128 tudós szeretné úgy bírálni Izraelt, hogy az ne legyen antiszemitizmus

Antiszemitizmussal foglalkozó szakértők – köztük két magyar – azt állítják, hogy az IHRA közkeletű definícióját „eltérítették”, hogy megvédjék Izraelt a nemzetközi kritikától.

Antiszemitizmussal foglalkozó történészek és szakértők petíciója (PDF) jelent meg az EU Observer portálon, amelyben azt kérik, hogy az ENSZ ne adaptálja a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) által világszerte elfogadott antiszemitizmus-meghatározást. Írásuk címe: „Ne ejtsék az ENSZ-t az antiszemitizmus homályos és fegyverként használt definíciójának csapdájába.”

Az európai portálon megjelent írásról támogatóan tudósított az Al Jazeera, Magyarországon pedig a szélsőbaloldali, szintén Izrael–ellenes Mérce, amely a következő címet adta beszámolójának:

„Ne Izrael mosdatására használják az antiszemitizmus elleni harcot!”

A petíciónak egyébként két magyar aláírója is van: Pető Andrea, a CEU professzora és Laczó Ferenc történész. Mindketten aláírói a 350 értelmiségi által elfogadott „Jeruzsálemi Nyilatkozatnak” is, amely azt javasolta:

se a cionizmus bírálata, se a BDS bojkottmozgalom normalizálása ne minősüljön automatikusan antiszemitának.

Az aláírók arra reagálnak, hogy Izrael ENSZ–nagykövete, Gilad Erdan sürgette a világszervezetet az IHRA–definíció elfogadására, ezt a definíciót ők ugyanis „mélyen problémásnak” tartják. Ismét előhozzák a Jeruzsálemi Nyilatozat azon érvét, hogy az IHRA által felsorolt példák célja

„antiszemitizmusként lejáratni és elhallgattatni Izrael politikájának jogos kritikáját.”

A petíció aláírói azt állítják, fontosnak tartják, hogy az ENSZ harcoljon az antiszemitizmus ellen, de rögtön hozzáteszik: a világszervezet épp ezt a harcot veszélyeztetné,

„ha egy olyan politizált definíciót támogat, amelyet a szabad szólás elrettentésére használnak fel, és arra, hogy az izraeli kormányt megvédjék a tetteiért való felelősségre vonástól.”

Az IHRA antiszemitizmus–meghatározásának egyik legfontosabb példája, hogy antiszemitizmusnak számít a zsidóság nemzeti létének, a cionista államnak a megkérdőjelezése:

„A zsidóság önrendelkezési jogának megtagadása, például azon az alapon, hogy az Izraeli Állam létezése a rasszizmus kifejeződése.”

A petíció aláírói tehát azt szeretnék elérni, hogy – mint teszi azt számos ismert emberi jogi NGO és a hírhedt BDS–mozgalom – bárki apartheiddel, népirtással, rasszizmussal vádolhassa a zsidó államot, bárki a zsidó állam bojkottjára szólíthasson fel, anélkül, hogy szembesülnie kelljen az antiszemitizmus vádjával.

Van a nyilatkozatnak azonban szórakoztató kitétele is: az aláírók szerint ha az ENSZ elfogadná az IHRA meghatározását, akkor attól az izraeli kormány „felbátorodna, és fokozná az ENSZ szervei és szakértői elleni kampányát”, ezáltal pedig „az emberi jogi aktivisták és az Izrael jogsértéseit támadó szervezetek teljes mértékben ki lennének téve az antiszemitizmus rosszhiszemű vádjain alapuló lejárató kampányoknak, ami ártana a véleménynyilvánításuk szabadságának és más, az ENSZ által védett és támogatott alapvető jogoknak”.

A helyzet azonban épp fordítva áll: a világszervezet tanúsít évtizedek óta egyoldalú, elfogult hozzáállást Izraellel szemben (sőt, 1975 és 1991 között érvényben volt a „cionizmus az rasszizmus” határozata), és nem Izrael állandó kritikusai, hanem Izrael támogatói vannak hosszú évek óta kitéve lejárató kampányoknak, online zaklatásoknak, nem egyszer fizikai inzultusoknak.

Szinte magától értetődő, hogy a nyilatkozat Izraelről kizárólag mint agresszorról beszél, a palesztinok pedig ezért a zsidó állam áldozataiként jelennek meg – miközben a több évtizedes palesztin terrorizmus meg sincs említve a dokumentumban.