Nyolc követeléssel fordult a kormányhoz és a hatóságokhoz a magyarországi zsidóság állampolgári jogaiért tartott tüntetést egyik szervezője

Vajda Tamás publicista, blogger szerint a miniszteri és hatósági pozíció nem privilégium, hanem közmegbízatás.

A Magyarországi Palesztin Közösség pénteken tartott szimpátiatüntetést a Fővám téren „a megszállt Palesztinában fogvatartott palesztin foglyok támogatására és Dr. Hussam Abu Safieh-hel való szolidaritásból.” A Hamász ezredese és a terrorszervezet Katonai Orvosi Szolgálatának tagja melletti kiállással szembeni tiltakozásul rendeztek ellendemonstrációt zsidó és nem zsidó civilek a Dohány utcai zsinagóga előtti Herzl téren.

A megmozdulás egyik szervezője, Vajda Tamás publicista, blogger vasárnap egy nyolcpontos nyilvános felhívást intézett a kormányhoz és a hatóságokhoz amiatt, hogy a Hamászt támogató, dzsihádista mártírkultuszt hirdető rendezvényt a hatóságok nem tiltottak be, ugyanakkor a magyarországi zsidóság jogaiért szervezett ellentüntetést a BRFK 2026. augusztus 20-i határozatával az eredeti helyszínről, a Vámház körútról áthelyezte a Herzl Tivadar parkba.

No Title

No Description

A felhívás abból indul ki, hogy a miniszteri és hatósági pozíció nem privilégium, hanem közmegbízatás.

Az Alaptörvény szerint az állam elsőrendű kötelessége az alapvető jogok, köztük a történelmi kisebbségek és vallási közösségek – így a zsidó közösség – tényleges védelme. A szerző leszögezi, hogy nem újabb megnyugtató közleményt, hanem neveket, döntéseket és ellenőrizhető válaszokat vár,

mert a terrorizmussal szembeni „zéró tolerancia” csak akkor ér valamit, ha ténylegesen alkalmazzák is.

Vajda Tamás nyolc konkrét követelést fogalmazott meg. Elsőként a döntéshozatal teljes átláthatóságát kérik: Pósfai Gábor belügyminiszter rendeljen el vizsgálatot, Baricska Norbert Tamás, a BRFK-vezetője pedig hozza nyilvánosságra, milyen elemzés és időrend előzte meg a rendezvény betiltásának mellőzését.

Másodszor azt várja Magyar Péter miniszterelnöktől és Pósfai Gábortól, mondják ki egyértelműen, érvényben van-e még a 2023-ban meghirdetett „zéró tolerancia” politika, és ha megváltozott, ki vállalja ezért a felelősséget. Harmadszor a rendőrség, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az országos rendőrfőkapitányság  és a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Tóth Péter számoljon be arról, mikor és milyen információhoz jutottak, illetve milyen szakmai álláspontot alakítottak ki. Negyedszer a Budapesti Városháza – Karácsony Gergely főpolgármester és Misetics Bálint tanácsadó – adjon számot a BRFK-nak küldött levélről, valamint arról, hogy Misetics milyen minőségben vett részt a szóban forgó rendezvényen.

Vajda továbbá azt kéri, hogy a hatóságok vizsgálják érdemben a rendezvények tartalmát

– a jelszavakat, a felszólalókat, a méltatott személyeket és a szervezői kapcsolatokat –, ne csupán a nyelv vagy a rendezvény címkéje alapján ítéljenek. Hatodszor olyan protokollt szorgalmaznak idegen nyelvű, biztonsági kockázatot hordozó rendezvényekhez, amely nyelvi-kulturális szakértőt, folyamatos rögzítést és egyértelmű intézkedési rendet biztosít, hangsúlyozva, hogy a vonatkozó büntetőjogi tényállás a nyelvtől függetlenül alkalmazandó.

Hetedszer a meglévő jogszabályok – a Btk. terrorizmus-támogatást és uszítást tiltó rendelkezései – következetes alkalmazását kérik dr. Görög Márta igazságügyi minisztertől és Pósfai Gábortól, és csak valódi joghézag esetén javasolnak új, arányos szabályozást, amely világosan elválasztja a palesztin civilek támogatását és Izrael kormányának kritikáját a terrorcselekmények igazolásától vagy propagálásától. Nyolcadszor konkrét biztonsági garanciákat várnak a zsidó és más fenyegetett közösségek számára – nyilvános védelmi protokollt, közvetlen rendőrségi kapcsolattartást és arányos, de a tüntetés jogát is tiszteletben tartó helyszínbiztosítást –, és ezzel összefüggésben részletes, tételes indoklást kérnek arról, miért az ellentüntetés áthelyezése jelentette a legkisebb szükséges korlátozást.

Zárásként a szerző nem kivételezést, hanem következetes állami fellépést szorgalmaz – ugyanazt a törvényt és mércét minden nyelven és minden közösségre nézve –,

és arra kéri az olvasókat, osszák meg a felhívást, továbbítsák a sajtónak és a megnevezett döntéshozóknak, tőlük pedig írásos, érdemi választ kérjenek.