-ben Izraelbe küldte a The New Yorker magazin, hogy tudósítson az Eichmann-perről. Ő alkotta meg a „gonosz banalitása” kifejezést az Eichmann-jelenség leírásakor. Megdöbbentette a férfi hétköznapisága, a viselkedés, amelyet egy kistermetű, enyhén kopaszodó, unalmas bürokrata mutatott a szörnyű bűnökkel szemben, amelyekkel vádolták. „Szörnyen és ijesztően normális” – jellemezte Arend az előtte álló figurát.

A fő kérdés, hogy mennyire lehet valaki normális, miközben ártatlan emberek meggyilkolásával vádolják? Vagy mennyire lehet normális valaki, aki támogatja vagy igazolja ezt?

A 49 éves Abdel Fattah Hussein Kharousha ilyen normális ember volt. A Nablusz melletti Hawara városából származott, felesége és gyermekei voltak. Február 26-án fegyvert fogott és izraeli járműveket vett célba. A lövöldözésben életét vesztette a 21 éves Halel Menachem Yaniv és 19 éves testvére, Yagel Yaacov Yaniv. Egyetlen „bűnük” az volt, hogy zsidók voltak.

A Yaniv testvérek temetése a jeruzsálemi Mount Herzl katonai temetőben. Forrás: YONATAN SINDEL/FLASH90

Kharoushát a fiai – akik valószínűleg ugyanolyan idősek, mint apjuk áldozatai – azonnal Dzseninbe menekítették, hogy elrejtőzhessen az izraeli hadsereg elől. Fegyveres terroristáknak köszönhetően tíz napig sikerült bujkálnia, végül egy tűzpárbajban likvidálta őt és öt védőjét az izraeli hadsereg. Kharousha a Hamász terrorszervezet tagja volt. Az Iszlám Dzsihád és az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja már bosszút ígértek. Mindkét terrorszervezet az Egyesült Államok és az EU terrorlistáján szerepel.

Más országokhoz hasonlóan Izraelnek kötelessége megvédeni a polgárait. A nyugati demokratikus értékek iránt elkötelezett államot egy kalap alá venni a terrorszervezetekkel kimeríti az abszurditás fogalmát.

Ez nem egy területi konfliktus, hanem egy antiszemitizmussal átitatott százéves civilizációs összecsapás. Azok, akik hitük vagy fajtájuk miatt annyira gyűlölnek másokat, hogy készek megölni is őket, nem normális emberek. A rasszizmuson alapuló – bármilyen típusú – erőszak igazolása nem normális.

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a zsidó holokauszt 1945-ben véget ért, de Izraelben 75 éve zajlik a „csendes holokauszt”. Folyamatosan gyilkolják a zsidókat, mert zsidók. Erre nem lehet másképp tekinteni, nem lehet megérteni. Ártatlan emberek meggyilkolása csak azért, mert zsidók, tiszta antiszemitizmus. Ezt támogatni, igazolni vagy normalizálni nem más, mint a gonoszság banalitása.