Új könyv mutatja be Románia szerepvállalását a holokausztban

A holokauszt történetének egyik kevésbé ismert epizódját eleveníti fel Maksim Goldenshteyn 2021 decemberében megjelent könyve. A 33 éves seattle-i születésű újságíró a So They Remember: A Jewish Family’s Story of Surviving the Holocaust in Soviet Ukraine (Hogy emlékezzenek: Egy zsidó család története, aki túlélte szovjet-ukrajnai holokausztot) című kötetében a Hitler legmegbízhatóbb kelet-európai szövetségese, Románia által megszállt dél-ukrajnai Transznisztriában elkövetett népirtásról emlékezik meg.

A családi visszaemlékezéseken és történeti kutatásokon alapuló kiadvány megszületéséhez a szerző nagyszüleinek személyes tapasztalatai is jelentős mértékben hozzájárultak – olvasható az AP bukaresti tudósítójának könyvismertetőjében.

Az egyik történet szerint Goldenshteyn nagymamája négyéves kislányként osont ki a gettóból, hogy visszaszerezze kedvenc babáit, amelyeket a családja kilakoltatásakor hagytak hátra. Tudta, hogy világos haja és kék szeme miatt helyi ukrán lánynak nézhetik.

Fotó: Maksim Goldenshteyn via AP

A román katonai ellenőrzés alá került Dnyeszteren túli területen mintegy 150 koncentrációs tábor és gettó működött.  A román közigazgatás alatt lévő területekről 120 ezer zsidó vált a népirtás áldozatává. Az Elie Wiesel Nemzetközi Bizottság a holokauszt tanulmányozásáért nevű szervezet 2004-es jelentése szerint, Transznisztriát, Bukovinát és Besszarábiát is beleszámítva a román hatóságok közvetlenül felelősek voltak 280-380 ezer zsidó és 12 ezer roma haláláért.

Maksim Goldenshteyn családja 1992-ben költözött az Egyesült Államokba az egykori Szovjetunióból. Gyerekkorában ugyan hallott töredékes információkat családja múltjáról, de azokat soha nem kapcsolta össze az emberiség történetének egyik legsötétebb fejezetével. Tíz évvel ezelőtt az édesanyja elmesélte neki a történetüket, ami sokkolóan hatott rá. Így kezdődött az az évtizedes kutatómunka, amely a holokauszt egyik mellőzött fejezetét vizsgálja – idézi fel a szerző.

Kiindulópontja a 2015-ben elhunyt nagyapjával, Motl Bravermannal készített interjú volt. “A Pechera haláltáborban sínylődött nagyapám bizonyos fokú távolságtartással beszélt a kamaszként átélt tapasztalatokról, mintha valaki más élményeit mesélte volna el. A későbbiekben elmondta, hogy a táborban ért hatásokat sosem tudta kiverni a fejéből” – írja.

A transznisztriai zsidók deportálása 1941-ben. Fotó: Amerikai Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma

Románia holokausztban játszott szerepének romániai és nemzetközi tudatosítása számos kívánnivalót hagy maga után. “Nem hiszem, hogy sokan tisztában vannak azzal, hogy Románia Németország legfőbb szövetségese volt keleten” – mondta Goldenshteyn, hozzátéve, hogy a kommunista diktatúra évtizedei szinte teljesen kitörölték a holokauszt emlékezetét. A bukaresti vezetők korábban tagadták a romániai holokausztot. A román állam csak a kétezres évek elején ismerte el, hogy a Ion Antonescu vezette kormány felelős volt több mint negyedmillió zsidó megöléséért az 1941-44-es időszakban. 2004-től október 9-ét a romániai holokauszt napjává nyilvánította az akkori román kormány.

A román parlament tavaly novemberben fogadta el azt a törvényt, amelynek értelmében 2023-tól kötelező tantárgy lesz az iskolákban a zsidók és a holokauszt története. Az Elie Wiesel Országos Holokausztkutató Intézet által decemberben közzétett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezetteknek csupán 32 százaléka válaszolta, hogy Romániában is történt holokauszt, és közülük is csak 31 százalék tekinti ezért felelősnek Ion Antonescu marsallt, Románia Hitler-barát kormányzóját. A románok többsége pedig úgy gondolja, hogy a holokauszt a náci Németország felelőssége.

“Azt hiszem, sok románnak még mindig gondot okoz elfogadni, hogy az Antonescu-rezsim és a román hatóságok részt vettek a zsidók javainak kisajátításában, deportálásukban és tömeges meggyilkolásukban” – mondta Ștefan Cristian Ionescu, a Northwestern University történésze az AP-nek.


A transznisztriai zsidók deportálása 1942-ben. Fotó: Yad Vashem

Goldenshteyn úgy véli, hogy a román hatóságok jelentős előrelépéseket tettek az elmúlt években az ország holokausztban játszott szerepének elismerésében. Aggasztják ugyan a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) szélsőséges nyilatkozatai, de a diplomácia közösség reakcióit bátorítónak tartja.

“Minden sötétmúltú ország számára fontos a szembenézés, hisz lehetetlen feltérképezni a jövőt a nélkül, hogy tudnánk, hol jártunk. A kelet-európai holokausztról keveset tudnak” – fogalmaz.

A pechera-i haláltáborban olyan éhínség tombolt, hogy a fogvatartottak kannibalizmushoz folyamodtak. Motl Braverman kijátszotta az őröket és veszélyesen hosszú portyákat tett a fagypont alatti hőmérsékleten, hogy kis mennyiségű élelemmel tarthassa életben a családját. Később másoknak is segített elmenekülni a táborból a viszonylag biztonságosabb gettókba.

Goldenshteyn szerint nagyapját leginkább az érintette érzékenyen, hogy “történetét soha nem ismerték el”, mert a holokausztról való beszélgetés tabunak számított. Könyve ezt meséli el, és éppúgy szól az emberi bátorságról és kedvességről, mint az emberi szenvedéssel szembeni romlott közönyről.

“A könyv erősségét az adja, hogy a személyes, családi történetet ötvözi a történeti kutatással. Így nemcsak egy szűk tudományos kör, hanem a nagyközönség számára is számos érdekességet tartogat. Még sok minden felfedezésre vár a Dnyeszteren túli területen Románia által elkövetett holokauszt kapcsán” – mondta Ștefan Cristian Ionescu.

Nagyapja halála után Goldenshteyn évekig nem hallgatta meg a vele készített interjúk hangfevételeit. Amikor 2017-ben végre lejátszotta őket, megdöbbentették néhai nagyapja szavai: “Ezt meg kell írnod, hogy senki ne felejtse el. Hogy emlékezzenek!”