2016. évi egyszerűsített éves beszámoló

A Tett és Védelem Alapítvány 2016. évi egyszerűsített beszámolója és közhasznúsági jelentése az alábbi linken olvasható:

2016. évi beszámoló

Nem változik a Jobbik: Elkészült a TEV antiszemita gyűlölet-cselekményekről és incidensekről szóló éves jelentése

Budapest – 2017. június 6. – A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) 2017-ben is elkészítette éves jelentését. Az antiszemitizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb feltétele a zsidóellenesség okainak pontos ismerete és az antiszemitizmus valódi elterjedtségének vizsgálata. A TEV fő célja ezért a kérdést övező ismerethiány felszámolása: az alapítvány havi rendszerességgel, nemzetközi standardokra alapozott módszertan mentén figyeli a magyar közéleti eseményeket, a politikai nyilvánosságot és a sajtót. A szervezet negyedik alkalommal mutatta be Washingtonban is a hazai antiszemitizmusról készített tanulmányát és éves monitoringjelentését. Az American Jewish Commitee (AJC) által szervezett magasszintű nemzetközi politikai és közéleti érdeklődésre számottartó globális zsidó érdekvédelmi platform rendezvénye idén június 4. és 6. között került megrendezésre.

Mike Whine (CST) és Szalai Kálmán (TEV)

Az AJC világfórumán Szalai Kálmán, a szervezet titkára képviselte a Tett és Védelem Alapítványt, aki az európai és tengerentúli vezetőkkel folytatott megbeszélései alkalmával beszámolt a Mediánnal közösen készített antiszemitizmus-kutatás eredményeiről, valamint a TEV által már negyedik alkalommal közreadott éves monitoringjelentés összefoglalójáról, melyet honlapján közzétesz. Az AJC világfóruma az európai zsidó szervezetekkel meglévő munkakapcsolatán túl lehetőséget biztosít a tengerentúli zsidó szervezetek és politikai szereplők vezetőinek tájékoztatására, információcserére és közös fellépések akcióterveinek előkészítésére.

Az éves összefoglalóban az antiszemita gyűlölet-cselekmények és incidensek, hírek havi bontású jelentésekben összegezve, illetve folyamatában is bemutatásra kerültek a TEV elemzésében. 2016-ban az alapítvány 48 antiszemita gyűlöletcselekményt azonosított, melyeket legtöbb esetben a fővárosban követtek el, túlnyomó többségben férfiak, és leginkább olyan gyűlöletszervezetek tagjai, mint a Betyársereg vagy egyes futballszurkoló csoportok. A regisztrált cselekmények több mint háromnegyede gyűlölet-beszéd jellegű cselekménynek volt minősíthető, ezen kívül tíz megmozdulás a rongálás tárgykörébe esett. Az esetek nagy részében az áldozati, sértetti kör, a gyűlölet motiválta megnyilvánulások célpontja az általában vett zsidóság, mint vallási, felekezeti, etnikai kisebbségi csoport volt.
A Tett és Védelem Alapítvány minden évben egy jelentős, nyilvános érdeklődést kiváltó, kiemelt ügyet dolgoz fel esettanulmányában. A 2016-os évben azt a kérdést járta körbe a szervezet, hogy a Jobbik úgynevezett – kudarcosnak mutatkozó néppártosodási, törekvése következtében csökkent-e a szervezet antiszemita megnyilatkozásainak száma és az azokhoz kapcsolódó társadalmi benyomások változtak-e?

Megváltozott-e a Jobbik?

Az Alapítvány monitoring tevékenységének szakmai irányítási és felügyeleti feladatait végző Dr. Róna Dániel, politológus, a Corvinus Egyetem oktatója elmondta, a 2016-os év egyik legvisszásabb esetének a Jobbik hanukai üdvözlete tekinthető, így az Alapítvány fő kutatási anyaga is e köré szerveződött.
2016. december 29-én Vona Gábor Jobbik elnök és Mirkóczi Ádám szóvivő hanukai jókívánságokat küldött – többek között – Köves Slomónak, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség vezető rabbijának. „Az eddig példátlan üdvözletet Köves Slomó nyilvánosan visszautasította, mellyel nagy vihart kavart a nemzetközi és a hazai közbeszédben, illetve magában a Jobbikban is. Az eset természetesen azt a kérdést veti fel, hogy megváltozott-e a Jobbik, antiszemita-e a párt, és őszintének tekinthető-e Vona Gábor pártelnök „gesztusa”.” – jegyezte meg Róna Dániel. Érdekesség, hogy a Jobbik elnöke elismerte, a múltban a Jobbikban tapasztalhatóak voltak “vadhajtások”, ám érvelése szerint a párt már kilépett a “tékozló kamaszkorból”, és “felnőtté vált”. A változást saját magára is érti, pártelnökként egyik legfontosabb feladatának gondolja, hogy élen járjon a változásban. Noha a Jobbik nagypolitikai retorikája, témaválasztásai, a párt legfontosabb, alig féltucatnyi prominensének szóhasználata kétségkívül változást mutat a korábbi időszakhoz képest, egyértelműen megállapítható, hogy továbbra is jellemző rájuk az antiszemitizmus, és nem elszigetelt, ritka esetekről van szó, illetve a pártelnöki megnyilvánulások sem mentesek sok esetben a zsidóellenességtől.
Bodnár Dániel, a TEV elnöke szerint a rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan felmutatható, hogy a Jobbik lokális vezetése és szervezetei a tagságot egyfajta taktikai képmutatásra sarkallják. Ennek azonban tényleges hatása alig kimutatható a kutatásokban: a Jobbik tagság továbbra is 60% körüli antiszemita attitűdöt mutat. A Jobbik országos vezetői esetében nem az őszinteség az alapkérdés – erről magukon kívül Istennek tudnak számot adni –, hanem az, hogy képesek lehetnek e konzisztens, a teljes szervezetet átható, cselekvésben manifesztálódó bizonyságot adni az esetleges fordulatról.
A Jobbiktól azonban ezidáig nemcsak bocsánatkérés és elhatárolódás nem érkezett az ’ifjúkori ballépések’ kapcsán, de számos olyan szimbolikusan kiemelt esemény történt az úgynevezett néppártosodás időszakában is, melyek után a hazai pártok közül egyedüliként nem reagált.

A Hóman-ügy, közösség elleni uszítás, középiskolai programok – a TEV tevékenységéről röviden

A 2015-ös évben nagy port kavart a Hóman Bálint Alapítvány azon kezdeményezése, hogy szobrot állítsanak névadójuknak Székesfehérvár egyik közterén. A nemzetközi közvélemény figyelmét is felkeltő tiltakozások következtében a szoborállítás terve kudarcot vallott, többek között a TEV is feljelentést tett az üggyel kapcsolatban, és a nyilvánosság előtt is jelezte a szoborállítással kapcsolatos történeti, erkölcsi és nem utolsó sorban jogi anomáliákat.

A közösség elleni izgatás tekintetében korábban számos feljelentés született, melyek – a TEV megítélése szerint a vonatkozó Uniós direktívával összhangban nem álló, és a norma tartalmát kiüresítő – jogalkalmazói gyakorlaton megbicsaklottak, vagyis sok esetben el sem jutottak bírósági szakaszba. Az Országgyűlés 2016. október 28-ai határozatában módosította a Büntető Törvénykönyvet: a közösség elleni uszítás törvényi tényállásának elkövetési magatartását bővítette oly módon, hogy az erőszakra uszítást is megjelenítette, amellyel egyértelművé vált, hogy a gyűlöletre uszítás és az erőszakra uszítás nem azonos fogalmak. Az alapítvány következetes álláspontja volt, hogy a korábbi jogi szabályozás mentén kialakult bírói gyakorlat kiüresítette a jogszabályt, és ennek érdekében 2014 óta az Igazságügyi Minisztérium előtt szakmai fórumokon, államtitkári egyeztetéseken a Btk. jelenleg hatályos szövegével megegyező módosítását javasolta.

A Tett és Védelem Alapítvány 2016-ban is különös figyelmet fordított tevékenysége során a prevenciós célú ismeretátadásra és tájékoztatásra, ennek részeként középiskolai oktatási programot indított. Ennek keretében hat különböző tematikájú előadást tartottak a szervezet képviselői középiskolákban: 2016-ban a TEV összesen 48 alkalommal tartott előadást 35 iskolában, alkalmanként 25-100 fős fiatal közönségnek, Összesen több mint 2100 tanulót sikerül előadásaival elérnie a TEV munkatársainak.

2016-os Éves jelentés letöltése ›

Egy náci hattyúdala Budapesten

Horst Maher Fotó: Michael Urban/ddp/AF

A Tett és Védelem Alapítvány megelégedéssel nyugtázta, hogy a rendőrség Sopronban letartóztatta a Rote Armee Fraktion egykori ügyvédjét, a gyűlöletbeszédért és holokauszttagadásért elítélt náci propagandista Horst Mahlert, aki németországi börtönbüntetése elől megszökve Magyarországon remélt menedékjogot.

A hírek szerint Mahler levélben folyamodott a “szabadságszerető magyar néphez”, valamint a miniszterelnökhöz, akiknek kezébe biztonsággal leteheti sorsát., hogy elfogták a büntetett férfit.

Mahler életútját több forrás is paradoxnak nevezi: fiatal baloldali terroristából és lázítóból érettebb korára nácivá lett, karlendítéssel, heilhitlerrel és az eszköztár egyéb kellékeivel, azaz politikai oldalak szempontjából a két legtávolabbi végpontot járta be. Az ellentmondás azonban csak látszólagos. Ahogy maga Mahler fogalmazott az ezt firtató kérdésre: “De hiszen mindig is Amerikát és Izraelt tekintettem ellenségemnek.”

Alapítványunk krédója, az antiszemitizmus elleni harc sikeressége szempontjából is tanulságos megfogalmazni, hogyan ér össze a szélsőjobb és szélsőbal extrémizmusa, hogyan találja meg mindkettő az ellenségképet a zsidóságban. A szabadpiac működése, a nagytőke szerepe, a nemzetközi szervezetek ellenőrző jogköre, a nagyhatalmak politikája mindkét szélsőség kritikájának tárgya. És kisebb-nagyobb bakugrással mindkettő megtalálja bennük a zsidó szimbolikus, vagy nagyon is konkrétan megnevezett figuráját. A különbség leginkább annyi, hogy osztályharcos vagy faji alapon mutatnak rá közösségünkre. Egyiknél a munkásosztály és az  elnyomott népek állnak szemben a zsidó (vagy zsidó tőke által finanszírozott) burzsoáziával, másiknál az árja „faj” harcol a megsemmisítő zsidó faji „elnyomás” ellen.

Ez volt az a szempontváltás, amire Horst Mahler kényszerült, amikor a Baader-Meinhof csoport védőügyvédjéből a Harmadik Birodalom szószólójává vált, és ezt aligha nevezhetjük döbbenetes fordulatnak. Az általa is vallott hegeli dialektikus szemlélettel: megszüntetve megőrizte vezérlő ideológiájának folytonosságát.

A magyar hatóságok határozott fellépése megnyugtató abban a tekintetben is, hogy megálljt parancsol az igazságszolgáltatás rájuk nehezedő súlya miatt hazájukban levitézlett szélsőséges politikai szereplők Magyarországra menekülésének.

Szalai Kálmán

titkár

Tett és Védelem Alapítvány

Előítéletesség a mai magyar társadalomban

Napjainkban általában véve erős az idegenellenesség, az antiszemita előítéletesség pedig az elmúlt évben minimálisan ugyan, de tovább nőtt Magyarországon. Érdekes eredményekkel szolgált a Tett és Védelem Alapítvány megbízásából készült felmérés az antiszemitizmusról. A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2016 novemberében átfogó felmérést végzett, melynek keretében 1200 főt kérdezett meg a zsidósághoz és a holokauszthoz való viszonyáról. A zsidósággal kapcsolatos vélemények és képzetek mellett vizsgálták az antiszemita előítéletek gyakoriságát és erősségét is.

Előítéletesség a mai magyar társadalomban

  • A Jobbik szavazók 57%-a nyitott az antiszemita gondolatokra
  • A középkorú, alacsonyabb jövedelmű férfiak körében a legmagasabb az antiszemitizmus
  • A holokauszt tagadására-relativizálására való fogékonyság drasztikusan növekszik
  • A magyar társadalom ötödére jellemző az erőteljes zsidóellenes beállítódás

A zsidóellenesség 2010-ben erősödött meg számottevően, azóta csak szerény mértékű elmozdulások történtek. 2015-ről 2016-ra valamelyest nőtt az antiszemita állításokkal egyetértők aránya, valamint 2010 óta 21-26 százalék között ingadozik a zsidókkal szembeni érzelmi előítéletesség. Habár a zsidók elutasítása más etnikumokhoz képest nem volt magas fokú, európai összehasonlításban a magyarok még mindig kevésbé elfogadóak. A nemzetközi összehasonlító adatok azt mutatják, hogy az antiszemitizmus szintje hazánkban magasabb, mint számos Nyugat-Európai országba. Abban ugyanakkor jóval kedvezőbb a hazai zsidóság helyzete, mint a nyugatiaké, hogy kevésbé kell fizikai attrocitásoktól tartania. A magyarok listáját egyébként a cigányoknál is nagyobb ellenszenvvel szemlélt migránsok „vezetik”.

(A videó után a cikk folytatódik!)

A megkérdezettek a „zsidó” szóról jellemzően három dologra asszociáltak: leggyakrabban vallásra, népre, országra, sokan a holokausztra és az üldöztetésre, és szintén gyakori volt a pénz, befolyás, hatalom típusú említés. Nehéz megállapítani, hogy ez utóbbi képzettársítás elismerésből vagy féltékenységből fakad, mindenesetre az irigység is sok esetben táptalaja az antiszemitizmusnak. Ugyanakkor a kifejezetten negatív említések, lealacsonyító jelzők („kapzsi”, „hataloméhes”, „másokat semmibe vevő”) csak minden tizedik válaszadónál jöttek elő, nagyjából ugyanennyi volt a kifejezetten pozitív minősítések aránya is („tanult”, „összetartó”, „okos”). Hasonlóak voltak az arányok akkor, amikor Izraelről és a jellegzetes zsidó tulajdonságokról kérdeztük az embereket: a többség semleges asszociációt társított ezekhez.

Az évek óta ismétlődő kérdésekre adott válaszokból kiolvasható tendenciák alapján kijelenthető, hogy kis mértékben, de mégis észrevehetően nőtt a kognitív antiszemitizmus Magyarországon. A kutatásból kiderült, hogy a nem antiszemiták aránya fokozatosan csökkent, míg az erősen antiszemitának bizonyuló válaszadóké évről évre nőtt. A társadalom mintegy harmadára jellemző valamilyen fokú antiszemitizmus, ötödére pedig az erőteljes zsidóellenes beállítódás. Sőt, a lakosság harmada, negyede szerint a zsidók „túlzott”, „veszélyes” befolyással rendelkeznek. A legijesztőbb adatok talán azok, melyek szerint még a zsidók kivándorlásának követelésétől sem riadt vissza a válaszadók 18 százaléka, továbbá minden negyedik válaszadó még a numerus clausus szellemét idéző állításra is rábólintott.

A korábbi eredményekkel összhangban a férfiak valamivel fogékonyabbak az antiszemitizmusra, mint a nők. Életkor szerinti bontásban az tapasztalható, hogy a középkorúak (30-59) valamivel nagyobb mértékben bizonyultak zsidóellenesnek, mint a legfiatalabbak (18-29) és a legidősebbek (60 felettiek).  Ugyanakkor új fejlemény, hogy a jövedelmi csoportok szerint is jelentős különbség mutatható ki az antiszemiták arányát tekintve: a gazdagok zsidóellenessége csökkent, a szegényeké viszont nőtt valamelyest.

A holokauszttal kapcsolatban érdekes adatok továbbá, hogy a vészkorszak emlékezete mélyen megosztja a magyar társadalmat: a megkérdezettek mintegy fele szerint napirenden kellene tartani a kérdést, a másik fele szerint teljesen el kellene hagyni azt. Ezekben az ügyekben időbeli elmozdulás nem volt kimutatható, ám a nyílt holokauszt-tagadó kijelentések támogatottsága nőtt. Noha a választóközönség nagy többsége elhatárolódik a holokauszt tagadását vagy relativizálását kifejező gondolattól, a válaszadók nem elhanyagolható része fogékony rá: a teljes tagadásra 11, a részlegesre és a relativizálásra 18-24 százalék. Ráadásul ez a hányad egyre nagyobb lett az utóbbi években.

A felmérés különös figyelemmel fordul a pártpreferencia kérdése felé, hiszen az a többi tényezőnél szorosabb kapcsolatban van az antiszemitizmussal. Megállapították, hogy a kormánypárti közönség zsidókhoz való viszonya átlagosnak számít, a baloldali pártok – különösen a kispártok– hívei között viszont az átlagosnál jóval ritkább az antiszemitizmus, illetve az antiszemiták a teljes népességhez viszonyítva átlagosan közelebb esnek a jobboldali és a radikális pólushoz. 2016-ban sem volt meglepő fejlemény, hogy a Jobbik szavazóinak 46 százaléka az erősen zsidóellenes, további 11 százaléka pedig a mérsékelten antiszemita csoportba került: az elemzésbe bevont összes változó közül ez bizonyult a legmagasabb aránynak.

Az elmúlt évek változásait, a magyarországi helyzet feltérképezését tűzte ki céljául a Tett és Védelem Alapítvány által megrendezésre kerülő konferencia, melyen neves előadók kerekasztal-beszélgetéséből kaphattunk tájékoztatást. A résztvevők egyben megoldási javaslatokat kívántak tenni a békés együttélés lehetőségének megvalósítására.  Az eseményen elsőként Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója előadásában bemutatta a kutatást.  Ezt követően a meghívott vendégek bevonásával kerekasztal-beszélgetésre került sor.  A beszélgetést Lakner Zoltán, a 168 Óra főszerkesztő-helyettese vezette, a találkozón felszólalt Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője, Bodnár Dániel, a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke, és Róna Dániel politológus, a Medián kutatója is.

Bodnár Dániel, a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke hangsúlyozta a magyarországi helyzet épp azért különleges, mert a Magyarországon tapasztalható antiszemitizmus Európában szokatlan, régi típusú zsidóellenesség, mely ősi toposzokból merít erőt. Magyarországon a társadalmi többségtől életformaszinten elkülönülő zsidó közösség lélekszáma elenyésző, tehát a közösség külsőségeiben nehezen identifikálható. Mégis történelmi toposzok alapján összeesküvés-elméletek, előítéleteken nyugvó nézetek élnek az emberek egy jelentős részében a zsidósággal szemben. Ugyan fizikai fenyegetettség nincs jelen, viszont a kutatás szerint továbbra is nőtt a kognitív antiszemiták aránya. A holokauszt tagadására-relativizálására való fogékonyság drasztikusan növekszik az elmúlt 10 évben. Az egyik oka ennek az a beszédmód lehet, mellyel a holokauszt emlékezetéhez viszonyulunk. Az a fajta sérelmi alapozottságú diskurzus, mely a többségi társdalom és a zsidó közösségek között kialakult, a témával kapcsolatban akár egyfajta telítettséget is kiválthat. Ezt a helyzetet a mennyiségről a minőségre való váltással lehet talán feloldani. Ami a legfontosabb, az a holokausztról való beszéd kapcsán egy lényegesen személyesebb hang megtalálása. Ennek a hangnak a megtalálásában pedig a zsidó közösségnek központi feladata van.

Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója a kerekasztal-beszélgetésen elmondta, ez a mai konferencia egy hosszabb kutatássorozat legfrissebb állomása. Az évenként elvégzett felmérés kérdéseinek zöme hosszú távon változatlan, de mindig kiegészítjük, adaptáljuk az aktuális helyzethez. A magyar társadalom viszonya az etnikai és életmód-kisebbségekhez stabilnak mondható, és az antiszemitizmus sem erősödött. Látványos viszont, hogy az elmúlt két évben, amikor a „migránsokra” is rákérdeztünk, kiderült, hogy napjainkban ez a leginkább elutasított csoport. Egy másik aggasztó jelenség a növekvő mértékű holokauszt-tagadás, illetve -relativizálás, amelyben nyilván a történelemoktatásnak is nagy felelőssége van. Természetesen a pártok, a politikai szereplők szerepe is elvitathatatlan, minden kétértelműség, szavazatszerzési célú gyűlöletbeszéd beláthatatlan veszélyekkel jár. Hann a történelmi önismeret erősítésében fontos szerepet szánna a művészetpedagógiának, az olyan filmek együttes élményt jelentő középiskolai bemutatásának és megvitatásának, mint a Saul fia vagy az 1945.

Ember bunkósbottal

Alapítványunk, mint a magyarországi zsidó közösség és a zsidó identitás tevékeny megóvását célzó szervezet, megütközéssel értesült Bayer Zsolt egykori magyar író friss ízléstelenségéről. Márai Sándornak az emberiség megállíthatatlan hanyatlására alapozott világlátását igazolja, ami alig egy emberöltővel a jeles író halálát követően történik a tőle származó idézettel. Bayer Zsolt kezébe kerülve bunkósbotként lendül meg, köréje a közlő saját kútfejéből származó, idézhetetlen gyalázkodást hajigál. A passzus a New York Times vasárnapi számából a zsidóknak tulajdonított gettómentalitásra asszociál, s e mentalitást kíméletlen, erőteljes szavakkal ostorozza, egyéb vádak hangoztatása mellett.

Márai életművének átfogó feldolgozása még várat magára, de annyit mindenképpen leszögezhetünk, hogy a Bayer által prezentálni kívánt Márai Sándor aligha választotta volna párját élete társául, s nem foglalt volna megannyiszor állást a faji alapú megkülönböztetésekkel szemben. Felelőtlen módszer egy politikai odavágásért feláldozni neves írónk közmegbecsülését, jó hírét, tartalmas és tanulságos művek tekintélyét. Ugyanakkor meddő próbálkozás a publicista részéről, hogy Márai naplójából egy-egy keserű bejegyzést kiragadva és az életművet így eltorzítva igyekszik saját szalonképtelenségét rejtegetni.

Az idézet Bayer általi felleléséről is felmerülhet pár kérdés a figyelmes olvasóban. A Helikonnál megjelent Teljes Napló 1970-73 című vaskos kötet 150-151. oldalain olvasható bekezdést a kuruc.info címen működő internetes szennyportál már 2015-ben diadalmasan felmutatta — és egyben ravasz térképkészítő módjára meg is jelölte. A 2015-ös internetes közlésben ugyanis megjelenik egy sajtóhiba, ami a nyomtatásban nem szerepel. Pontosan ezt a sajtóhibát pedig Bayer Zsolt is megismétli, árnyalva ezzel a budai polgári lakásban Márai-kötetek garmadája mögött elmélyülten dolgozó szerző idilli képét. Megkockáztatjuk, hogy hacsak nem fatális véletlenek összjátéka reprodukálta két év eltéréssel pontosan ugyanazon sajtóhibát, Bayer Zsolt a kuruc.info apokrif másodközlőjeként intézett támadást Márai Sándor jó híre, a magyar közbeszéd és — közvetve — közösségünk ellen.

 

Szalai Kálmán

a Tett és Védelem Alapítvány titkára

Szélsőjobbos szervezet tart előadást az esztergomi volt zsinagógában

A Tett és Védelem tiltakozik az ellen, hogy ismét egy szélsőséges eszmékhez köthető szervezet kap lehetőséget a megszólalásra az esztergomi Művelődés Házában, és felszólítja az intézmény vezetését, hogy ne adjon lehetőséget olyan rendezvények megtartására, amik meggyalázzák az esztergomi zsidóság mártírjainak emlékét.

A Szent Korona Szabadegyetem szervezésében 2017. május 2-án egy előadás lesz látható Esztergomban a Művelődés Házában. Az előadásról a címén túl sokat nem lehet tudni, annál többet a Szabadegyetemről, aminek például Prof. Dr. Bakay Kornél is oktatója. Bakay Kornél volt az, akinek tankönyvként végül el nem ismert műve a zsidóság nélkül próbálta megírni az ókor történetét, és akinek „Horthy katonái – Szálasi nyilasai” című kiállítása nagy botrányt kavart.

A Szent Korona Szabadegyetem a Szent Korona Országáért Alapítvány keretein belül működik. Az alapítvány vezetője, dr. Varga Tibor gyakran szerepelt a Szent Korona Rádióban, amely a honlapja szerint olyan szélsőséges szervezetekkel működik együtt, mint a Betyársereg vagy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. De a rádió maga sem riad vissza ordas eszmék terjesztésétől. A Saul fia című Oscar-díjas magyar filmről például ezt írták:

Az egyik legnagyobb zsidó ünnepségen, a Cannes filmfesztiválon a “mindenki legnagyobb meglepetésére”, az ezerszer megfilmesített holokauszt-mítoszról szóló propagandisztikus alkotást, a “Saul fia” című  filmet természetesen kitüntették. Pofátlanság a köbön, hogy ezt “magyar sikerként” könyvelik el, holott nincs szó másról, mint az újabb agymosásról a zsidók által.

Nem először fordul elő hasonló eset: 2014-ben a Jobbik tartott a Művelődés Házában fórumot, pár hete pedig az antiszemitizmusáról is ismert Wass Albertnek volt estje a költészet napja alkalmából. Ezek a rendezvények bármelyik önkormányzati vagy állami intézményben elfogadhatatlanok lennének, de jelen esetben különösen fájdalmas, tekintettel arra, hogy a Művelődés Házának helyet adó épület korábban zsinagóga volt.

Antiszemitizmus-körkép: Előítéletesség a mai magyar társadalomban

Előítéletesség a mai magyar társadalomban

  • A Jobbik szavazók 57%-a nyitott az antiszemita gondolatokra.
  • A középkorú, alacsonyabb jövedelmű férfiak körében a legmagasabb az antiszemitizmus.
  • A holokauszt tagadására-relativizálására való fogékonyság drasztikusan növekszik.
  • A magyar társadalom ötödére jellemző az erőteljes zsidóellenes beállítódás.
  • A teljes kutatási jelentés itt található.

Napjainkban általában véve erős az idegenellenesség, az antiszemita előítéletesség pedig az elmúlt évben minimálisan ugyan, de tovább nőtt Magyarországon.  Érdekes eredményekkel szolgált a Tett és Védelem Alapítvány megbízásából készült felmérés az antiszemitizmusról. A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2016 novemberében átfogó felmérést végzett, melynek keretében 1200 főt kérdezett meg a zsidósághoz és a holokauszthoz való viszonyáról. A zsidósággal kapcsolatos vélemények és képzetek mellett vizsgálták az antiszemita előítéletek gyakoriságát és erősségét is. 

A zsidóellenesség 2010-ben erősödött meg számottevően, azóta csak szerény mértékű elmozdulások történtek. 2015-ről 2016-ra valamelyest nőtt az antiszemita állításokkal egyetértők aránya, valamint 2010 óta 21-26 százalék között ingadozik a zsidókkal szembeni érzelmi előítéletesség. Habár a zsidók elutasítása más etnikumokhoz képest nem volt magas fokú, európai összehasonlításban a magyarok még mindig kevésbé elfogadóak. A nemzetközi összehasonlító adatok azt mutatják, hogy az antiszemitizmus szintje hazánkban magasabb, mint számos Nyugat-Európai országba. Abban ugyanakkor jóval kedvezőbb a hazai zsidóság helyzete, mint a nyugatiaké, hogy kevésbé kell fizikai attrocitásoktól tartania. A magyarok listáját egyébként a cigányoknál is nagyobb ellenszenvvel szemlélt migránsok „vezetik”.

A megkérdezettek a „zsidó” szóról jellemzően három dologra asszociáltak: leggyakrabban vallásra, népre, országra, sokan a holokausztra és az üldöztetésre, és szintén gyakori volt a pénz, befolyás, hatalom típusú említés. Nehéz megállapítani, hogy ez utóbbi képzettársítás elismerésből vagy féltékenységből fakad, mindenesetre az irigység is sok esetben táptalaja az antiszemitizmusnak. Ugyanakkor a kifejezetten negatív említések, lealacsonyító jelzők („kapzsi”, „hataloméhes”, „másokat semmibe vevő”) csak minden tizedik válaszadónál jöttek elő, nagyjából ugyanennyi volt a kifejezetten pozitív minősítések aránya is („tanult”, „összetartó”, „okos”). Hasonlóak voltak az arányok akkor, amikor Izraelről és a jellegzetes zsidó tulajdonságokról kérdeztük az embereket: a többség semleges asszociációt társított ezekhez.

Az évek óta ismétlődő kérdésekre adott válaszokból kiolvasható tendenciák alapján kijelenthető, hogy kis mértékben, de mégis észrevehetően nőtt a kognitív antiszemitizmus Magyarországon. A kutatásból kiderült, hogy a nem antiszemiták aránya fokozatosan csökkent, míg az erősen antiszemitának bizonyuló válaszadóké évről évre nőtt. A társadalom mintegy harmadára jellemző valamilyen fokú antiszemitizmus, ötödére pedig az erőteljes zsidóellenes beállítódás. Sőt, a lakosság harmada, negyede szerint a zsidók „túlzott”, „veszélyes” befolyással rendelkeznek. A legijesztőbb adatok talán azok, melyek szerint még a zsidók kivándorlásának követelésétől sem riadt vissza a válaszadók 18 százaléka, továbbá minden negyedik válaszadó még a numerus clausus szellemét idéző állításra is rábólintott.

A korábbi eredményekkel összhangban a férfiak valamivel fogékonyabbak az antiszemitizmusra, mint a nők. Életkor szerinti bontásban az tapasztalható, hogy a középkorúak (30-59) valamivel nagyobb mértékben bizonyultak zsidóellenesnek, mint a legfiatalabbak (18-29) és a legidősebbek (60 felettiek).  Ugyanakkor új fejlemény, hogy a jövedelmi csoportok szerint is jelentős különbség mutatható ki az antiszemiták arányát tekintve: a gazdagok zsidóellenessége csökkent, a szegényeké viszont nőtt valamelyest.

A holokauszttal kapcsolatban érdekes adatok továbbá, hogy a vészkorszak emlékezete mélyen megosztja a magyar társadalmat: a megkérdezettek mintegy fele szerint napirenden kellene tartani a kérdést, a másik fele szerint teljesen el kellene hagyni azt. Ezekben az ügyekben időbeli elmozdulás nem volt kimutatható, ám a nyílt holokauszt-tagadó kijelentések támogatottsága nőtt. Noha a választóközönség nagy többsége elhatárolódik a holokauszt tagadását vagy relativizálását kifejező gondolattól, a válaszadók nem elhanyagolható része fogékony rá: a teljes tagadásra 11, a részlegesre és a relativizálásra 18-24 százalék. Ráadásul ez a hányad egyre nagyobb lett az utóbbi években.

A felmérés különös figyelemmel fordul a pártpreferencia kérdése felé, hiszen az a többi tényezőnél szorosabb kapcsolatban van az antiszemitizmussal. Megállapították, hogy a kormánypárti közönség zsidókhoz való viszonya átlagosnak számít, a baloldali pártok – különösen a kispártok – hívei között viszont az átlagosnál jóval ritkább az antiszemitizmus, illetve az antiszemiták a teljes népességhez viszonyítva átlagosan közelebb esnek a jobboldali és a radikális pólushoz. 2016-ban sem volt meglepő fejlemény, hogy a Jobbik szavazóinak 46 százaléka az erősen zsidóellenes, további 11 százaléka pedig a mérsékelten antiszemita csoportba került: az elemzésbe bevont összes változó közül ez bizonyult a legmagasabb aránynak.

Az elmúlt évek változásait, a magyarországi helyzet feltérképezését tűzte ki céljául a Tett és Védelem Alapítvány által megrendezésre kerülő konferencia, melyen neves előadók kerekasztal-beszélgetéséből kaphattunk tájékoztatást. A résztvevők egyben megoldási javaslatokat kívántak tenni a békés együttélés lehetőségének megvalósítására.  Az eseményen elsőként Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója előadásában bemutatta a kutatást.  Ezt követően a meghívott vendégek bevonásával kerekasztal-beszélgetésre került sor.  A beszélgetésen felszólalt Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője, Bodnár Dániel, a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint Lakner Zoltán, a 168 Óra főszerkesztő-helyettese és Róna Dániel politológus, a Medián kutatója is.

Törvénytelenül működik a Hóman Bálint Alapítvány

Az Akadémia után a bíróság is megállapította, hogy a Hóman Bálint Alapítvány elnevezése jogszabályba ütközik. Mivel az alapítvány nem változtatta meg a nevét, a székesfehérvári cégbíróság jogerős határozatban elutasította a kérelmét, amelyben személyi változások átvezetését kérte. Így azonban nemcsak a szervezet elnevezése, de a működése is törvénysértővé vált.

A Tett és Védelem Alapítvány 2015. decemberében fordult a civil szervezetek törvényességi felügyeletét gyakorló ügyészséghez, mert a Hóman Bálint Alapítvány elnevezése sérti a civil szervezetekről szóló törvény azon szakaszát, mely kimondja, hogy „szervezet elnevezésében nem szerepelhet olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be”. A TEV indoklása szerint Hóman Bálint nemcsak hozzájárult a nyilasok hatalomra jutásához, hanem a nyilas parlament munkájában is részt vett, ezzel is legitimálva a Szálasi-féle önkényuralmi rendszert.

A székesfehérvári cégbíróság kérte a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását, majd mivel azt nem találta egyértelműnek, újabb állásfoglalás kiadására kérte az MTA-t. Lovász László elnök július 20-án kelt levelében egyértelművé tette, hogy Hóman Bálint az Akadémia álláspontja szerint is részt vett önkényuralmi rendszer fenntartásában, ezért a nevét nem viselheti Magyarországon bejegyzett szervezet.

Ennek értelmében a bíróság a Hóman Bálint Alapítványt az elnevezés megváltoztatására szólította fel, egyúttal jelezte, hogy ennek megtörténtéig semmilyen változtatást nem tud bejegyezni. Az alapítvány a felszólításnak sem a szeptemberi határidőig, sem 2017. márciusáig nem tett eleget. A bíróság ezért jogerős végzésében elutasította az alapítvány vezetésében történt változás bejegyzését is, ennek eredményeként a szervezet működése törvénysértőnek minősül.

A Tett és Védelem Alapítvány továbbra is elkötelezett amellett, hogy Magyarországon fajvédő és a nyilas hatalmat támogató politikusok nevét közterület vagy szervezet ne viselhesse, ezért jelezte  a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészségnek a törvénysértő állapot fennállását, egyúttal kéri a törvényesség helyreállítására.

A TEV egyébként hasonló beadvánnyal fordult az illetékes kormányhivatalokhoz a váci Hóman Bálint út elnevezése és több, Nyirő Józsefről elnevezett közterület miatt is. A hatóságok mindegyik esetben a TEV-nek adtak igazat, így az említett közterületek ma már más nevet viselnek.

Kitörés Napja – a Btk. módosításának tükrében

Budapest, 2017. február 14. – A Tett és Védelem Alapítvány közleménye.

A Magyar Országgyűlés a Btk. 2016. október 28-án hatályba lépett módosításával megteremtette a közösség elleni uszítással és így a gyűlöletbeszéddel szembeni hatékonyabb fellépés lehetőségét. Az elmúlt 25 év jogalkotói gyakorlata miatt mérföldkőnek számító módosítással az idén 2017. február 11-12-én megrendezésre került, évek óta a magyar náci, hungarista és egyéb rasszista-szélsőjobboldali csoportok kitörés napi megemlékezése teljesen új jogi elbírálás alá eshet.

A Büntető Törvénykönyv módosítása  a közösség elleni uszítás törvényi tényállásának elkövetési magatartását bővítette oly módon, hogy az erőszakra uszítást is megjelenítette, amellyel egyértelművé válik, hogy a gyűlöletre uszítás és az erőszakra uszítás nem azonos fogalmak. Mivel a kialakult bírói gyakorlat gyűlöletre uszítás alatt ezidáig az erőszakra uszítást értette, így a két magatartás tételes elkülönítése ezen jogalkalmazói álláspontot nyilvánvalóan felülírja.

Alapítványunk következetes álláspontja volt, hogy a korábbi jogi szabályozás mentén kialakult bírói gyakorlat kiüresítette a jogszabályt és ennek érdekében 2014 óta az Igazságügyi Minisztérium előtt szakmai fórumokon, államtitkári egyeztetéseken a Btk.  jelenleg hatályos szövegével megegyező módosítását javasoltuk. Örömmel fogadtuk, hogy Alapítványunk jogi álláspontja a törvény indokolásában is visszaköszön.

A Tett és Védelem Alapítvány monitoring csoportja jelenleg is vizsgálja, hogy a Kitörés 60 neonáci megemlékezésen elhangzott beszédek kimerítik-e a közösség elleni uszítás bűncselekményét. Ennek alapján a rendezvényen elhangzott beszédek és megnyilatkozások az új törvényi szabályozás következtében új megvilágítást kaphatnak, lévén a bűncselekmény megállapításához most már nem szükséges az erőszak közvetlen veszélye, illetve az erőszakos jellegű konkrét sérelem reális lehetősége. Mindezek alapján az ilyen és ehhez hasonló szélsőjobboldali rendezvényeken elhangzó gyűlöletcselekmények miatt büntetőjogi felelősségvonással végződő eljárások sokasága indulhat.

A kitörésnapi túrán egy horogkeresztes zászlót is felvontak a Pest megyében található Tök településen. Az ügyben a TEV feljelentést tett a rendőrségen.

A zsidóságot védők és a tépelődők

Alapítványunk az azonosságtudatukban megsértett zsidó honfitársaink és a zsidó identitás tevékeny védelmezésével foglalkozik. Közel öt éves működésünk alatt jelentős tapasztalatot szereztünk a magyarországi zsidóellenességről. Meg nem szólítottként is hasznosnak véljük, hogy ismereteinkre támaszkodva hozzászóljunk Heisler András elnök úr múlt héten megjelent cikkéhez (2017.01.26., Magyar Narancs: Az udvari zsidók és a látszat).

Heisler úr a kormány udvari zsidóinak nevezte azt a rabbit és az általa vezetett hitközséget is, aki Vona Gábor hanukai üdvözlőlapjára reagálva fontosnak tartotta kifejezni és fenntartani kételyeit a párt néppárti fordulatának őszinteségével szemben. A felütésében is kifejezetten politikai – azaz egyedül kormányt és ellenzéket megkülönböztető, e kettősségnek minden mást alávető – bírálat felrója, hogy Köves Slomó kormánypárti médiafelületeken is hangot adott nézeteinek, és sejteti, hogy mindennek célja a haszonszerzés volna.

Az elnök úr cikkében a zsidóság és az Örökkévaló védelmezése helyett homályosan meghatározott “liberális”, illetve “baloldali” csoportokat vesz szárnyai alá. Ezeket kénytelenek vagyunk a szerző által előzőleg ellenszenvesnek talált politikai kategóriaként értelmezni. A témához ugyan szervesen nem kapcsolódóan, de a  cikk politikai prioritásait sajátos megvilágításba helyezi, hogy tapasztalataink szerint Magyarországon egy zsidó közösség felelős vezetőjének bőségesen akad teendője akkor is, ha azok érdekképviseletére és védelmezésére vállalkozik, akik a Tóra szerinti életben, a szombat megtartásában, a kóser háztartás vitelében és őseik, családjuk hagyományainak követésében látják a zsidó identitás megélését.

Heisler úr és környezetének írásaira rögvest felfigyelt a Jobbik-közeli sajtó és hirdetni kezdte, hogy lám, “a zsidók szerint” a párt immár érdemes a figyelemre. Az antiszemita gyökerű európai szélsőjobboldali pártok propagandáját is figyelemmel tartó szervezetként ezzel kapcsolatban jegyeznénk meg, hogy nemzetközi trend manapság e pártok kommunikációjának látványos filoszemita, Izraelbarát fordulata. Ugyan körülményeiben és fejlődéstörténetébenben teljesen más jelenségről van szó, mégsem jár tévúton, aki emögött valóban politikai szándékot vél felfedezni. Azonban az antiszemita megnyilvánulások, tettek és üzenetek megbánása és a csak ez úton elérhető katarzisélmény, ahogy a Jobbik esetében is,  mindannyiszor elmaradt. Noha ezt Heisler András is észleli, a politikai kategóriák bűvöletében megírt bírálat mellett mindez írása hátterébe szorul. A magyarországi realitás mégis az, hogy a „kamaszkorból kinőtt” pártelnök szerint (Hírtv 2017. Január 10.): a Mazsihisz „nagyon korrekten és üdvözlő hangnemben beszélt erről a gesztusról”. Ez a pártelnök ugyanebben a műsorban azt is kijelentette: „továbbra is fenntartja, hogy lemondana, ha kiderülne róla hogy zsidó” (!!!), bár soha „semmi olyat nem mondott, ami bárkit vallásában sértett volna”(!!!), mégis a saját tisztaságát a Mazsihisz „üdvözlő korrekt hangnemével” igazolja.

Fontos ismételten leszögezni, minden embernek van lehetősége a megtérésre. „Nincs semmi ami a megtérés útjába állhat…” – tanítja a Jeruzsálemi Talmud (Péa 1:1.) Amennyiben van megtérés, van fordulat, akkor lehet arról beszélni, hogy az mennyire őszinte vagy éppen mennyire önös szándékoktól vezérelt. Számunkra nyilvánvalónak látszik, hogy az ellenzéki párt oldalán a külvilágnak szóló intenzív bizonygatás kizárja a valós, belső, át- és megélt őszinte fordulat megtörténtét. A Jobbiknál mégcsak nem is az őszinteség a kérdés, sokkal inkább maga a fordulat. Egy olyan párt esetében, amelynek egész léte az etnicista gondolatra épült, és amelyik majd másfél évtizeden keresztül a cigányellenes és antiszemita rigmusok szószólója volt, ott a fordulat egyszerűen nem lehet annyi, hogy „kinőttünk a kamaszkorból” és küldünk egy hanukai képeslapot. Kell hogy legyen valami, ami a katarzist elhozza, ha pedig nincs ilyen katarzis, a fordulathoz nincs történet, pontosabban csak annyi, hogy „több szavazatot szeretnénk”, akkor vélhetően annak beteljesülése után nemcsak Vecsésen és Veszprémben, hanem Pesten is visszatér az a bizonyos kamaszkor.

Bár a Jobbik őszinteségébe vetett remény Heisler úr írása végére elfogy, s osztani látszik a mások mellett alapítványunk által is fenntartott kételyeket, mégis úgy tűnik, jobb belátását felülbírálja valamiféle, csak a zsidó közösségen belül értelmezhető ellentét. Azonban látnunk kell, hogy így írása mindösszesen két célra marad alkalmas: a Jobbik bizonygathatja vele antiszemita korszakának állítólagos lezártát, s táptalajt adhat azon magyarországi, számos Jobbik-alapszervezetnél kétségkívül megnyilvánuló antiszemita köröknek, melyek szerint “ezek a zsidók” folyton csak veszekednek és mindent – egymást is – kizárólag politikai szemüvegen át látnak.

Megszívlelendő az a sokat mondó kedves jiddis mondás: Mesüge mesüge aber a bisschel széchel darf men fahrt haben („hülyeség, hülyeség, de azért egy kis józan ész soha nem árt”).

 

Szalai Kálmán

A szerző a Tett és Védelem Alapítvány titkára

Az olvasói vélemény a Magyar Narancs február 9-i számában jelent meg.