Felháborító és cinikus a rendőrség indoklása a leányfalui SS-jelvénnyel ellátott zászló ügyében

A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) már korábban is értetlenül állt az előtt, hogy a szentendrei rendőrség bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást abban az ügyben, amelyben egy leányfalui hétvégi ház homlokzatára egy SS-jelvénnyel ellátott zászlót tűztek ki, a járókelőt pedig, aki ezt szóvá tette, a házigazdák elküldték „vonatozni”.

Az időközben nyilvánosságra hozott rendőrségi szakvélemény, amely úgy fogalmaz, hogy a szóban forgó jelvény „statisztikailag nem felel meg teljes mértékben az SS-jelképnek, inkább „44”-es számot ábrázoló villámjeleknek, mely a lefoglalással érintett személy elmondását támasztja alá, egyenesen felháborító és nevetséges. A hatóság az önkényuralmi jelképet kifüggesztő férfi vallomásának adott nagyobb hitelt, mely szerint az összejövetelt egy villanyszerelő kolléga 44. születésnapjára szervezték, a zászlóval pedig a személy életkorát jelezték.

Elképzelhető, hogy a rendőrség helyi szervezetének képviselője azzal a minimális tudással sem rendelkezik, hogy meg tudja megkülönböztetni a Schutzstaffel jelvényében szereplő SS betűket két stilizált négyes számtól? Szívesebben feltételezzük a szakszerűtlenséget és járatlanságot, mint azt, hogy a kényelmetlen eljárástól való ódzkodása miatt tekintett el a tényektől.

A rendőrségi indoklás, miszerint az összejövetelen jelen lévők nyugodtak voltak és „nem adtak arra utaló jelet, hogy egy szélsőséges oldal tagjai lennének”, azon túl, hogy mérhetetlenül cinikus, egyben példátlanul szakszerűtlen is.

Ez a magyarázat kísértetiesen hasonlít két korábbi hasonló természetű ügy rendőrségi végkifejletére: az egyikben Tyirityán Zsoltnak, a Betyársereg vezetőjének 2013. október 23-i beszéde kapcsán, nagy nyilvánosság előtt elkövetett közösség elleni izgatás bűncselekménye miatt tettünk feljelentést. A másikban a szedresi zsidó temető értesítő táblájára rajzolt horogkereszt miatt született feljelentés ismeretlen tettes ellen.

Mindkét feljelentést hasonlóan érzéketlen és cinikus rendőrségi indoklás követett. Tyirityán Zsolt ügyében a rendőrség arra hivatkozva szüntette meg a nyomozást, hogy nem lehet uszításról beszélni abban az esetben, ha a hallgatóság egyetért az előadóval. A szedresi zsidó temető kapcsán pedig arra alapozta a rendőrség a feljelentés elutasítását, hogy a temető táblájára „elhelyezett jelkép több pontot eltér a horogkeresztként ismert önkényuralmi jelképtől. Ezen túl a rendőrség saját kutatást is végrehajtott a jelképpel kapcsolatban. Megállapították, az „több kultúrában, vallásban használatos (…), mely során az esetek jelentős részében a jelkép pozitív jelentéssel bír.”

A szóban forgó esetek közös vonatkozása, hogy az említett határozatokat a nyomozásban részt vevő hatóságok felülbírálták és új eljárás lefolytatására kötelezték a jó nagy adag cinizmussal átszőtt határozatokat kibocsátó szervezetet.

A rendőrség az elmúlt években minden hasonló ügyben szakszerűen és lelkiismeretesen járt el. Azért is érthetetlen a nyomozás ilyen módon történt megszüntetése a leányfalui esetben, mert azt a káros üzenetet közvetíti a közvélemény felé, hogy bizonyos esetekben bátran, büntetőjogi következmények nélkül megúszható a közösségek ellen uszítás.

Ez pedig lerombolja mindazokat a rendőrségi eredményeket, amelyeket az elmúlt években tapasztaltunk a gyűlöletcselekményekkel szembeni fellépések során, hosszú távon pedig a rendőrséggel szembeni bizalmi index erodálásához is vezethet.