Semmi sem drága?

Amikor megláttam Gyöngyösi Márton kipás fotóját a peszahi széder-estéről, meg is döbbentem, meg nem is. A meglepetés nem volt teljes, mert egy héttel korábban már hidegzuhanyként ért, amikor egy brüsszeli antiszemitizmussal foglalkozó konferencián futottam össze a politikussal. Gondja volt rá, hogy észrevegyem, de mit keresett Gyöngyösi egy konferencián, amelynek az antiszemitizmus elleni hatékony fellépés volt a témája?

Az a Gyöngyösi, aki a zsidólistázós parlamenti felszólalásával 2010 óta egyedüliként volt képes a kormány és az ellenzék vezetőit egy tüntetés erejéig közös fellépésre késztetni, az a Gyöngyösi, aki később hol megmagyarázni akarta, hol meg Vona Gáborra kente volna a megmagyarázhatatlant, de őszinte bocsánatkérésre nem emlékszem.

Arra ellenben tisztán emlékszem, hogy megkérdőjelezte a holokauszt több mint 400 ezer magyarországi áldozatának számát, szerinte a „zsidók gyarmatosítják Magyarországot”, és Izrael „náci módszer”-eket alkalmaz a palesztinokkal szemben.

Aztán amikor egy héttel később Gyöngyösi – a nyilvánosságra hozott fotók tanúsága szerint – egyetlen pártpolitikusként virított a széder-asztalnál, nem tudtam nem arra gondolni, hogy tendencia van a dologban, és Gyöngyösi tisztára mosása egy politikai konspiráció része.

Bizonyára akadnak olyanok, akik a jelenlegi kormány leváltására készülve szeretnének egy baráti jobboldali-konzervatív formációt, amely a Fidesz alternatívájaként otthona lehet a baloldali pártokra nemigen szavazóknak. Az éppen a Jobbik-Konzervatívok névre váltó (!) párt talán alkalmasnak tűnhet erre a célra, de Gyöngyösi személye súlyos probléma.

A zsidólistázós, holokauszttagadásért korábban feljelentett politikust ugyanis nehéz lesz hiteles, nyugatos konzervatívként eladni. Nehéz, de nem lehetetlen, gondolhatják a mesterterv kieszelői: egy pár kipás, maceszes kép széder-estén, megjelenés egy antiszemitizmus elleni konferencián és Gyöngyösi az antiszemitizmus elleni küzdelem élharcosává válik.

Nos, a pragmatikus és rövidemlékezetű európai politikusok talán készek egyik napról a másikra elfelejteni, ami érdekükben áll, de szerintem a Jobbik aligha lesz a Fidesz jobboldali alternatívája. Olyan szociológiai, politikai tényezők, helyi sajátosságok játszanak ebben szerepet, amelyeket feltehetően nem teljesen értenek Washington vagy Brüsszel ügyeletes bürokratái.

Lesz azonban ennek konspirációnak egy borzasztó mellékterméke. Egy olyan következménye, ami a globális kultúrharc perspektívájából nézve talán mellékes, de nekünk, a zsidó közösség tagjainak fájdalmasan húsbavágó. Az antiszemitizmus elleni küzdelmet ugyanis az ilyen konspirációk a végletekig erodálják. Mérhetetlenül kínos és megalázó lehetett a Mazsihisz elnökének és a többi zsidó szervezet képviselőjének a széder-asztalnál szembesülni az asztaltársaság vállalhatatlan tagjával.

Nem lettem volna Heisler András helyében, akinek a zsidó vallás egyik legintimebb ünnepén kellett az antiszemita szennyes fehérítőszerének szerepében tetszelegnie, és aligha saját akaratából. Az idei pészah ünnepén egy eleve kudarcra ítélt politikai akció egyszerre instrumentalizálta megalázó módon a zsidóságot, a széder-estét és Heisler Andrást, miközben az antiszemitizmus elleni küzdelem is kapott egy jó nagy pofont.

Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára