A baloldali anticionizmus szovjet gyökerei
A mai Izrael-gyűlölők a modern történelem egyik leghosszabb és leghatékonyabb antiszemita propagandakampányának örökösei – írja a Jewish News Syndicate (JNS) szerzője.
Avner Yeshurun, a Miami Egyetem hallgatója, az amerikai egyetemek antiszemitizmusát monitorozó CAMERA on Campus ösztöndíjasa szerint nem véletlen, hogy az egyetemisták anticionista, antiszemita frázisokat hallanak, ha Izraelről van szó, és a rasszizmussal meg a kolonializmussal kötik össze a cionizmust. Ennek a retorikának ugyanis szovjet gyökerei vannak – állítja a JNS–en megjelent írásában.
A szovjetek évtizedeken át tartó antiszemita és anticionista kampányának sok arca volt, és nem korlátozódott a szovjet kormány nyilatkozataira – írja a kutató.
„Ahol kommunista sejtek tevékenykedtek, minden Moszkva által ellenőrzött rádióállomáson, minden nyomdában, amely a Kremlből kapott utasításokat, a cionizmus démonizálása volt az első helyen, és mindig aktuális eseményekhez kapcsolódott, hogy a világ legősibb gyűlöletének parazsa tovább lángoljon.”
Yeshurun hivatkozik a Kennan Intézet tudósára, Izabella Tabarovskyra, aki egy 2019-es esszéjében azt írta, hogy a Szovjetunió cionizmus és zsidók elleni kampányának
„sikerült megfosztania a cionizmust a zsidó nép nemzeti felszabadító mozgalmának jelentésétől, és helyette a rasszizmussal, fasizmussal, nácizmussal, népirtással, imperializmussal, gyarmatosítással, militarizmussal és apartheiddel társítani”.
A szovjet propaganda másik taktikája a holokauszt elferdítése volt. 1961-ben például a szovjetek nyíltan megkérdőjelezték az Eichmann-per érvényességét, azt állítva, hogy Izrael a náci Németország nyomdokaiba lépett – emlékeztet Yeshurun. A tárgyalás közeledtével a szovjet sajtó támadni kezdte Eichmann védőügyvédjeit, Izraelt a holokauszt áldozatai emlékének árulójának nevezte, amiért együttműködik „Hitler örököseivel” Nyugat-Németországban, sőt azt állította, hogy Izrael és Nyugat-Németország összeesküvést szőtt, hogy megakadályozza más nácik bíróság elé állítását.
Ironikus módon a szovjet anticionizmus maga is használta a náci retorikát és képi világot – írja a kutató. A propagandaanyagok számos prominens szerzője, mint Trofim Kicsko, Jurij Ivanov, Lev Kornyejev és mások, szemérmetlenül merítettek a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből és a Mein Kampfból. Sőt, még a zsidókat hibáztatták a zsidók és nem zsidók kiirtásáért a második világháború alatt.
Ma a cionistaellenes csoportok ezt az örökséget azzal tartják életben, hogy a cionizmust rendszeresen a nácikhoz hasonlítják. Shahd Abusalama, az angliai Sheffieldi Egyetem professzora például elfogadhatónak találta, hogy egy elsőéves hallgató a holokauszthoz hasonlította a gázai izraeli hadműveletet. Ugyancsak szovjet hatásra, a Kreml nyomására 1975–ben elfogadott hírhedt „a cionizmus az rasszizmus” ENSZ–határozatra vezeti vissza a szerző azt, hogy a Cornell egyetemen a Students for Justice in Palestine (SJP) egyik tagja Izraelt „rasszista, kizárólagosságra törekvő, völkisch államnak” nevezte (de természetesen idetartozik nemzetközi jogvédők visszatérő „apartheid” vádja is – a szerk.).
„Semmi kétség: a mai baloldali anticionizmus és antiszemitizmus közvetlenül a szovjetek anticionista propagandakampányára vezethető vissza. Ennek ismerete az első és talán legfontosabb lépés a kiegyensúlyozott és őszinte párbeszéd felé ebben a kérdésben”
– írja cikkében Avner Yeshurun.
