Hagyjuk még egy kicsit integetni, hátha magához tér

Szóval újabb kép került elő az ózdi jobbikos legényről, nevezzük Farkas Péter Barnabásnak, bár nem érdemli meg.

Ez a fotográfia is ott készült, ahol az előző, korhatárkarika nélküli változat, a különbség mindössze annyi, hogy ezt a mostanit már teljes képtelenség holmi félőrült turisztikai túlbuzgás irányából kimagyarázni,

vérbő náci karlendítés ez direkte Heinrich Luitpold Himmler tiszteletreméltó vállából elindítva nagy-nagy szeretettel. Egyszerűen csodálatos.

Und was wird jetzt mit diesem braven Burschen? (Cervantes) Tehát mi következik most?

Nos, a választ részben már ismerjük, hisz Jakab Péter, meghallván a fényképpapírok összetéveszthetetlen hajnali surrogását, oly nagy ívben kerülte el ma a Parlamentet, hogy csak na – de tényleg hatalmas ívben, szerintem kis híján le is esett a szélén a művelet elmélyült végzése közben. Persze érthető ez, elvégre mit is mondhatott volna úgy igazán? Figuratív görcs a kézben? Fotosop?

Amíg egyetlen fénykép volt csupán, addig az abszurditás határát súrolva ugyan, de ki lehetett tartani a kivételesen ritka érzéki csalódás verziója mellett a saját buborékban. Mert hát tényleg, ki ne látott volna még Ferenc pápa alakú burgonyát fonott kosárban áldásra emelt kezekkel, könnyű felhő képében csinos hintót pajkos lovacskákkal – s olyik töpörtyűk zord ábrázatán nagy fekete koporsót, amelyből – jaj! – épp kiborul a halott?

Két fénykép viszont már ebben a műfajban is sok.

Arról van szó, hogy egy full antiszemita fickó keveredett az ellenzéki összefogás palacsintájába, és

Méregetik inkább, hagyják orrba-szájba integetni, ki tudja, hátha magához tér, és illatos tavirózsa válik belőle.

Jakab Péter bő egy hete még azt nyilatkozta, hogy „esze ágában sincs” megvonni a támogatást ettől az embertől, Dobrev Klára meg fogta magát, a felhőkbe nézett mélyen, és elhitt a világon mindent, amit alapjáraton nyilvánvalóan soha nem hinne el.

Talán majd most.