Az Európa Tanács szerint Berlin túl szigorú az antiszemitizmussal szemben

Az Európa Tanács biztosa bírálta Németországot amiatt, hogy túl szigorúan és „túlzottan tág” módon értelmezi az antiszemitizmus fogalmát – számol be a Neokohn. 

Németországban egymást érik a fizikai és verbális antiszemita támadások, ehhez képest Michael O’Flaherty, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, aki 2025 októberében látogatott Németországba, kijelentette: egyre nagyobb nyomás nehezedik a demokratikus szabadságjogokra, és indokolatlan korlátozások érik a békés tüntetéseket.

Az emberi jogi biztos szerdán közzétett jelentésében kijelentette:

„A véleménynyilvánítás szabadságát aránytalanul korlátozzák, különösen a palesztinok jogait érintő vitákban és az izraeli kormányt ért jogos bírálatok esetében.”

O’Flaherty 2025 októberében látogatott Németországba, ahol szerinte egyre nagyobb nyomás nehezedik a demokratikus szabadságjogokra, és indokolatlan korlátozások érik a békés tüntetéseket,

„különösen a palesztin szolidaritási mozgalommal kapcsolatosakat.”

Ugyanakkor elítélte azokat a jelentéseket, amelyek szerint a rendfenntartók Berlinben és másutt is túlzott erőszakot alkalmaztak a gázai háborúval kapcsolatos tüntetések során.

Bár kijelentette, hogy Németországnak továbbra is foglalkoznia kell az antiszemitizmussal, hangsúlyozta, hogy

„nem szabad elmosódnia a különbségnek az állami politikák jogos bírálata és az antiszemitizmus között.”

Azt is hangsúlyozta, hogy az IHRA antiszemitizmusra vonatkozó munkadefinícióját

„nem szabad eltorzítani vagy helytelenül alkalmazni a szólásszabadság vagy az állami politikák jogos bírálatának elfojtása érdekében.”

Hogy ezzel mire gondolt, nem tudni: a palesztinpárti tüntetők nem bírálják, hanem eltörölni akarják Izraelt.

A Free Palestine ne veszélyeztesse a menedékjogot

Különösen azt bírálta, hogy Izrael kritizálása veszélyeztetheti a letelepedési vagy honosítási esélyeket, illetve büntetőjogi felelősségre vonáshoz vezethet.

Azt javasolta, hogy a békés gyülekezés jogának bármilyen korlátozását egyedi esetek elbírálása alapján hozzák meg, nem pedig „általános feltételezések vagy a feszültségektől való általános félelem” alapján.

Arra is rámutatott, hogy a tüntetésekre vonatkozó korlátozások nem alapulhatnak a közvetíteni kívánt üzenetek tartalmán, amennyiben azok Emberi Jogok Európai Egyezményében meghatározott határokon belül maradnak.

Példaként O’Flaherty azt javasolta, hogy a hatóságok tartózkodjanak

„a palesztin népet támogató szlogenek, szimbólumok vagy egyéb kifejezési formák”

általános tiltásától.

O’Flaherty egyben dicsérte Németország elkötelezettségét a zsidó életek védelme iránt, és ismételten hangsúlyozta, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelemhez elengedhetetlen a tudatosság növelése és a holokauszt emlékezetének ápolása. Ugyanakkor kijelentette, hogy az „iszlámellenes gyűlöletet” (értsd: az egyre dominánsabb iszlamizáció bírálatát) is „társadalmi problémaként” kell elismerni, és az állami intézményekben fokozni kell az erre irányuló tudatosságnövelő és kezelési erőfeszítéseket.

Minden statisztika szerint aggasztó mértékben megnőtt Németországban az antiszemita incidensek száma a 2023. október 7-i Hamász terrortámadás óta. A berlini székhelyű Antiszemita Incidenseket Vizsgáló Szövetségi Egyesület (RIAS) jelentése szerint 2024-ben 77 százalékkal több, összesen 8600 antiszemita incidenst regisztráltak az előző évhez képest, ami napi 24 esetet jelent. A jelentés szerint 2024-ben nyolc szélsőséges erőszakcselekmény, 186 támadás, 443 célzott rongálás és mintegy 300 fenyegetés történt. A legtöbb bejelentés – több mint 7500 eset – sértő viselkedésről szólt.

A kortárs német antiszemitizmus jelenségét

személyes tapasztalatokon keresztül vizsgálja azt a dokumentumfilm is, amelyet a 2B Galériában mutattak be április 7-én.  Az alkotás éles párhuzamot mutat a múlt század negyvenes éveinek Berlinével, ahol a zsidók életét napról-napra lehetetlenítették el, fokozatosan veszítették el biztonságukat, és tudjuk, hogy végül hova vezetett az útjuk – számolt be a Kibic Magazin.

Csabai Júlia rendező filmje, hat, Berlinben élő zsidó ember történetét mutatja be. Az alkotók tudatosan kerülték az általánosításokat, nem egyetlen, homogén zsidó nézőpontot kívántak felrajzolni, hanem különböző életutakat és tapasztalatokat. A megszólalók a világ különböző részeiről érkeztek Berlinbe, sokan éppen azért, mert a várost olyan helynek tekintették, ahol szabadon élhetnek. A film egyik legerősebb állítása, hogy ez a biztonságérzet súlyosan megingott október 7. óta. Azóta nem mernek héberül beszélni az utcán, a zsidó jelképeket gondosan elrejtik és minden szembejövő arcán azt kutatják, vajon veszélyes-e rájuk nézve.

A történetekben visszatérő motívum a bizonytalanság, és a fő kérdés, maradni vagy menni? Többen fogalmaztak úgy, hogy korábban elképzelhetetlen lett volna számukra a távozás, ma viszont már reális, sőt egyetlen lehetőségként merül fel. Ugyanakkor az is világossá válik, hogy nincs egyértelmű válasz arra, hová lehetne menni, az antiszemitizmus ugyanis nem lokális, hanem globális jelenségként jelenik meg – olvasható a beszámolóban.