A koronavírus-járvány mögött: szerveződik a franciaországi iszlám?

Miközben természetesen Franciaországban is a – lassan drámai méreteket öltő – koronavírus-járvány foglalja le a közéletet, a háttérben sok egyéb is történik. Néhány héttel ezelőtt Emmanuel Macron azzal kapcsolatos bejelentéseket tett, hogy mit kíván tenni a muszlim szeparatizmus ellen, mint mondta, többek között limitálná a külföldi imámok Franciaországba küldésének lehetőségét, szűkítené a külföldi finanszírozást és befolyást. Ezen intézkedési javaslatok kapcsán az volt a legérdekesebb kérdés, hogy ki lesz az, aki a hazai felügyeletet és közösségszervezést ellátja, hiszen a francia törvények e téren jelentősen limitálják az állam mozgásterét. Most úgy tűnik, hogy született egy érdekes kezdeményezés.

Március első hetében, tehát a kibontakozó koronavírus-világjárvány árnyékában jelentette az egyébként állami bábáskodás mellett gründolt muszlim ernyőszervezet (a Conseil Français du Culte Musulman, a CFCM), illetve a Franciaországi Iszlámért Muszlim Egyesült (Amif), hogy létrehoz egy közös szervezetet – egyesületi formában – az iszlám finanszírozása céljából.

Az együttműködés több okból is figyelemre méltó. Az egyik, hogy az Amif egy olyan magát reformistának mutató egyesület, melynek elnöke, Hakim El Karoui nem ismeretlen név a francia politikát figyelők számára. Ő az a muszlim érdekvédő, akiről azt mondják, hogy – akár szóban, akár nyilvános anyagain keresztül – bejárása van Emmanuel Macron köztársasági elnök füléhez és talán az agyába. Márpedig a franciaországi iszlám megszervezése egy olyan súlyú ügy, hogy arról csak a köztársasági elnök irodájában születhet érdemi döntés (érdemes hozzátenni, hogy sokan úgy vélik, a felülről, politikai bábáskodás melletti szervezésnek komoly kockázatai vannak).

Hakim El Karoui

Figyelemre méltó a bejelentett együttműködés azért is, mert a CFCM és a francia végrehajtó hatalom viszonya az elmúlt években nem volt felhőtlen, a kormányzat erőteljes nyomást gyakorolt, hogy a szervezet legyen átláthatóbb, szervezetteb és főleg reprezentatívabb (egyébként a CFCM -en belül is, azt szokták mondani, hogy a különböző eredetű „iszlámok” és külföldi eredetű érdekcsoportok állnak egymással szemben). Ugyanakkor a legutóbbi bejelentésekből már érződött, hogy Emmanuel Macron köztársasági elnök nyitott az – egyébként új vezetéssel dolgozó – CFCM felé, szerepet kíván adni neki az iszlám szervezésében. Christophe Castaner belügyminiszter arról beszélt, hogy bár jelenlega CFCM még nem nőtt fel a feladathoz, de együtt akarnak dolgozni a muszlimokkal a szervezésben, a szeparatizmus elleni harcban, s nem az állam akarja megszervezni a vallást.

A most bejelentett egyesület ugyan alulról jövőnek tűnik tehát, de valószínűleg egy kompromisszumos megoldásról van szó, hogy mégiscsak történjen valami előrelépés egy olyan ügyben, amely évek óta húzódik: tudniillik szerepet kap benne egy olyan szervezet és személy, akiben a kormányzat így-úgy bízik (vagy úgy hírlik, hogy bízik), és ott van benne egy olyan ernyőszervezet, amely ugyan messze nem hiba nélküli, messze nem reprezentatív és egységes, de még mindig a legnagyobb. És főleg nincs helyette más. Ráadásul ez a két szervezet eddig egymással párhuzamosan, dolgozott az iszlám finanszírozásának a kérdésén, így az együttműködés ténye is komoly mozgásokról, s minden bizonnyal komoly politikai háttérmunkáról árulkodik a kormányzat részéről.

Az egyik első feladata ez új szervezetnek – bejelentése és szándékai szerint – a mekkai zarándoklatok rendszerének átszervezése lenne, ami sok millió eurós tételt jelent (később pedig a halal-vágások, vagyis a rituális vágásből származó jövedelmek bevételét-elosztását is újragondolnák, jelezték a bejelentéskor). Azt kérik az államtól, hogy az Öböl-menti országokból érkező pénzeket máris tiltsák be (ez a szalafizmus, a politikai iszlám és a radikalizmus potenciális befolyása miatt szokott aggasztó lenni, s a CFCM befolyási hálózata miatt első körben nehéz is nekimenni más típusú forrásoknak). Meg is indult a vita arról, hogy helyes-e, ha csak erre helyezik a fókuszt, helyes-e, ha ilyen szervezetben próbálják megoldani a kérdést, mekkora lenne a Muszlim Testvériség befolyása (Hakim el- Karoui hátterét és személyét is vitatják).

Ugyanakkor ez a jelenlegi súlyos koronavírus-járványos helyzetben sok szempontból radar alatti vita. A CFCM március végére ígért egy átfogó akciótervet az iszlám szervezésével kapcsolatban, ugyanakkor kérdéses, hogy a járvány drámaisága miatt ez mekkora érdeklődésre tarthat számot, vagy mekkora visszhangot válthat ki a társadalomban.

 

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók