Újra nő a sárkány feje, avagy új antiszemita párt Franciaországban?

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

Formálisan is új anticionista, antiszemita párt alakult Franciaországban, amely saját magát tudatosan a mérséklődni, antiszemita gyökereitől megszabadulni próbáló, mérsékelten iszlámellenes Nemzeti Fronttól és Marine Le Pentől jobbra kívánja elhelyezni magát a pártpolitikai palettán. Tudjuk, hogy a radikális jobboldali közönség az átlagnál fogékonyabb az antiszemita üzenetekre. A kérdés, hogy fogékonyak lesznek-e akkor, ha ezeket az üzeneteket a hírhedt humoristától, Dieudonné M’Bala M’Balatól, és Alain Soral írótól kapják meg, merthogy ez – az amúgy már korábban beharangozott párt – az ő nevükhöz fűződik.

Az alapítókról érdemes tudni, hogy 2009-ben már indultak egy anticionistának nevezett listával választáson – most saját bevallásuk szerint elsősorban a különböző helyi választásokat tartják célnak, ami nem meglepő, hiszen korábbi kampányok során is láthattuk, a különböző vidéki jelöltek között még ma is sokkal könnyebb az antiszemita üzenetekre nyitott versenyzőket találni, mint nagy, országos voksolások jelöltjei között (gondolva itt különösen a Nemzeti Front helyi jelöltjeire).

A Réconciliation nationale (nemzeti megbékélés) névre hallgató formáció azt állítja magáról, hogy új rendszerellenes erő kíván lenni, mivel – így az érvelés – a Marine Le Pen-féle Nemzeti Front már nem az, ráadásul az FN Izrael-párti (és – sugallják – elsajátította az iszlámellenes diskurzust). Viszont Soral és Dieudonné szerint a radikális iszlám fogalma „amerikai és cionista kreáció”, s a párt ötlete is Marine Le Pen egy volt tanácsadójának Izrael-párti megnyilvánulásait követően született meg. Az új szervezet székhelyének címe – nyilván a nemzeti megbékélés jegyében – megegyezik egy Soralhoz kötődő, antiszemita könyvek kiadásáról hírhedt kiadó székhelyének a címével.

Bár nem valószínű, hogy ez a párt – egyelőre – tömegeket vonzana, mégis képes lehet arra, hogy befolyásolja a közbeszédet. Egyrészt a szervezet igencsak vonzó lehet azoknak a (muszlim) fiataloknak, akik tartanak az iszlamofóbiától és a „civilizációk harca” diskurzustól, de Izrael-ellenes, esetleg nyíltan antiszemita érzelmeket-nézeteket vallanak. Másrészt pedig erősítheti az üzenetet, hogy a két főszereplő botrányhős, nem egyszer meggyűlt a bajuk a hatóságokkal többek között antiszemita megnyilvánulások miatt, Dieudonné előadásait időnként betiltják, s ez állítólag segít is a radikálisok mobilizációjában. Ráadásul a hírérték szerint szerveződő média sok esetben érdekesebbnek találja egy ismert antiszemita új megnyilvánulásait, mint a tenger kékségét vagy egy semmi botrányosat nem mondó politikusok szövegét (ugyanakkor – az előző megjegyzés árnyalásaként – megjegyzendő, hogy a párt formális megalakulásáról nem tengtek túl a hírek a francia lapokban).

Miközben nem szabad az új párt jelentőségét alábecsülni, túlértékelni sem kell. Egy alig leplezetten antiszemita pártot több indokkal is be lehet tiltani Franciaországban, mert erre megvannak a jogi lehetőségek, ha úgy alakul a helyzet. Igaz, egyes szakértők szerint szólnak amellett is érvek, hogy esetleg az állam hagyja a pártot kicsit futni és mozogni, elvégre egy felépített szervezet elleni nyomozás alkalmával kiérleltebb adatbázisokhoz, nyilvántartásokhoz juthatnak a hatóságok.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője. A szerző további írásai itt olvashatók