Franciaország: védelem és félelem

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A kortárs gaulle-izmusról szóló doktori disszertációját várhatóan 2015-ben védi meg. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A kortárs gaulle-izmusról szóló doktori disszertációját várhatóan 2015-ben védi meg. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.
További elemzések a szerzőtől: www.sooseszter.com

 

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

A Charlie Hebdo-merénylet Franciaország zsidó közössége számára a Hyper Cacher-támadást, az antiszemita terrorizmus franciaországi megjelenését, a személyes biztonságérzet további drasztikus romlását jelenti. Olyan pillanatban történt ugyanis e tragédia, amikor a közösség már egyébként is feszült és ideges volt: 2014-ben Franciaország számított az izraeli alija fő forrásának, hiszen tavaly 6600-7300 zsidó ember telepedett le Izraelben a franciaországi antiszemitizmus, és különösen a muszlim antiszemitizmus erősödésétől tartva.

A francia kormány a merénylet után azonnal elrendelte a zsidó közösség érdekeltségeinek, zsinagógáinak és iskoláinak a védelmét, s erre a munkára a szárazföldi hadsereget is mozgósította (a Charlie utáni napokban mintegy 10 000 katonát rendeltek ki az utcákra, továbbá egy prefektust is kineveztek a zsidó közösség intézményei védelmének a koordinálására). A közösség tagjai ugyanakkor arra panaszkodnak, hogy a magas védelmi szint nem egyenletes, tudniillik a katonák időnként nem maradnak végig az eseményeken, vagy egyáltalán nem jelennek meg, ha kevés a résztvevő. Ráadásul nem is a közösségi eseményektől, hanem az egyéni támadásoktól kell igazán tartani – s minden zsidó ember mellé nem lehet gépfegyveres katonát állítani. Az országban továbbra is folyamatosan jelentik a kifejezetten antiszemita töltetű támadásokat, egyes hírek szerint naponta átlagosan hármat.

A belügyminiszter a napokban azt mondta, hogy a terrorfenyegetettség továbbra is magas, így amíg szükséges, a közösség védelmet kap. Bernard Cazeneuve kiemelte továbbá, hogy jelenleg 1354 intézménynél teljesítenek fegyveresek szolgálatot. A francia kormány egyébként nemrég nyilvánosságra hozott egy 100 millió eurós rasszizmus és antiszemitizmus elleni tervet is, melynek keretében többek között egy kommunikációs offenzívát is indítanak. A programmal foglalkozó, minisztériumközi koordinációs szervet (Dilcra) a miniszterelnök hivatala alá rendelték, ezzel is jelezve a fontosságát. Mindez érdemi hatással lehet a francia zsidó közösség életére és biztonságérzetére, ahogy a most megalkotott, politikai és jogi értelemben egyaránt rendkívül vitatott hírszerzési törvény is, amely soha nem látott nyomozati, adatgyűjtési hatásköröket biztosít a titkosszolgálatoknak. Ezen intézkedések sikerességét és hatékonyságát természetesen egyelőre még nem lehet megfelelően elemezni.

A feszült helyzet és a 2014-es előzmények miatt Izraelben akár 10-15 000 francia migráns fogadására is felkészültek. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy az alija üteme 2015 első hónapjaiban csökkent. Ennek oka egyelőre nem világos, de az alábbi cikk alapján három-négy feltételezés megfogalmazható. Először is a hírek szerint nehézkes Izraelben a francia diplomák honosítása. Másodszor: a francia kivándorlás a tapasztalatok szerint nyáron éri el a csúcsát. Harmadszor: a közösség egy része alternatív letelepedési célként Kanada francia ajkú területeit választja. Negyedszer: egy idő után természetesen, vagyis különösebb ok nélkül is csökkenhet a kivándorlás üteme, hiszen a legelszántabbak már elmentek vagy éppen elmenni készülnek. Vagyis a francia zsidó közösség és a francia antiszemitizmus helyzetéről egy idő után az alija-statisztikák nem mondanak semmit.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője.

A szerző további írásai itt olvashatók