Csökkenő antiszemitizmus? A francia belügyminiszter és az alacsonyan lógó gyümölcs
A magyar sajtóban is megjelent a hír, hogy a francia belügyminiszter bejelentése szerint csökkent Franciaországban az antiszemita cselekmények száma. Pontosabban az ismert esetek száma 25%-kal kevesebb volt 2022 első félévében, mint 2021 első hat hónapjában. Így a 2021-es 298 eset helyett idén csak 227-et számoltak össze. Az örvendetes, ugyanakkor kontextusban kezelendő csökkenés ismertetése mellé a zsinagógaavatásra érkező Gérald Darmanin belügyminiszter egy politikai eszmefuttatást is mellékelt. Üzenete legalább annyira szólt a francia zsidóságnak, mint a szélesebb belpolitikai közönségnek.
Először is, fontos látni, hogy az antiszemita esetek száma az elmúlt húsz évben viszonylag magas átlag mellett erőteljesen fluktuált Franciaországban:
A fluktuáció nemcsak franciaországi, hanem Franciaországon kívüli okokból is megfigyelhető. A 2021-es antiszemitizmusról szóló jelentés például hangsúlyozza, hogy a Hamasszal szembeni izraeli fellépés, tehát egy francia belpolitikától elvileg független esemény hatással volt az antiszemita esetek alakulására. Ez az a közismert hatás, amelyet oly gyakran emlegetünk: a közel-keleti konfliktusok, az izraeli-palesztin viszony problémájának importja Franciaországba.
A kontextus teljes megértéséhez azt is fontos megjegyezni, hogy a 2021-hez képest detektálható ugyan a Darmanin miniszter által említett csökkenés, de például a 2020-as évhez képest egyáltalán nem számíthatunk idén „alacsony esetszámú” évre. Az esetszámok mozgásánál, ahogy arról korábban a TEV oldalain is beszámoltunk, kifejezetten szoktak „játszani” a bázissal. A 2021-es adat például kiugróan magas volt 2020-hoz képest, de csökkent 2019-hez képest. Önmagukban tehát ezek a fél-egy éves adatok fontosak ugyan, de értelmezés nélkül nem mondanak sokat a francia zsidóság tényleges helyzetéről, biztonságáról. A biztonságérzetéről pedig még annyira sem, mert a biztonságérzet részben szubjektív dolog, s az efféle országos statisztikák alkalmatlanok a mérésére.
Másodszor, feltűnő, ahogy Gérald Darmanin belügyminiszter erős üzeneteket igyekezett megfogalmazni a szóban forgó zsinagóga avatásakor, ahol lehetősége volt a fent ismertetett „kedvező” statisztikák említésére. Mint mondta, „ugyanazok az emberek, akik elítélik Izraelt és ugyanazok, akik elítélik – és ezt idézőjelbe teszem – a zsidók hibáit, ítélik el a rendőröket is. Időnként a szélsőségek összekapcsolódnak”.
Ez a mondat nem csak egy antiszemitizmus-ellenes és rendpárti üzenet, hanem egy nagyon is konkrét odaszúrás elsősorban a francia radikális baloldalnak. Utóbbi az elmúlt időszakban próbálta Izrael kérdését belpolitikai célokra tematizálni, be is nyújtott ezzel kapcsolatban egy nemzetgyűlési határozati javaslatot, s mondanunk sem kell, a határozati javaslat igen kritikus a zsidó állammal szemben. Így Darmanin ebben a mondatban emlékeztetett is az esetre. A radikalizmusok támadása természetesen a kormányoldal számára szinte kötelező politikai gyakorlat, hiszen a jelenlegi parlamenti ellenzék nagy része radikális, miközben ismert, hogy az antiszemitizmus a radikalizmusok hívei között magasabb az átlagnál. Mondhatni: adja magát a lehetőség, a miniszter élt is vele.
Az elemzéskor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy ennek a kemény retorikának Darmanin szempontjából személyesebb belpolitikai oka is van. Mint ismert, a belügyminiszter várhatóan jelöltetné magát 2027-ben köztársasági elnöknek, és ehhez természetesen szüksége lenne a francia zsidó szavazók támogatására is. De ennél többről van szó: Darmanin követi Nicolas Sarkozy, egykori elődje kemény belügyminiszteri stratégiáját és jelenlétét, így építve a jobboldali-rendpárti karakterét. Ebben a kontextusban nem meglepő a statisztikák használata sem, Sarkozy miniszteri tevékenységének az egyik legérdekesebb újítása volt ezeknek a folyamatos kommunikálása.
Ráadásul az antiszemita erőszak ügyében, a fent ismertetett fluktuáció keretei között, bármilyen cinikusan hangzik is ez, a mindenkori belügyminiszter számára nincsen igazi politikai kockázat. Ha az adatok csökkenő tendenciát mutatnak, akkor némi elégedettséget mutathat az antiszemitizmus elleni fellépés keménysége és a közösség védelme tekintetében. Ha pedig nőnek, a miniszter kezdeményezőként és a zsidóság védelmezőjeként pozicionálhatja magát.
A politikai kockázat nem a statisztikákban van, hanem abban, ha a zsidó közösség szubjektív biztonságérzete és az államba vetett bizalma megrendül, ahogy az elmúlt években erre volt is jócskán példa. Ennek azonban most nem látjuk nyomait. Gérald Darmanin tehát nyugodtan emelhette kezét az alacsonyan lógó gyümölcsért.
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
