Hónapok óta Izrael ellen uszít a „Meseország mindenkié” szerkesztője 

Nagy vihart kavart az elmúlt napokban, hogy a Marquard kiadó törölte Nagy M. Boldizsár írásait lapjai internetes oldalairól. Nem véletlenül: Nagy folyamatosan uszít a zsidó állam ellen, és a Hamászt mentegeti.  

Nemes Dániel internetes szakember és üzletember többszöri sürgetésére reagálva a Marquard médiavállalathoz tartozó lapok (Éva magazin, InStyle) a múlt héten törölték internetes oldalaikról Nagy M. Boldizsár, a „Meseország mindenkié” című mesekönyv szerzőjének három zsidóellenes cikkét. Nemes a kiadónak jelezte:

„a szólás- és sajtószabadságnak is vannak morális és törvényi korlátai, és ezek az említett írások nem felelnek meg ezeknek, és a sajtóetikával és a szakmaisággal sem egyeztethetők össze.” 

A magát „roma és meleg emberként” meghatározó újságíró, a magyar szélsőjobboldal által támadott (Dúró Dóra által 2020-ban emlékezetes módon ledarált) mesekönyv szerkesztője, aki akkor a kisebbségek gondjait akarta megismertetni gyerekekkel, már messze nem ilyen érzékeny, ha zsidókról és a zsidó államról van szó. Nagy nem sokkal a Hamász október 7-i pogromja után cikkekben, posztokban elkezdett folyamatosan uszítani Izrael ellen, hazug állításokat téve a gázai háborúról, az iszlamista terrorszervezetet mentegetve. 

Mint arról a Media1 beszámolt, Nemes Dániel kifogásolta, hogy az ominózus cikkekben Nagy

„olyanokat írt, hogy neki a zsidó vallással semmi problémája, csak a kormánnyal, de a zsidók már közel 100 éve is azért érkeztek (!) oda, ahol felmenőik állítólag (!) korábban éltek, hogy lemészároljanak mindenkit, majd átnevezték Palesztina területét Izraelre, amit azóta hívnak így.”  

A 2020-as botrány óta külföldön élő Nagy M. Boldizsárnak azonban nemcsak a cikkei, hanem a Facebookon közzétett posztjai is döbbenetesek.

„Izrael valódi ellenségei nem a Hamász katonái. Hanem egy ideológia, ami az őslakos palesztinok szabadság és béke iránti vágyára reflektál, a célja a dekolonizáció, a cionista állam megszűntetése. Nem a cionisták legyilkolása, lefejezése és megerőszakolása, hanem az ún. „Palesztinát” fokozatosan bekebelező cionista projekt leállítása a cél. A Hamászon kívül senki nem kínál erre megoldást”

– írja például január 13-án, legitimnek tartva az „őslakosok” terrorját a zsidó „gyarmatosítók” ellen. 

Kevesebb figyelmet kapott Nagy M. két hónappal ezelőtt, egy roma blogon közölt „Katasztrófa Palesztinában” című írása, amelynek illusztrációjául egy felvágott görögdinnyét választott, nem véletlenül: ez „a megszállás ellenére jelen lévő palesztin identitás” jelképe. Maga az írás pedig bagatellizálja a palesztin terrort, hazudik Izrael történetéről, és végső soron legitimnek tartja a kolonialista zsidó állam elleni erőszakos fellépést. 

„Izraelt európai telepesek hozták létre etnikai tisztogatás árán 75 évvel ezelőtt Palesztina területén, a megmaradt őslakosságot a mai napig katonai megszállás alatt tartva. Izrael egy telepes gyarmat, ami definíció szerint azt jelenti, hogy az állam a terület feletti abszolút ellenőrzésre törekszik, aminek egyetlen eszköze, hogy lecserélje a lakosságot, azaz az őslakosokat eltüntesse és a telepes lakosság tagjaival helyettesítse”

– állítja Nagy M., egy bekezdésbe összesűrítve szinte minden hazugságot, amit ellenségei Izraelről összehordanak.  

Tekintet nélkül a tényekre: semmilyen „etnikai tisztogatás” nem történt 75 éve, az arabok által „Nakbaként” gyászolt hetekben arabok és zsidók százezrei egyaránt átmenekültek egymás területeire. (A szerző egyébként azt hiszi, 1948-ban Izrael támadt arab szomszédaira, nem pedig fordítva). Ráadásul a zsidókra illik leginkább az „őslakosok” kifejezés, hiszen őseik földjére tértek vissza az évezredes üldöztetések után, és a mai napig egyetlen közel-keleti állam sem ügyel jobban az arab lakosság jogaira, mint Izrael. A „nagy lakosságcsere” pedig mindeddig egy abszurd szélsőjobboldali konteó volt, ezek szerint mára ez is szalonképesé vált a woke baloldalon – ha Izrael kárára történhet. 

A szerző genocídiummal, rasszista propagandával és apartheiddel vádolja a zsidó államot, ami önmagában még csak sima hazugság lenne, ebben a kontextusban azonban funkciója is van: amikor azt állítja, hogy a cionizmus azt jelenti, „a világ valamennyi zsidó származású emberének joga van Zionban, azaz Izraelben élni és onnan minden más etnikumú személyt eltüntetni, bármilyen eszközzel”, akkor ezzel jogszerűnek ismeri el az Izraellel szemben fellépő terrorista erőszakot.  

„A Hamász tetteit és nézeteit természetesen el lehet ítélni, pláne a távolból, érintettség híján” – írja Nagy M., hogy aztán a „holokauszt-iparról” elhíresült Izrael-gyűlölő akadémikust, Norman Finkelsteint idézve így folytassa: „nehéz azt elvárni egy koncentrációs táborban felnőtt embertől, hogy ne harcoljon a szabadságáért, akár az élete kockáztatása árán is. ” A gázaiak tehát a lágerben élő új zsidók, Izrael az új fasiszta állam, Gázában „nyílt népirtás zajlik” – ki mondhatná ezek után, hogy nem jogos a fegyveres ellenállás? 

Idáig terjed tehát a kisebbségek ügyéért harcoló aktivista-szerző kiállása, szociális érzékenysége. Meseország mindenkié – kivéve a zsidóké.