Feszült a viszony a kormány és a francia muszlim ernyőszervezet között

Feszültté vált a viszony a francia kormányzat és a muszlimok ernyőszervezete, a Muszlim Vallás Francia Tanácsa (Conseil français du culte musulman, CFCM) között, s e feszültség jelképeként sem a kormány, sem az elnök nem képviseltette idén magát a ramadant megszakító hivatalos ünnepi vacsorán (iftár). Az egyházi ügyekért is felelős belügyminiszter rendkívül szimbolikusan egy olyan regionális vacsorán vett részt, amelyet egy, a szervezet belső ellenzékéhez tartozó imám, Abdelhaq Nabaoui szervezett.

A CFCM létrejötte óta először történt meg, hogy a kormányzat nem képviseltette magát ezen az ünnepi alkalmon. De új és erős üzenet ez egyben a Macron-adminisztráció részéről is. 2018-ban Édouard Philippe miniszterelnök és Gérard Collomb akkori belügyminiszter, 2017-ben személyesen a frissen hivatalba lépett köztársasági elnök, Emmanuel Macron tette tiszteletét a vacsorán.

Ahmet Ogras, a CFCM azóta leköszönt elnöke a muszlimokkal szembeni könnyelműségnek ítélte a kormányzat idei gesztusát, miközben a Belügyminisztérium korábban azzal érvelt, hogy a miniszter terepen kívánta az iftárt ünnepelni (beszéltek még arról is, hogy Elzász és Strasbourg az eltérő, konkordátumi szabályozás miatt is releváns, de ez most más kérdés).

Ogras megjegyzése után azonban Christpohe Castaner belügyminiszter már nyíltabban szólalt meg Strasbourgban, egyértelműen kritizálta a CFCM szervezeti reformját, a CFCM „fagyottságát”. Utalt továbbá arra is, hogy nemcsak a francia államnak, hanem idegen államoknak sem kell bevatkoznia a franciaországi egyházak belügyeibe, ami minden bizonnyal ugyancsak alig bújtatott kritika a marokkói, török és algériai érdekek által tépázott CFCM felé.

A feszültség konkrét és valódi tárgya nem más, mint a CFCM belső szervezeti szabályzata. A szervezet reprezentativitása, hogy tudniillik mennyire is képviseli valójában a francia muszlimokat, régóta „hálás vitatéma”. Úgy tudni, a franciaországi mecsetek kevesebb, mint fele lépett ugyanis be a szervezetbe (miközben a muszlimok egy jelentős része egyáltalán nem érzi, hogy a CFCM képviselné). Erre tekintettel a belügy azt szerette volna, ha megyei CFCM-szervezetek jönnek létre, a reprezentativitás növelése érdekében. Ezt az ernyőszervezet viszont a belügyeibe való beavatkozásként kezelt (miközben magát a szervezetet is állami bábábskodás mellett hozták létre még Nicolas Sarkozy belügyminisztersége alatt).

Ennek ellenére júliusban mégis bejelentették, hogy a szervezet idei tisztújításának során létrejönnek a megyei szervezetek, ami arra utal, hogy a kormányzat inkább van ezen a téren erőpozícióban, mint a CFCM.

A CFCM október 19-én választ új elnököt, aki november 3-án lép hivatalba.

2018 elején még egészen más volt a hangulat, a CFCM akkor hivatalban lévő elnöke tulajdonképpen jónak ítélte meg a kapcsolatokat az állammal, de a franciaországi iszlám reformja előtt tornyosuló akadályokat, a muszlimok belső egységének a hiányát már akkor is tökéletesen érezni lehetett. Ám 2018 őszére, amikor a kormány kezdeményezésére regionális vita és párbeszéd indult a franciaországi iszlám reformjáról, Ogras már kormányzati „paternalizmusról” beszélt, s a kormány és a CFCM közötti feszültség gyakolratilag egyértelművé vált.

 

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók