Au revoir, CFCM! Bonjour Forif!
Soós Eszter Petronella cikke
Eltűnhet a Conseil français du culte musulman (CFCM), az Iszlám Vallás Francia Tanácsa, szólnak a francia hírek, s ha esetleg a formális megszűnése nem is történik meg, léte értelmetlenné válik. A két évtizede létrehozott ernyőszervezet köztudottan, deklaráltan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem volt képes a franciaországi muszlimok hatékony képviseletére. A helyzet lehetőség az egyébként laikus francia kormánynak, hogy – miként a kilencvenes években, majd az ezredfordulón – ismét megpróbálkozzon a francia iszlám megszervezésével. A hétvégén meg is tette az első lépéseket ebbe az irányba. Igencsak kérdéses, hogy mekkora sikerrel.
A belső hatalmi feszültségek és (külföldi) befolyásolási harcok odáig vezettek, hogy muszlim vezetők és a francia sajtó szerint akár a CFCM önfeloszlatása is sorra kerülhet a következő közgyűlésen, február 19-én. Ha ez nem is történik meg, azt biztosan leszűrhetjük, hogy a szervezet immáron látványosan nem alkalmas a franciaországi muszlimok képviseletére, s arra, hogy a francia állammal a nevükben párbeszédet folytasson. A francia állam a helyzet konstatálásaként pedig látványosan úgy döntött, hogy ezennel nem is tekinti a CFCM-et legitim beszélgetőpartnernek. A szervezettel eddig sem volt elégedett a Macron-kabinet, a problémáit az elmúlt években többször, időnként nyilvánosan is jelezte, a CFCM-mel való kormányzati konfliktusokról esetenként a TEV oldalain is beszámoltunk.
A kormányzati tisztviselők egy laikus államhoz képest hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a muszlim vallási közösség megszervezésébe, hogy végigfusson a sajtón a cél: inkább a helyi, a hívek életére rálátó szereplők kapjanak hangsúlyt, és ne a képviseleten, a sarzsin, hanem az ügyeken legyen a fókusz. (A kormányzati háttéranyagok, ideértve a sajtóanyagot és a miniszteri beszédet, itt olvashatók.)
Érdemes megjegyezni, túl messze menő következtetések levonása nélkül, hogy jelenleg egy olyan ember ül a vallási kérdésekért is felelős francia belügyminiszteri székben, Gérald Darmanin személyében, aki 2015 januárjában, még a republikánusok elődpártjának politikusaként úgy vélekedett, hogy „egy új konkordátumra” van szükség. Ez világosan mutatta, hogy már akkor szívesen mozdította volna a szabályozást a szigorúbb állami kontroll felé (a konkordátum az 1905-ös, államot és egyházat szétválasztó rezsim előtti szabályozás, amely például az öt évtizedre Németországhoz csatolt Alsace-Moselle területén a mai napig érvényes). Úgy tűnik, hogy az állam most ismét igyekszik kontrollálni a vallási-egyházi tevékenységet, anélkül hogy a laikus állam 1905-ös kereteihez formálisan hozzányúlna (sőt, az ún. szeparatizmus elleni csomag fontos része, hogy a muszlim közösségeket betereljék az 1905-ös adózási, adminisztratív stb. szabályok alá, mert sok közösség most csak „sima” egyesületként működik).
Ennek a kontrollálási lelkesedésnek a jegyében került sor 2022. február 5-én a Franciaországi Iszlám Fórum első plenáris ülésére, (Forum de l’islam de France – Forif), melyet a kormányzat támogat, sőt, mondhatjuk, a CFCM-hez hasonlóan gründol, a személyi összetételét is meghatározza, építve korábbi állami kezdeményezések tapasztalataira. Mint azt a sajtóbeszámolók megemlítik, ezúttal nem fix szervezetről, hanem – német mintára – munkacsoportokról, problémafókuszú munkáról és évenkénti minimum egyszeri ülésezésről van szó. Ez természetesen kemény eszköz a belső muszlim hatalmi harcok lefojtására, illetve a kormányzat számára nemzetbiztonságilag vagy más okból elfogadhatatlan, esetleg külföldről kontrollált irányzatok kiszorítására. Erre utalnak Gérald Darmanin belügyminiszter pár hetes szavai, amelyek a CFCM-et gyakorlatilag külföldről befolyásolt szövetségek halmazának nevezték. Persze hozzátette, hogy a muszlimoknak kell magukat megszervezni, de a „kit hívnak meg a kormányzattal folytatott párbeszédre”-kérdés felvetésével egyértelműen komoly beleszólást alkot magának a kormányzat az iszlám franciaországi életébe, és bizonyos mértékig terelheti is a folyamatokat az által elvárt eredmények irányába.
A tudósítások szerint a hétvégi ülésen a finanszírozás kérdése, amely az eredeti munkacsoportok tematikája között nem szerepelt, gyorsan előkerült a beszélgetések során, így Hakim El Karoui (Amif) is előhozakodott a haddzs-finanszírozási tervével, mely éles kritikákat is kapott. Mindenesetre úgy tűnik, létrejöhet egy finanszírozási munkacsoport.
A CFCM eltemetése nyomán annak is van esélye, hogy nyílt muszlim testvérharc lehet azokból a csatákból amelyeket a CFCM eddig „szövetségek közötti belső hatalmi harcok” jogcímen elfedett. E harcok léte persze már az emlékezetes iszlám charta aláírása ügyében, illetve az imámok tanácsának létrejötte körüli vitákban is látszódott. Így a nyitott kérdés természetesen az, hogy a Forif képes lesz-e arra, hogy ne csak új, hanem egyben e hívek szemében legitim szabályok megalkotásához járuljon hozzá, ezáltal is kényszerítve a nagyobb szervezeteket, hogy ne egymással, az irányzataik (és anyaországaik) harcával legyenek elfoglalva.
A CFCM legnagyobb problémája a testvérharcokon túl ugyanis a muszlim hívek közötti legitimitáshiány volt. Az állam most persze gyakorolhat nyomást, hogy bizonyos legitim szereplők jelenjenek meg az iszlám nemzeti képviseletében, vagy hogy más szereplők kerüljenek ki onnan, végső soron a Forif azonban sikeres csak akkor lehet, ha a kormányzat a saját politikai céljait, illetve az államérdeket a hívek egyetértése mellett tudja érvényesíteni. Vagyis: ha a hívek nem ellenségként és korlátozó elnyomóként tekintenek az államra, hanem mint a vallásszabadságukat védő beszélgetőtársként és garantorként. Utóbbi szerepet betölteni egyébként feladata az államnak az 1905-ös rendszerben.
Egyelőre nyitott kérdés, hogy a hívek mikor és mit látnak majd olyat a munka eredményeiből, ami komolyabb kötődésre sarkallhatja őket. Kérdés, hogy a fórum résztvevői valóban úgy vannak, voltak-e kiválasztva, hogy képesek legyenek hatékonyan közvetíteni a hívek és az állam között. Van, aki a mindenféle kételyek miatt inkább médiaakciónak tekinti az egész Forif-alapítást. Mindenesetre Darmanin miniszter beszélt olyan konkrét, jól érthető, és technikailag „megcsinálható” dolgokról a hétvégén, mint például a felekezeti parcellák kialakítása a temetőkben, tehát az elvi lehetőség a sikerre talán nem nulla. Ugyanakkor érdekesség, hogy a parcellák témája már a CFCM előtti állami próbálkozások során, évtizedekkel ezelőtt is napirenden volt az állammal folytatott párbeszédben, és most is ott van. Ezt a beszédes tényt állapította meg a jobboldali Le Figaro véleményoldalának nem túláradóan lelkes Forif-elemzése is, mielőtt az évtizedes testvérharcok és befolyásolási viták taglalására tért volna rá.
Nos, igen: innen szép nyerni.
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
