A BLM és a baloldal: hogyan lettek a zsidók “fehér elnyomók”?

A szélsőségesek “interszekcionális” ideológiája alá akarja ásni Amerika teljes szövetét, eltörölve mindazokat a hagyományokat, amelyek naggyá tették Amerikát. Az antiszemitizmus természetes velejárója ennek az eszmének.

Fiamma Nirenstein legújabb könyve, a Jewish Lives Matter (A zsidó életek számítanak) találóan komor képet fest arról, ahogyan a zsidógyűlölet az emberi jogok álcája alatt vidáman újjáéledt Nyugaton” – írja a szerző könyvét ismertetve Ruthie Blum a The Jerusalem Postban, annak főbb állításait kiemelve, amelyek magyarázatot adnak arra, hogyan váltak antiszemitává és Izrael–gyűlölővé egyes nyugati “progresszív” mozgalmak.

Az 1945–ben született Nirenstein olasz–izraeli író, újságíró, akit 2008–ban Berlusconi jobbközép pártjának színeiben az olasz parlamentbe is beválasztottak, majd 2013–ban alijázott Izraelbe. Új könyvében azt vizsgálja, hogyan használták ki szélsőségesek a tavaly májusi gázai háborút Izrael–gyűlölő, antiszemita indulatok felszítására.

A szerző állítása szerint ezek a mozgalmak, jól fizetett NGO–k kiforgatták az emberi jogok, a jó és a rossz fogalmát, és hagyták, hogy a palesztin ügy támogatói azon az áron is fellendítsék ügyüket, hogy alig leplezett antiszemita hazugságokat terjesszenek a zsidó államról.

“Valójában, miközben már nem volt elfogadható a zsidók megsemmisítésének vágyát beismerni, Izrael elfogadható célpontjává vált annak, amit Natan Saranszkij a három D-nek nevezett: démonizálás, kettős mérce (double standards) és delegitimálás.”

Nirenstein szerint a mai palesztinbarát mozgalmak – különösen Amerikában, de az iszlám kapcsolaton keresztül Franciaországban is – “koncepcionális kapcsolatot” találtak a faji igazságtalanság, a kolonialista rasszizmus, valamint a feketék és a nők üldözése témáival a történelem során.

“Bár a zsidókat csak egy nagyon manipulatív megfigyelő azonosíthatná fehér elnyomókként vagy maszkulinistákként, pontosan ez történt. Az úgynevezett interszekcionalitás, amelynek célja állítólag az emberi jogok mindenki számára történő megvalósítása, az antiszemitizmus jelenlegi hullámának katalizátorává vált.”

Ennek a közös, állítólagos áldozatiságnak a felfedezése vezethett oda, hogy amikor egy szadista minneapolisi rendőr 2020 májusában megölte az afroamerikai George Floydot, az nemcsak a feketék melletti zavargásokhoz vezetett az Egyesült Államokban, hanem Izrael-ellenes gyűlölethullámot is kiváltott. Nem utolsósorban az olyan uszító karikatúrák miatt, amelyen pl. egy amerikai rendőrt ábrázoltak, aki Floyd nyakán térdelt, egy izraeli katona mellett, aki egy palesztin nyakán térdelt.

“Az Egyesült Államokat és Izraelt már régóta összekötötték a vádaskodások; az Amerika-ellenesség és az antiszemitizmus kapcsolata korunk egyik legfontosabb politikai jelensége. Ha a zsidóknak soha nem bocsátották meg, hogy tovább hordozták tragikus címerüket, a soá emlékét, amely Európa közelmúltjának bűnös természetére utal, és a jelenben is visszhangzik, akkor az amerikaiaknak sem fogják megbocsátani, hogy Európát megmentették önmagától”

– idézi Fiamma Nirenstein szavait az izraeli lap.

A szerző szerint az “interszekcionális trükk”, hogy a palesztinokat összekapcsolják egy minden elnyomás ellen küzdő programmal, nem csak azért felháborító, mert a Palesztin Hatóság elnyomja a médiát, és nyíltan diszkriminálja a nőket, a melegeket és a feketéket.

Ami még fontosabb: “a legősibb gyűlölet igazolásának posztmodern módja… az antiszemitizmus új változata, amely a zsidót ugyanabba a kategóriába helyezi, mint a fehér felsőbbrendűséget hirdetőket. Ez egy olyan kognitív betegség tünete is, amely kifordítja a felelősség és a bűn fogalmát, egészen odáig, hogy még azokat is rasszistának minősíti, akik bevallottan és politikailag antirasszisták, csak azért, mert fehérek vagy – a zsidók esetében – izraeliek.”