A legrosszabbat hozta ki az október 7-i terrortámadás évfordulója a szélsőbaloldali antiszemita Nagy M. Boldizsárból
Borítékolni lehetett, hogy a Hamász 2023. október 7-i izraeli terrortámadásának első évfordulóján a nyugati progresszív baloldal külföldre távozott hazai élharcosa, a Meseország mindenkié című LMBTQ-mesekönyv aktivista szerzője ideológiai meggyőződéséhez hűen fog megnyilvánulni.
Nagy M. Boldizsárnak a közel-keleti helyzetről alkotott véleménye régről ismert. Becsületére legyen mondva, következetes, elveihez, elgondolásaihoz, gondolkodásmódjához hű, állhatatosan ezek szerint cselekszik, amikor a kérdéskörrel kapcsolatos megszólalásra ragadtatja magát.
Az évfordulóra időzített, nyíltan antiszemita és anticionista Facebook bejegyzésében is a napnál világosabban elkötelezi magát a népirtást elkövető terroristák mellett. Bőven elegendő, ha a szöveg esszenciáját összefoglaló felvezető mondatokat idézzük:
„A történelem úgy fog emlékezni október hétre, mint Izrael dekolonizációjának egyik fontos eseményére, a Palesztina felszabadulásához vezető harmadik intifáda első napjára. A napra, amikor a palesztin ellenállók közel két évtizednyi rabság után ledöntötték a szögesdrót kerítést és visszatértek saját földjükre, hogy megmutassák: még mindig nem adták fel.”
A többi állítását felesleges lenne ízekre szedni, mivel csupa olyan kijelentést tartalmaz, amelyek régóta szerves részeit képezik az Izrael-ellenes baloldali, palesztin-párti narratívának, és amelyeket már sokan, sok helyen tényszerűen cáfoltak. Különben is dogmatikus fundamentalistákkal minden vita értelmetlen.
Mégis érdemes higgadtan elolvasni a szöveget, mivel
a kvintesszenciáját adja annak a realitásérzékét teljesen elvesztett, Nyugat-Európa és Egyesült Államok szerte divatos radikális baloldali eszmerendszernek, amelyik szemrebbenés nélkül, önként és dalolva ül tort az iszlamista terrorizmus asztalánál.
Az a mozgalom, amelyek a hamis áldozatiságot piedesztálra emelve akar minél nagyobb politikai, társadalmi befolyást szerezni magának, miközben bűnözőnek állítja be az ellenfeleit. Az áldozati szerep felkarolása, az abban való tetszelgés többszörösen kifizetődő, mivel tekintélyszerzéssel jár, védőhálót jelent, és ami a legfontosabb, erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen pozíciót feltételez.
Azzal az aprósággal nem foglalkoznak, hogy ez azt ideológiai katyvaszt az iszlám világ is elutasítja. A tiltakozás formái vérmérséklettől és irányzattól függően meglehetősen széles skálán mozognak.
A Nagy M. Boldizsár által képviselt, már a látszatra sem adó baloldali antiszemitizmusnak semmi köze a régi vágású, tradicionális zsidógyűlölethez. Köreikben a zsidók azzal veszítették el a szimpátiájukat, hogy a holokauszt után úgy döntöttek, nem lesznek többé áldozatok, megvédik magukat.
Az Izrael megalapításához vezető cionizmus egy teljesen új arcát mutatta a zsidóságnak, amely erőt és rendíthetetlenséget mutatva hirdeti azóta is a világnak, többé nem érdemes kikezdeni velük.
Érthető tehát, hogy ez a konstruktív attitűd bosszantja a dekonstrukcióra berendezkedett identitáspolitika képviselőit, akik az önmaguk által ácsolt erkölcsi relativista magaslatról hirdetik minden eddiginél hangosabban és erőszakosabban az antiszemita, terrorpárti nézeteiket.
Ebbe a sorba illeszkedik Nagy M. Boldizsár uszító szövege is, amely a marxista tanok jegyében egy világforradalommal döntené meg a fennálló gazdasági, társadalmi rendet, és amelynek nyitányaként az elképzelhetetlen erőszakkal járó, 1200 ártatlan áldozatot, több ezer sebesültet követelő, 264 rendbeli túszejtést eredményező aljas, gyáva október 7-i terrortámadást jelöli meg.
Van egy rossz hírünk Nagy M. Boldizsár számára. Az általa képviselt káros és romboló téveszmék a történelem fekete lapjain fognak fennmaradni, elrettentésül az utókornak, míg a Meseország mindenkié szerzőjének a nevére senki sem fog emlékezni.
Sólyom István, a TEV kommunikációs igazgatója
