Soós Eszter Petronella: A kollaboráns Pétain marsall miatt került bajba Macron

Vitát váltott ki Franciaországban, amikor Emmanuel Macron köztársasági elnök azt mondta, hogy [a később a Vichy-Franciaország élén álló] Philippe Pétain nagy katona volt az első világháborúban, ellenben pusztító döntéseket hozott a második világháború alatt. A francia államfő ezzel – bár alapvetően a történelmi tényeknek megfelelően szólalt meg – szembement a történelmi konszenzussal, mely szerint Philippe Pétain marsall megítélését kizárólag második világháborús kollaboráns tevékenysége határozza meg, függetlenül az első világháborús érdemeitől.

Az első világháború lezárásának 100. évfordulója alkalmából ceremóniát terveztek az Invalidusoknál, melynek során a háború megnyerésében katonai vezetőként szerepet játszó nyolc francia marsallra emlékeztek volna. Közéjük tartozott Philippe Pétain is, aki utóbb arról lett ismert, hogy 1940-45 között a kollaboráns Vichy-rezsim élén állt, és ily módon szerepe volt a francia zsidók deportálásában is. A háború után egyébként ezért a kollaborációért, a hazaárulásért halálra ítélték. Mint az közismert, az ítéletet nem hajtották végre, mivel azt Charles de Gaulle tábornok életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta (egyrészt Pétain egykor De Gaulle mentora volt, bár a húszas években eltávolodtak mind emberileg, mind katonailag egymástól, másrészt pedig így nem válhatott a Pétainből szimbólum és “politikai mártír” sem).

Amikor a háború lezárására emlékező vidéki körútja során rákérdeztek Pétain szerepére, Emmanuel Macron köztársasági elnök azt mondta, hogy legitimnek tartja a marsallokra való emlékezést, s hozzátette a már idézett véleményét Pétain személyes érdemeivel és katasztrofális döntéseivel kapcsolatban.

A macroni megállapítások nyomán kitört polémia után a kormányszóvivő, Benjamin Griveaux ugyanakkor már azt állította, hogy szó sem volt arról, hogy Pétainre egyénileg, név szerint is emlékeztek volna, vagy koszorúzásra került volna sor. (Ami nem teljesen igaz, mert szeptember óta keringenek elképzelések egy olyan megemlékezésről, amely mind a nyolc marsallt érintette volna, s egyébként kezdetben még annak a lehetősége is felmerült, hogy Macron elmegy az Invalidusokhoz – vélhetően éppen éppen a Pétain-probléma miatt döntött úgy, hogy nem lesz ott személyesen a november 11-i alkalmon.)

A zsidó ernyőszervezet, a Crif is reagált a vitára. Közleményében azt hangsúlyozta, hogy a halálbüntetés mellé mellékbüntetésként (“indignité nationale”) Philippe Pétain bizonyos polgári jogait is elvesztette, megfosztották katonai rangjától is, s a szervezet hangsúlyozta, hogy az 1945-ös ítéletre emlékezik Pétain személye kapcsán.

A francia történész-szakmából is érkeztek olyan értékelések (pl. itt), amelyek a történelmi konszenzus figyelmen kívül hagyását említik a polémia kapcsán. Mások – így az évforduló előkészítésével foglalkozó tudományos tanácsadó testület – a hírek szerint sajnálkozott a polémián, mivel egyesek inkább a konfliktus komplex jellegét szerették volna hangsúlyozni, de itt is előkerült az a vélemény, hogy Macron nem vette figyelembe, miként változott Pétain személyének a társadalmi és történeti megítélése. Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Macron elődei nagyjából hasonlókat mondtak Pétain kapcsán egészen Nicolas Sarkozy-ig bezárólag, s még François Mitterrand is koszorúzta a marsall sírját egészen 1992-ig. Vagyis a történelmi tudat fejlődése – részben legalábbis – a szemünk előtt zajlik.

Philippe Pétain sírját egyébként nem sokkal a vita után megrongálták, bár úgy hírlik, a két dolognak nem feltétlenül van köze egymáshoz: ez évente egyszer-kétszer rendszeresen előfordul.

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók