Friss francia antiszemitizmus-adatok: értelmezés kérdése
Két tudósítás érkezett a postaládámba, gyakorlatilag egyszerre: az első hír szerint 2021-ben – 2019-hez képest – Franciaországban 14%-kal csökkent az antiszemita események száma. A másik közlemény szerint viszont a zsidóellenes cselekmények száma 75%-kal ugrott meg („robbant be”) a tavalyi évben. Mindkét szöveg ugyanarra, a francia Belügyminisztérium, és az SPCJ (Service de protection de la communauté juive), a Zsidó Közösség Védelmi Szolgálata által publikált számsorra, vagyis tökéletesen ugyanarra vonatkozik. Mégis, mintha nem ugyanarról beszélnének. Tanulságok.
Soós Eszter Petronella cikke
Íme az adatsor az SPCJ oldaláról kiemelve (a dedikált weboldalon a 2021-ről szóló teljes jelentés még nem érhető el e sorok írásakor):
Látható, hogy egyik hír és közlemény sem hazudott, mindkettő igazat írt. 2019-hez képest 2021-ben valóban csökkent, 2020-hoz képest pedig valóban berobbant az antiszemita esetek száma. A különbséget tehát az adja, hogy a tudósítások más és más bázisévhez viszonyítva vizsgálják a friss adatokat. Ez a választás pedig értelemszerűen más és más irányt is ad az adatok értelmezésének. Az is magától értetődő, hogy a zsidó biztonsággal foglalkozó SPCJ a 2020-as bázist választotta, ezzel is felhívva a figyelmet, hogy az esetek száma nem megnyugtató, semmiképpen sem alacsony szinten áll.
A kritikusok persze felvethetik, hogy 2020-hoz nem érdemes viszonyítani a 2021-es adatokat, hiszen a Covid miatti szigorú lezárások idején kevesebb volt a társadalmi interakció, kevesebb tér is nyílt az efféle „esetekre”, ebből következően a 2020-as év az összehasonlításnál figyelmen kívül hagyható, mint nem tökéletesen megbízható adat. Utóbbira természetesen újabb ellenvetésként felhozható, hogy ha így is van, az antiszemita esetek száma attól még viszonylag magas szinten stagnál Franciaországban (a Konzisztórium elnöke éppen erre hívja fel a figyelmet egy interjújában például). Másrészt, az adatmágián túl az is kiemelt figyelmet érdemel, hogy az SPCJ szerint az esetek negyede az áldozat otthona környékén történik. Ez fontos, mert ez vélhetően tovább erősíti a francia zsidó közösség azon – viszonylag friss – élményét, hogy esetenként a lakhelyén sincsen biztonságban (az elmúlt években például két olyan gyilkosság is történt, amikor zsidó asszonyokat a lakásukon öltek meg).
Az SPCJ gyorsjelentése egyébként felhívja a figyelmet arra, hogy a Hamasszal szembeni izraeli fellépés, illetve a lezárások elleni első tüntetések alkalmával megugrottak az esetszámok. Előbbi, hogy tudniillik a palesztin helyzet bizonyos mértékben megjelenik és importálódik Franciaországba, ismert jelenség, utóbbi viszont érthető újdonság, a pandémia kontextusában megfigyelhető „áldozati verseny” volt, amikor egyes oltásellenesek egyenesen a Soá áldozataihoz hasonlították magukat. Erről a TEV oldalin korábban részletesen beszámoltunk. E két körülményről a globális antiszemitizmus-trendekről szóló jelentés is úgy emlékezik meg, hogy azok ott vannak a 2021-es év eset-megugrása mögött tényezőként.
