Antiszemita botrány a kasseli Documenta–kiállításon 

A német államfő majdnem lemondta az üdvözlő beszédét, végül megszólalt, és kijelentette, hogy a politikai agitátorok nem bújhatnak a művészi szabadság mögé.  

A Documenta az egyik legfontosabb európai kortárs művészeti kiállítás, amelyet 1955 óta ötévente tartanak meg 100 napon át a németországi Kasselben. Az idei kiállításról, a Documenta fifteenről már hónapokkal megnyitója előtt cikkezett a sajtó, és nem művészeti okokból. 

2019-ben a kiállítás szervezői a Ruangrupa nevű, progresszív–kollektivista eszméket valló indonéziai kurátori csoportot bízták meg a 2022–es szervezési feladatok ellátásával. A csoport viszont más kollektívákat bízott meg, azok megint másokat, mígnem januárban kiderült, hogy a német és indonéz szervezők és művészek közül jó két tucatnyian kiállnak az Izrael-ellenes BDS bojkottmozgalom mellett, és támogatnák az “illegitim kolonialista apartheid–rezsim” megszüntetését. Így aztán izraeli meghívottja nem is volt az idei kiállításnak. 

Kiderült az is, hogy a Documenta szervezői semmilyen nyílt vitára nem voltak hajlandók az antiszemita BDS–mozgalomról (amelynek finanszírozását a Bundestag 2020–ban határozatban tiltotta be), magát a kritikát pedig “rasszizmusnak” nevezték, illetve kísérletnek arra, hogy művészeket a származásuk és politikai álláspontjuk alapján delegitimáljanak.  

Előzetes botrányt kavart az A Question of Funding palesztin művészcsoporthoz tartozó gázai Mohammaed Al Havadzsri egyik alkotása is, a “Guernica Gaza” is. Ez a képsorozat az izraeli hadsereg támadásait kombinálja Delacroix, Chagall vagy van Gogh motívumaival, ily módon is közös nevezőre hozva az izraeli hadsereget a legendás spanyol várost rommá lövő náci Wehmachttal, civilek szándékos megölésével vádolja a zsidó államot. 

A kiállítás ezen formája ellen tiltakozó zsidó aktivisták részéről Malca Goldstein-Wolf felháborodásának adott hangot amiatt, hogy “nemcsak a művészek, de a Documenta művészeti vezetésének nagy része is nyilvánvalóan és bizonyíthatóan helyesli a BDS-t”,  és a kulturális és politikai döntéshozók szemet hunynak, amikor a BDS támogatói és szimpatizánsai “művészi szabadságnak akarják nyilvánítani a zsidógyűlöletet”. 

Frank-Walter Steinmeier német köztársasági elnök megnyitó beszédében elmondta, hogy az elmúlt hetekben dilemmázott, eljöjjön–e egyáltalán a kiállításra. Határozott hangú beszédében kijelentette, hogy a botrányért a felelősséget a német szervezőknek kell vállalniuk, azt nem lehet “kiszervezni”. A politikai aktivizmus ugyan ölthet művészi alakot, utalt az államfő Joseph Beuys munkásságára, de azt is nyilvánvalóvá tette, hogy “ez nem jelentheti azt, hogy mindazok, akik a művészetet politikai üzenetek közvetítésére használják, felmentést kaphatnak a kritika alól. Különösen akkor nem, ha a politikai aktivizmust művészeti formává teszik. Vannak határok!” 

Steinmeier bírálta az izraeli zsidó művészek bojkottját, a BDS-mozgalom hatásaival kapcsolatban pedig közölte: “Izrael bojkottja egyenlő a létezésének megtagadásával”. Hangsúlyozta: “az izraeli államiság elismerése a modern zsidó közösség méltóságának és biztonságának elismerése”. Reményét fejezte ki, hogy létezik “globális emlékezés”, az azonban “csak akkor lehet hiteles, ha minden emléket figyelembe vesz. Zsidó és izraeli emlékeket is.”