A Kolozsvári Állami Magyar Színházban tart előadást a szabadkőműves-talmudista konspirációkat emlegető Drábik János

„Többnyire zárt Facebook-csoportokban vagy bizalmas beszélgetésekben hangzik el, hogy valami nagyon megváltozott a kolozsvári magyar színháznál. Tompa Gábor színházigazgató új irányba tereli az általa már több mint 30 éve vezetett intézményt. Ebbe pedig nemcsak az új SZFE-vel és Vidnyánszky Attilával való jó kapcsolat fér bele vagy az amerikai liberalizmus rendszeres kritikája, hanem a konteók is. A rendező ugyanis számos olyan teóriával foglalkozik, amelyek a tudományos közösség széles körben elfogadott álláspontjaival ellentétesek vagy vitatottak. Ennek jegyében pedig Drábik Jánost, a konspirációs teóriák nagymesterét látja vendégül április végén Kolozsváron” – adta hírül a Transtelex. 

Az egyebek mellett szabadkőműves-talmudista összeesküvés-elméletekben utazó Drábik János mellett Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke is részt vesz az Orwellia és a magyarság című előadáson 2023. április 29-én.

A Transtelex szerint nem teljesen előzmények nélküli ez a meghívás, hisz Tompa Gábor színházigazgatónak az elmúlt időszakban adott interjúiban a Drábik által is előszeretettel használt hívószavak bukkannak fel.

Az Országos Trianon Társaság elnöke, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja és gyakori előadó szerte a Kárpát-medencében. Mi több, nemrég beiratkozott a Mi Hazánk Mozgalomba is, és most már párttagként terjesztheti a délibábos szélsőjobboldaliságot – írja a lap Drábikról, akitől idéznek is:

„A globális kapitalizmus leszámol a nemzeti kapitalizmussal. A korlátlan önzésen alapuló talmudista rendszernek sikerült létrehoznia a világtörténelem legszélsőségesebb vagyoni és jövedelmi viszonyait. Ezt a helyzetet a globális hatalmi elit be akarja betonozni. (…) A talmudista államok feletti világbirodalom stratégiájának a része a megtervezett migráns-invázió, a klímahisztéria, a koronavírus-járvány, a Black Lives Matter anarchia és az Antifa terrorizmus. A cél világméretű káosz előidézése, hogy a globális nagytakarítás után a globális elit megszilárdíthassa a megfélemlített emberiség feletti uralmát. Az államok feletti hatalom olyan egypólusú világrendszert akar univerzális kényszer-kultúrával stabilizálni, amelyben az erős büntetlenül elkövethet mindent a gyengébbel szemben. A nemzeti kultúrájukhoz és identitásukhoz ragaszkodó népeknek ezért most fel kell állniuk és meg kell tagadniuk, hogy felvegyék ezt az univerzális szellemi kényszerzubbonyt.”

Az összes Drábik-elmélet abból indul ki, hogy a világot egy retrográd szabadkőműves-zsidó-bilderbergi hatalom uralja, és szinte minden, ami az elmúlt kétszáz évben történt, ennek az ármánykodására vezethető vissza, különösen a magyarokat ért tragédiák, foglalja össze a Transtelex a drábiki világképet.

„A sokáig a legprogresszívebb erdélyi magyar társulatként számon tartott kolozsvári színház és Drábik János között látszólag átjárhatatlan szakadék tátong. Mi sem állhatna távolabb a hiteles és kritikus szemléletű színházcsinálástól, mint az összeesküvés-elméleteket terjesztő áltörténész. Azonban, ha visszalépünk kicsit az időben, észrevesszük, hogy 2020-ban Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-rendezője egy interjúban arról beszélt, hogy már nem akar az amerikai liberálisok táborába tartozni” – olvasható a cikkben.

Tompa Gábor a Székelyhon Tv Nézőpont műsorában azt mondta, hogy „létrejött egyfajta fundamentalista liberalizmus, aminek a klasszikus liberalizmushoz semmi köze nincs, és ehhez a radikalizálódáshoz hozzájárultak a mindenféle aktivizmusok, a különböző médiaplatformokon létrejövő rögtönítélő bíróságok.” Múlt év decemberében pedig úgy nyilatkozott a Népszavának, hogy azzal régóta tisztában van, hogy akit nem hajt a hovatartozás kényszere, azt egyszerre nevezhetik bolseviknek és nácinak.

A színházigazgató világképének gyökeres megváltozására utalhat az 2020 őszén a Látó szépirodalmi folyóiratban publikált Polcleválás című verse is, amelyben a következőket írja:

„mert ősi vágy támadt a népben
lerántani a szobrokat,
nem kell többé a merev író,
ki üdvösséget osztogat,

elcincoghat kősírja mellett
egy kis rasszista muzsika,
húzza a süket Beethovenjét
Stern úr, a kozmopolita,”

A világszerte ismert és elismert rendező nem sokkal azelőtt rendezte meg a kolozsvári színházban A velencei kalmárt is, amelynek rendezői koncepciójáról elmondta, az előadás a „pénzhatalmi világelitben játszódik, amely óriási szenvedélyeket tud produkálni, mindig az érdekek mentén szerveződik és amelyben a profit az isten. Az elit tagjai, főképp bankárok, kereskedők, akik valamilyen módon kézben tartják a világ sorsát.”

Nem kell feltétlenül Drábik-szakértőnek lenni ahhoz, hogy megfigyeljük, a kolozsvári színházigazgató ugyanazzal a bevett kifejezéssel él, amely nem hiányzik egyetlen Drábik-szövegből sem – jegyzi meg a Transtelex.

„A szívtelen, idegen, számító érdekember metaforáját az első felvonás még nem köti egyértelműen a zsidóhoz. Ez lett volna Shakespeare saját értelmezése? Nem tudjuk. A gonoszság a zsidóban való megtestesülése a második felvonásban válik egyértelművé, és ezáltal a darab egyoldalú, zsidóellenes értelmezésévé. Ez lett volna Shakespeare saját értelmezése? Nem tudjuk. Itt és most, a »Stop Soros« kampány mérgét kortyolgatva sem tudjuk. De az antiszemitizmus hátborzongató áthallásai miatt időben és térben, különösen a holokauszt után, szükséges lenne valahogy több segítséget adni a közönségnek, hogy a művet gazdagabb háttértudással kövesse”

– jegyezte meg Szilágyi-Gál Mihály filozófus a kolozsvári előadás kapcsán.