Botrány egy fiatal külvárosi író ordenáré tweetjei körül

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

24 éves, újságíró, író, az oly sokszor szidott külvárosból tört ki és népszerű: ezt lehetett tudni a francia Mehdi Meklatról, aki írótársával, Badroudine Saïd Abdallahhal ért el sikereket. Sikereket, egészen addig, amíg az internet bugyraiból elő nem kerültek Meklat antiszemita, homofób és rasszista tweetjei, amelyek teljesen új megvilágításba helyezték a a dolgokat.

(A teljesség igénye nélkül álljon itt pár idézet a különféle sajtótermékekben keringő példák közül: „jöjjön Hitler megölni a zsidókat”, „sajnálom, hogy meghalt Bin Laden”, „a fehérek dögöljenek meg minél előbb”, „éljenek a buzik, éljen az AIDS Hollande-dal” stb.).

A fiatal szerző, aki korábban a France Internek is dolgozott, később azt mondta, hogy 19-20 éves korától egy elképzelt figura (Marcelin Deschamps) nevében tweetelt, sőt, tudatosan provokált, tesztelte a határokat. Mint mondta, ma már a saját identitása kezeli a fiókját (persze, hiszen így kerültek elő ezek a tweetek). A szokásos „valaki feltörte a fiókomat, miközben részeg voltam”-védekezés ezúttal tehát elmaradt, igaz, az alteregó-dolog is kreatív, tekintve, hogy egy tudatos felhasználó tudja, a már nem kívánt korábbi tweetek alapvető jellemzője, hogy törölhetők… erre Meklat csak a botrány kitörése után jött rá, de akkor neki is állt a feladatnak rendesen, ugyanis mintegy 40 000 üzenetet törölt.

A régi tweetek nyilvánosságra kerülése után özönlöttek az elhatárolódások, a Meklatnak interjút adó és vélhetően jó kapcsolatot ápoló volt igazságügyi miniszter Christina Taubirán keresztül a fiatalember kiadójáig bezárólag mindenki fontosnak tartotta a megszólalást (a baloldali Libération szerint a provokáció ismert volt, és az a kérdés, hogy miért most lett polémia belőle, a Mediapart nevű szintén baloldali honlap pedig úgy vélekedett, hogy a fasiszták és jobboldaliak tönkre akarják tenni, amit Meklat képvisel).

A New York Times az esetről szóló beszámolójában idéz egy kormányzati forrást, aki szerint Meklat viselkedése valóban ismert volt, és szakmai környezetében nem tartották fontosnak a dolgot – ami azért elég érdekes dolog (hogy ez igaz lehet, arról a homofób tweetekkel célzott Caroline Fourest is beszámolt, aki kollégája volt a szóban forgó fiatalembernek). A Times of Israel pedig megjegyezte, hogy Meklat erkölcsi bukása a francia-arab együttélés egyik szimbólumának a bukását is jelenti.

Politikai értelemben pedig megint a klasszikus probléma merül fel, amivel elsősorban esetünkben a baloldal egy részének van elszámolni valója: attól, hogy valaki bizonyos értelemben társadalmi kirekesztettség áldozata, még nem biztos, hogy egyben a tolerancia és a békés együttélés bajnoka is, vagy ne támogatná verbálisan vagy máshogy egyéb kisebbségi csoportok kirekesztését…

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője. A szerző további írásai itt olvashatók