Riasztó jelentés látott napvilágot az éves európai náci felvonulásokról és azok következményeiről

Komoly fenyegetést jelentenek az európai értékekre és szembemennek az Európai Unió alapelveivel a nácizmust dicsőítő éves felvonulások – derül ki a B’nai B’rith International zsidó szervezet (héber nyelven: a Szövetség Fiai) és az Amadeu Antonio Alapítvány februárban közzétett jelentéséből. „A nácizmust dicsőítő éves felvonulások” című kutatás elkészítését a német szövetségi külügyminisztérium támogatta. 

A kutatás során tizenkét nagyobb, a nácizmust és/vagy fasizmust dicsőítő felvonulást és találkozót vizsgáltak: a magyarországi Becsület Napját, a Drezda bombázásának emlékmenetét Németországban, a bulgáriai Lukov Felvonulást, a spanyolországi Kék Hadosztály menetét, a lett légiósok emléknapját Lettországban, a bleiburgi találkozót Ausztriában, a németországi Rudolf Hess-emlékmenetet, a belga vasárnapi menetet, az olaszországi római menetet, a lengyel függetlenségi menetet, a Kohti vapautta és a 612-es menetet Finnországban és az Imia menetet Görögországban.

Az európai unióbeli felvonulások közös vonása az antiszemitizmus, az antiszemita összeesküvés-elméletek, a holokauszt tagadása és elferdítése, valamint a náci háborús bűnösök és kollaboránsaik dicsőítése.

Ezek a rendezvények a gyűlölet egy különösen veszélyes formáját jelentik, amely rendkívül hatékonyan simulnak bele az európai jogi keretek szürke zónáiba, és így nehezen támadhatók.

Az ausztriai Bleiburgban évente megrendezik a találkozót, amelyen a horvát, szlovén, montenegrói és szerb kollaboráns fegyveres erők tagjainak hazatelepítésére és a jugoszláv partizánok általi kivégzésére emlékeznek. Fotó: EPA/OSKAR HOEHER/EXPA 

Az évente megrendezett szélsőjobboldali felvonulások különösen nagy veszélyt jelentenek, mivel ismétlődő jellegük és „márkaismertségük” nagyobb mozgósítási potenciált eredményez, és különösen vonzóvá teszi őket nemzetközi hálózatépítő eseményként.

A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a nácizmust és a fasizmust dicsőítő felvonulások szervezett páneurópai jelenségek, és platformot biztosítanak a páneurópai szélsőjobboldali identitás szerinti szövetségek kialakításához. A határokon átnyúló stratégiai hálózatépítés így a szélsőjobboldali mozgósítás, a mozgalmak folyamatos radikalizálódásának egyik fő motorját jelentik nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

A felvonulások lehetőséget kínálnak a szélsőségeseknek arra, hogy egy állítólagos megemlékezés vagy szabadidős tevékenység álcája mögé bújva fokozzák tevékenységük hatókörét és fejlesszék képességeiket.

A jelentés betekintést nyújt a felvonulások strukturális jellegébe, kitérve a névre, helyszínre, az időpontra, a kontextusra, témákra, jelszavakra, az ellenállóképességre, a szervezőkre, résztvevőkre, az európai hálózatépítésre, az erőszakra és az erőszakos incidensek lehetőségére, az antiszemitizmusra és a holokauszttagadásra, a civil társadalom válaszára, valamint  a hatóságok reakciójára.


A becsület napja (németül Tag der Ehre) a német és magyar alakulatok 1945. február 11-én este Budáról indult kitörési kísérletére történő megemlékezés, egyben a magyarországi szélsőjobboldal egyik legnagyobb éves eseménye.

A dokumentum jogi elemzést is nyújt, amely a nácizmust és/vagy fasizmust dicsőítő felvonulások jelenségének értelmezése és kezelése szempontjából kulcsfontosságú szempontokra világít rá. Áttekinti az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, és kiemeli a tartósan fennálló probléma leküzdésére szolgáló meglévő jogi eszközöket.

A vonatkozó fejezetben megjegyzik, hogy a még mindig büntetlenül zajló felvonulások számos esetben azok beleegyezésével vagy aktív részvételével történnek, akiknek az lenne a feladata, hogy fellépjenek ellenük.

A jelentés végül szakpolitikai ajánlásokat tesz az ilyen felvonulásokra adott válaszlépések megerősítése, a jogérvényesítés, valamint a gyűlöletkeltő ideológiákkal szembeni civil társadalmi ellenálló képesség kiépítése terén. Bár bizonyos esetekben a felvonulások dicséretes ellenállásba ütköztek az állami hatóságok részéről, sokszor az ellenállás nem szisztematikus és következetes, és a jogérvényesítésben jelentős hiányosságok mutatkoznak – olvasható.

A kutatás aggasztónak nevezi, hogy az igazságügyi hatóságok tudomására jutott antiszemita uszításokkal és holokauszttagadással kapcsolatos panaszokat  az ügyészek és bírák elutasították, néha alapos megfontolás nélkül.

Ezek a határozatok azt mutatják, hogy jelentős munkára van szükség az igazságszolgáltatásban a gyűlöletbeszédre és az emlékezésre vonatkozó jogszabályok hatékony végrehajtására vonatkozó tudatosság növelése érdekében.