Döbbenetes, de igaz – Zsidó Anticionista Kongresszust rendeznek Bécsben

Nemzetközi összefogás a palesztin nép felszabadításáért – olvasható a szervezők felhívásában.

Egy nemzetközi civil kezdeményezés 2025. június 13–15. között rendezi meg az első Zsidó Anticionista Kongresszust, amelynek célja szót emelni a „cionista apartheid és a palesztinok elleni jogsértések” ellen.

„Ennek az igazságos célnak az eléréséhez progresszív szervezetekre és egyénekre van szükségünk szerte a világon, akik a cionista apartheid, az etnikai tisztogatás és a népirtás ellen dolgoznak, mint a gyarmatosítás utolsó pusztító bizonyítékai ellen, amelyeket meg kell szüntetni”

– írják a szervezők.

A konferencián többek között előad Francesca Albanese, az ENSZ palesztin ügyekkel foglalkozó különmegbízottja, aki rendszeresen apartheiddal és népirtással illeti Izraelt. Jelen lesz Ghada Karmi palesztin származású politikai aktivista is, aki erősen bírálja az izraeli politikát, és kritikus a cionizmussal szemben. Ott találjuk az Izrael-gyűlölő francia EP-képviselőt, a zsidó államból kitiltott Rima Hassant is, mint ahogy Ilan Pappé izraeli történészt is, aki a cionizmust gyarmatosító projektnek tartja, Izrael politikáját pedig apartheidként jellemzi.

Előadóként szerepel Yakov Rabkin kanadai-zsidó történész is, aki különválasztja a cionizmust a zsidó vallástól. Ugyan nem támogatja a szélsőséges palesztin szélsőséges, de elismeri a palesztin önrendelkezési jogokat. Tovább meghívták Rhama Zein palesztinbarát libanoni aktivistát is, és Tony Greenstein brit aktivistát is, aki szintén apartheid államként jellemzi Izraelt, rendszeresen támogatja az Izrael politikai és gazdasági elszigeteléséért küzdő BDS-csoportokat.

A részletes program ITT böngészhető, a teljes előadói lista IDE kattintva érhető el.

„A cionizmus a faji felsőbbrendűségen alapul”

Szerintük a világ ma egy „népirtás szemtanúja”, a palesztin nép elleni erőszakos fellépést pedig a cionizmus és a nyugati országok támogatása teszi lehetővé. A kongresszus felhívásában hangsúlyozzák: nem lehet közömbösen szemlélni mindezt, különösen nem azok részéről, akik nevében a cionista állam eljár.

„A cionizmus a zsidóság és a palesztin őslakosok elleni bűntett. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy véget vessünk neki. Az évek során világossá vált, a cionizmus ahelyett, hogy megvédte volna a zsidókat, nagy veszélybe sodorta őket azzal, hogy a nevükben kegyetlen tetteket követett el. A cionizmus a faji felsőbbrendűségen alapul, és éppen az antiszemitizmusban rejlő rasszista feltevéseket veszi át – a zsidókat úgy írja le, mintha valamilyen kiválasztott fajhoz tartoznának –, ami alapvetően rasszista elképzelés, és amelynek semmi köze a judaizmushoz”

– írják a szervezők, akik valószínűleg maguk is tisztában vannak azzal, hogy a felhívásukban foglaltak kimerítik az antiszemitizmus fogalmát, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a zsidó államnak a saját létezéséhez és az önvédelemhez való jogát.

Mint, ahogy azt is teljesen világos számukra, hogy Gázában nem népirtás, hanem háború zajlik, amit a Hamász palesztin terrorszervezet robbantott ki, és amelyik a saját népe érdekeivel szembe menve folyamatosan a háború folytatása mellett dönt, tucatnyi tűzszüneti javaslatot elutasítva.

Cél a demokratikus palesztin társadalom kiépítése

Szervezők a kongresszus megszervezését egy történelmi hagyománnyal is indokolják, amikor a zsidó közösségekben a cionizmussal szembeni kritikára hivatkoznak. Mint írják, már az első cionista kongresszus óta létezik vallási és világi zsidó ellenállás, amely a zsidóság nevében elutasítja a palesztin földek gyarmatosítását és az ott élő emberek jogainak eltiprását.

„A cionizmus bűnt követ el a zsidó hagyománnyal és a palesztin néppel szemben is”

– fogalmaznak, hozzátéve: a zsidóság nem azonosítható azzal az ideológiával, amely a kiválasztottságra és etnikai felsőbbrendűségre hivatkozva valósít meg elnyomást.

Egyben élesen bírálják Izrael politikáját, amely szerintük „rendszerszintű apartheidet, etnikai tisztogatást és kolonizációt valósít meg”, mindehhez már 1948 előtt hozzákezdve. A dokumentum emlékeztet arra, hogy 14 millió palesztin él világszerte a cionizmus áldozataként, és a kongresszus célja a palesztin földek dekolonizációja, valamint egy palesztin vezetésű igazságos, demokratikus társadalom kiépítése melletti kiállás.

A nyilatkozat külön kiemeli, hogy a cionizmus nem csupán politikai probléma, hanem mindenekelőtt emberiség elleni bűncselekmény. A felhívás visszautal a mauthauseni koncentrációs tábor túlélőinek örökségére, akik az imperializmus és a népek közötti gyűlölet ellen fogadtak örök hűséget. Ezt az egyetemes tanúságtételt viszik tovább a kongresszus résztvevői is, akik elkötelezettek amellett, hogy fellépnek minden olyan rendszer ellen, amely népeket állít szembe egymással.

A rendezvény mindenki számára nyitott, vallási, etnikai vagy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. A szervezők célja, hogy minél több egyén és szervezet csatlakozzon a kezdeményezéshez, amelynek központi üzenete:

„Egyesítjük erőinket az első zsidó anticionista kongresszuson, és egyesülve csatlakozunk a palesztinokhoz Palesztina felszabadításában, egy demokratikus, igazságos és egyenlő társadalom felépítésében mindenki számára!”

Mint látható, a felhívás szövege, az abban foglalt gondolatok szervesen illeszkednek az október 7-i, Hamász általi terrortámadás utáni időszakra jellemző felfokozott globális antiszemita diskurzusba, ami több szempontból is torzítja a valóságot, és veszélyes, hamis narratívákat sulykol.

Ami kimaradt a felhívásból

A szervezők szándékosan elhallgatják, hogy a zsidóság és a cionizmus elválasztása történelmietlen, a cionizmus a zsidó hagyomány természetes folytatása, hisz a Jeruzsálemhez való visszatérés vágya végigkísérte a zsidó történelmet, a bibliai kortól kezdve a modern politikai mozgalmakig.

Arról sem szólnak, hogy a cionizmus nem elnyomó ideológia, hanem önvédelmi válaszként született az európai antiszemitizmusra, a pogromokra, a gettókra, majd a holokausztra. Nem a felsőbbrendűség, hanem a túlélési ösztön szülte. Ebből következik, hogy Izrael állam létrejötte nem palesztinellenes projekt, hanem egy nemzet visszatérése a történelmi földjére – egy olyan földre, ahol zsidók mindig is éltek.

A palesztin nép szenvedésének elsődleges oka pedig a politikai és katonai vezetőik felelőtlenül, rövidlátó módon cselekednek, döntéseiket nem a népük érdeke, hanem a saját hatalmuk, befolyásuk és anyagi jólétük megőrzése vezérli.

Összességében a konferencia célkitűzései torzítják a zsidó vallási hagyományt, elhallgatják az antiszemitizmus realitását, és megkérdőjelezik a zsidó állam létjogosultságát. A zsidóság nem elnyomó, hanem olyan közösség, amely évezredes üldözöttség után a cionizmusban és Izraelben találta meg túlélésének a zálogát.

Ezt elvitatni – különösen zsidóként – nem önreflexió, hanem önmegtagadás.