François Fillon vitái a zsidó közösséggel
Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)
A republikánus francia előválasztás váratlan győztese, François Fillon volt kormányfő, aki katolikus-konzervatív hírében áll, a múlt héten komoly vitába keveredett a zsidó közösséggel egy furcsa megnyilvánulása után.
A két forduló közötti kampány során Fillon ugyanis azt nyilatkozta, hogy a muszlim integrizmussal szemben keményen fel kell lépni, éppen úgy, ahogy korábban a katolikus és zsidó integrizmussal szemben kellett harcolni. A zsidóságra vonatkozó pontos idézet úgy szólt, hogy Franciaországban harcolni kellett „a zsidók akaratával szemben, hogy olyan közösségben éljenek, amely nem tisztelte a Köztársaság minden szabályát”.
A zsidó közösség és az értelmiség felhördült a félmondat hallatán, François Fillon viszont úgy vélte, szavait megpróbálták a támadására használni, miközben ő egy pillanatra sem akarta a zsidóság francia és köztársasági kötődését kétségbe vonni. Ezt az üzenetet erősítette szóvivője is egy televíziós beszélgetésben.
A francia főrabbi, Haïm Korsia azután adott ki közleményt a témában, hogy Fillonnal beszélt telefonon, így volt, aki úgy értékelte, hogy a beszélgetés során talán nem sikerülhetett minden kérdést megnyugtatóan tisztázni. A közleményben a főrabbi szóvivője útján leszögezte, hogy a zsidó közösségelvűség (azaz a közösség elkülönülése és bizonyos fokú magába zárkózása), amikor létezett, a többségi társadalom kirekesztésének a következménye volt, nem pedig a közösség saját választása.
Nem ez az első alkalom, hogy Fillon mondatai félreérthetőek vagy minimum érdekesek. A nyáron arról vitáztak a franciák, hogy a Ramadan lezárásakor elfogadható-e, ha az ünnepre tekintettel eltolják a muszlim diákok szóbeli érettségi vizsgáit. A vita során Fillon úgy vélte, hogy ez egy teljesen elfogadható és helyes lépés, francia szokás, s ostorozta párttársait, hogy „pavlovi reflexként” tiltakoznak, amikor a muszlimokról van szó, holott – és itt jön a lényeg – a lehetőséggel főleg zsidók élnek, akik „a vallási ünnepek tekintetében igencsak rugalmatlanok”.
Különösen emlékezetes, hogy a 2012-es elnökválasztási kampányban François Fillon még miniszterelnökként támadta a muszlim és a zsidó rituális vágásokat, szembeállítva „az ősi szokásokat” a „modern” Franciaországgal. E szavaiból is vita alakult ki, s a miniszterelnöknek mind a zsidó, mind pedig a muszlim közösség vezetőit fogadnia kellett a nézeteltérés tisztázása céljából. 2012 végén pedig, amikor Fillon az akkor ellenzékbe szoruló neogaulle-ista UMP mozgalom elnöki székére pályázott, ellenfele, Jean-François Copé zsidó gyökereiből vezette le, hogy az miért nem szövetkezne a Nemzeti Fronttal.
Mindebből természetesen nem azt kell következtetésként levonni, hogy Fillon minden bizonnyal antiszemita, sokkal inkább azt, hogy a csendes külső mögött egy kemény, ideológiailag, értékrendileg is motivált jobboldali katolikus figura áll, aki nem mindig méregeti a kifejezéseit patikamérlegen. Fillon eddigi megnyilatkozásai arra engednek következtetni, hogy ha elnökké válik, a muszlimok mellett a zsidóság számára is vethet fel vitás kérdéseket, esetenként akkor is, amikor nem ez az elsődleges célja.
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
