Újabb adalékok a burkini-ügyhöz: eljött a női dzsihadisták kora?
Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)
Bár a burkini-tiltások az Államtanács ítéletei nyomán mintha lekerülni tűnnének a francia politikai napirendről, van itt még pár említésre méltó érdekesség a témához: például az, hogy az egyik burkinit tiltó Nemzeti Frontos polgármestert is meg akarta gyilkolni az a Notre-Dame-ot célzó női dzsihadista csoport, amelyet szeptember elején füleltek le a francia hatóságok. Közben sajtóbeszámolók szerint a francia zsidóságot is mélységesen megosztja a burkini-tiltás dolga.
A szeptember óta tartó nyomozás során kiderült, hogy az ISIS-kötődésű női csoport nemcsak a Notre-Dame mellett akart gázrobbantást végrehajtani, hanem meg akarta támadni Marc Étienne Lansade-ot, az egyik burkini-ügyben leghangosabb déli polgármestert, Cogolin vezetőjét is. Ő egyébként az Államtanács ítélete után közvetlenül továbbra is úgy vélekedett, hogy Franciaországban a francia szokásoknak megfelelően kell viselkedni, tehát nem oldja fel a tiltást (a burkini-ügy mögött húzódó politikai kérdésekről itt olvashat bővebben).
A tervezett politikai merényletet a három nő közül Sarah Hervouët hajtott volna végre, de végül letett a „francia kormányzatot” támadó tervéről. Az érintett polgármester azt nyilatkozta hétfő este a Var-Matinnak, hogy tudta, felmerült a neve a nyomozás során, de nem gondolta, hogy maga is célszemély lett volna. Később a Twitteren reagálva azt írta, köszöni a szolidaritást, és várja – szúrt oda a kormányfőnek – Manuel Valls támogató üzenetét is.
Az elmúlt hónapokban – talán nem függetlenül a burkini-ügytől és a női trió által tervezett merényletektől – sokat hallani arról, hogy a nők milyen kiemelt szerephez jutnak a terrorista akciókban és mennyire kegyetlenek tudnak lenni a női dzsihadisták.
Tudjuk például, hogy a 15 000 nyilvántartott francia radikális iszlamista 18%-a kiskorú, és közöttük már többségben vannak a lányok. A hatóságok is egyre több kiskorú lány ügyével találkoznak, aggódnak is emiatt. Egyébként bár az ország egész területén találhatók radikalizált személyek, Bernard Cazeneuve belügyminiszter a napokban azt mondta, szó sem lehet arról, hogy a polgármesterek értesítést kapjanak a településük területén élő nyilvántartottak személyéről.
Eközben a (női) dzsihadisták által újabb ügynek vagy ürügynek tekinthető burkini-tiltás megosztja a francia zsidóságot is. A Times of Israel beszámolója szerint a francia zsidó ernyőszervezet, a Crif álláspontja kétértelmű, ráadásul hosszú csend után érkezett csupán, és számos zsidó tart attól, hogy a zsidók öltözködési szokások kritizálása, illetve tiltása előtt sem húzza meg megfelelően a határvonalat. Más zsidók viszont éppen azt várták volna a zsidó ernyőszervezet vezetőitől, hogy álljanak ki a tiltás mellett. A lap megjegyzi, hogy a leginkább Izrael-pártinak számító francia politikus, Manuel Valls támogatja a burkini-tiltását, ami magyarázhatja a zsidó szervezetek hallgatását, viszont ugyanez a hallgatás ronthatja a vallásközi párbeszéd lehetőségét is a muszlimokkal.
A fentiekből biztos következtetést levonni persze nehéz és talán korai is. Mindenesetre úgy tűnik, hogy nem marad nyomtalanul a muszlim nők és a lányok öltözködését lassan két évtizede vitató – és itt-ott tiltó – francia politika. Miközben általánosságban igaz az, hogy a francia radikális muszlimok általában fiatalok, úgy tűnik, hogy a kiskorú lányok radikalizációja mára külön problémává nőtte ki magát. Vélhetően az egyetemeket célzó további korlátozási tervek sem segítik a magukat áldozatnak tartó muszlim radikális lányok megnyugvását és a laikus francia társadalomba való beilleszkedését.
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
