Az ablakon kidobott nő esete felzaklatta a francia zsidó közösséget

Soós Eszter Petronella írása. További cikkeit itt találja.

Egy 27 éves muszlim fiatalember kidobott az ablakon egy 65 év körüli zsidó asszonyt – a szomszédját – a párizsi 11. kerületben. A borzasztó eset annyira felzaklatta a francia zsidóságot, hogy a párizsi főügyész is fogadta a közösség vezetőit, hogy tájékoztassa őket a nyomozás állásáról. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem antiszemita bűncselekményről van szó, vagy legalábbis az antiszemita indíték nem bizonyítható. A közösséget ez azonban a legkevésbé sem nyugtatja meg.

A hatóságok által kisebb bűncselekmények miatt ismert tettes nem tűnt teljesen beszámíthatónak a cselekmény elkövetésének pillanatában, keringő hírek szerint akár marihuánát is fogyaszthatott, letartóztatása után azonnal pszichiátriai vizsgálat várt rá. Egyes információk szerint dühöngése során nem válogatott a „potenciális áldozatokban”: egy másik emeleten élő mali családot is megpróbálhatott megtámadni, mielőtt a zsidó asszony halálát okozta volna.

A közösség egy része egyértelműen antiszemita cselekményként kezeli az ügyet már az első pillanattól kezdve, hatalmass sebességgel terjedt, hogy Sarah Attal-Halimi gyilkosa muszlim radikális volt, aki behatolt a hálószobájába és „Allah Akbar” kiáltások közepette meg is szúrta, mielőtt kidobta volna az ablakon.

A Crif, a francia zsidó intézmények reprezentatív tanácsa Facebook-oldalán nyilvánosan jelezte, hogy ezeket az információkat ellenőrizte, és nem tudja megerősíteni, más közösségi vezetők és sajtóhírek inkább a bizonytalanság és az információhiány húrjait pengették. A közösség radikálisabb szervezetei szerint viszont a hatóságok elhallgatásáról lehet szó, e feltételezés szerint tudniillik a hatóságok nem akarják a radikális jobb malmára hajtani a vizet két héttel az elnökválasztás első fordulója előtt.

A francia sajtó egy cikke megjegyezte, hogy miközben a zsidó közösség különböző fórumain Halimi asszony halála hatalmas érdeklődésre tart számot, az országos sajtó alig tárgyalja az ügyet, és a politikai vezetők is hezitálhatnak: ha a közösséggel tárgyalnak erről az ügyről, akkor azzal azt üzenik, hogy az egész közösséget érintő, azaz antiszemita gyilkosságról van szó.

A zsidó szervezetek vezetőinek találkozóján – melyre pár nappal a gyilkosság után végül sor került – a párizsi főügyész az antiszemita motivációt nem tudta alátámasztani bizonyítékokkal. Ez azonban nem csökkenti az aggodalmakat – az információhiány és a motiváció körüli bizonytalanság nemcsak ebben az isetben, hanem minden hasonló esetben hozzájárul a találgatásokhoz és a félelem erősödéséhez. A hírek szerint az áldozat emlékére rendezett séta is rendkívül feszült hangulatban zajlott.

Miközben az elemzőnek nem dolga igazságot tenni az ügyben (hiszen maga is információhiánnyal küzd), azt mindenképpen meg kell jegyeznie, hogy az eset egyértelműen tanúskodik arról, hogy milyen hangulatban van a francia zsidóság, milyen félelmek, aggodalmak, kételyek mozgatják. És arról is képet kaphatunk, hogy az elmúlt évek merényletei fényében a fizikai biztonságáért joggal aggódó francia zsidóság bizalma milyen könnyen meginoghat a köztársaság intézményeiben, a hatóságokban, az igazságszolgáltatásban. Márpedig ha valami aggasztó lehet a közösség jövője, franciaországi megmaradása szempontjából, akkor ez mindenképpen az, hiszen a zsidó közösség és a köztársaság szövetségét semmiféle kétség nem övezi hosszú évtizedek óta.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője. A szerző további írásai itt olvashatók