Pásztor Tibor: De ki az a Héjjas Iván?!

Elolvastuk Domonkos László A Héjjas-nyárfa árnyékában című művét, hogy önnek már ne kelljen. A könyvből kiderül, hogy Héjjas Iván volt a XX. század első felének legmeghatározóbb figurája, aki egyesítette magában Ruzsa Sándor és Hannibál minden erényét; amúgy pedig se tömeggyilkos, se antiszemita nem volt. Kicsit gyengíti ezen állítások erejét, hogy a könyv alapján maga a szerző antiszemitizmustól nem mentes.

Héjjas Iván neve valószínűleg nem sokat mond azoknak sem, akiket érdekel a XX. századi magyar történelem, de nem hivatásszerűen kutatják azt. Az 1919-es orgoványi gyilkosság, ahol több mint harminc embert gyilkoltak, Bayer Zsolt 2011-es publicisztikája által lett valamivel ismertebb. Ennek a cikknek a nyomán nevezte néhány újságíró Bayert antiszemitának, aki emiatt pert indított, de a pert harmadfokon elvesztette, a Kúria jogerős ítéletében megállapította, hogy a cikkben leírtakat olvasva logikusan és jogszerűen alakítható és mondható ki a cikk tartalmára vonatkoztatható antiszemita minősítés. Az orgoványi gyilkosságok elkövetői Héjjas Iván különítményének tagjai voltak.

Domonkos László könyve Héjjast középpontba állítva mutatja be a XX. század első felének, különösen az I. világháború végének időszakát. Ez akár érdekes is lehetne, mert a meglehetősen zavaros korszakban sok izgalmas történet és tragikus emberi sors keltheti föl az ezzel foglalkozó kutató vagy akár a történelem iránt érdeklődő laikus figyelmét. De egy ilyen könyvnél alapvető igény kell legyen a tárgyszerűség és az elfogulatlanság. Domonkos a művében meg sem próbálja ezeket a követelményeket teljesíteni.

Héjjas Ivánról a szerző csak szuperlatívuszokban ír. Már kisgyermekként is „jóeszű, eleven, bátor és kifejezetten nyílt, barátságos” volt, akinek fejlett igazságérzete van, és bár nem tör domináns szerepre, mégis rendszeresen abban találja magát, „mintha a Fennvaló így csöppentette volna ide a Homokhátság közepébe”.

Már rögtön karrirerje kezdetén Héjjas egy zavaros politikai helyzetben kitűnően helytáll. Hogy hogyan kerül oda, arról megoszlanak a források, mindenesetre az alig 24 éves magyar katonatiszt az albán királynak megválasztott Wied herceg tanácsadója lesz. Wied féléves uralkodása persze nem alkalmas egy komoly karrier megalapozására, így Héjjas hamarosan hazatér, és már a magyar hadseregben szolgál tisztként az I. világháborúban. A vesztes háború után Héjjas csapatai élén kijátssza az olaszokat és az osztrákokat is, nem engedelmeskedik Károlyi Mihály leszerelési parancsának, egy hatalmas termetű alakot még pofon is vág, majd hazatér Kecskemétre, ahol átveszi a bátyja által szervezni kezdett szabadcsapat parancsnokságát. Itt találkozik először a könyv másik főszereplőjével, az antihőssel: Prónay Pállal. Rögtön jól le is teremti, mintegy előre bizonyítékát adva annak, hogy bármilyen gaztett is fűződik Prónay nevéhez, ahhoz Héjjasnak semmi köze nem lehet.

Az őszi rózsás forradalmat és a Tanácsköztársaság kikiáltását a Kecskemét melletti tanyán bekkelik ki. A Héjjas-nyárfa alatt elhatározzák, hogy népfölkelést robbantanak ki a vörösök ellen, csak hát cserben hagyja Prónay, akiknek a tisztjeire nagyon számított.

Hamarosan nagy lehetőség adódik hősünk életében: 1919. nyarán megtörténik a nagy találkozás, Szegeden egy szálló kávézójában Prónay bemutatja Károlyi Gyulának, Teleki Pálnak, Gömbös Gyulának és az akkor még csak hadügyminiszter Horthy Miklósnak. Horthy megköszöni a sok remek katonát, akiket Héjjasnak köszönhet, Teleki pedig „hosszan, melegen kezet ráz, és különös, gyengéd-megható pillantással méreteti”.

Hogy honnét lehet tudni ennyire pontos részleteket? Domonkosnak rendelkezésére áll egy kézirat Héjjas testvérétől Jenőtől, aminek címe Az igazi Héjjas Iván. A könyv legtöbbet hivatkozott forrása egy olyan írás, amit más nem láthatott, aminek elfogultsága nem is lehet kétséges, és aminek néhány tárgyi tévedését még Domonkos is megemlíti. De ez a forrás, és az ez alapján összeálló történet tökéletesen megmutatja, hogy Magyarország sorsának elsődleges befolyásolója ebben az időben nem más, mint Héjjas Iván. Horthy fővezérré kinevezését Teleki Héjjassal hagyatja jóvá, és Héjjas a bizalmat meghálálva egész hátralévő életében Horthy feltétlen híve marad.

Héjjas Iván szervezi meg a Rongyos Gárdát. Csupa lelkes és tisztességes hazafi, köztük Raád Árpád hadnagy. E kitűnő katona nevéhez köthető néhány román katona földbe ásása, ami kissé ellentmond annak, hogy a rongyosok becsületes katonaként sosem kegyetlenkednének, viszont ez a motívum visszaköszön Bayer Zsolt cikkében, ahol az orgoványi gyilkosságokat említi. Pedig a rongyosok a betyár hagyományokat folytatják, megvédik a helyi parasztokat az erőszakoskodókkal és a fosztogatókkal szemben. Domonkos leírása itt már népmesei szintre lép, a jó rongyosok és a gonosz románok/kommunisták összecsapásából nem kérdés, hogy ki kerülhet ki győztesen.

A könyv legjobban várt része az orgoványi mészárlásról szól. Erről Domonkos nagyjából ennyit ír: „Az esetről kevesebb tudható, mint gondolnánk”. És ezzel lényegében le is zárja a kérdést, pedig azért ennél többet is lehet tudni. Azt azért leírja a szerző, hogy a vérengzés, ami egyrészt nem volt, másrészt nem is úgy, nem is annyi, és különben is a vörösterror miatt volt, igazából Prónay felelőssége, az ő emberei hajtották végre. Héjjas magához Horthyhoz fordul az eset miatt, Prónayt ostobának és szadistának nevezi, és megfenyegeti Horthyt, hogy publikálja a teljes igazságot. Horthy csöndesen kérleli Iván barátját, legyen megértő, a politika nemszeretem dolgokba is belesodorja az embert. Mindezt természetesen ismét csak Héjjas Jenő kéziratából idézi Domonkos.

Hosszasan foglalkozik a könyv a nyugat-magyarországi harc történetével, a Lajtabánság kikiáltásával és a Sopron környéki népszavazással. Természetesen ezt is Héjjas szemszögéből mutatja be. Kiderül, hogy Héjjas lényegében egyszemélyben verte ki az osztrákokat ebből az országrészből, hogy Prónay azért lett bán, mert Héjjas így látta jónak, és még a harc vége is azért volt annyira zökkenőmentes, mert Horthy kérésére Héjjas adta ki a parancsot a kivonulásra és a neki hűen engedelmeskedő rongyosok még erre is hajlandóak voltak a vezetőjük kedvéért.

Később aztán csökkent Héjjas hatása a történelemre. A két háború között egy cikluson át parlamenti képviselő a Gömbös-féle fajvédő párt színeiben, és még kétszer próbálkozik, de nem kerül be. A Rongyos Gárda újjászerveződik a Felvidék visszacsatolása előtt, de szerepe messze nem annyira meghatározó, mint Sopron környékén volt. Ugyanakkor a gerilla harcmodor megmarad, egyes források szerint (bár erről Domonkos nem ír) eszközük lesz a nem magyar lakosság elleni terror.

Az egész könyvet átlengi – időnként ellentmondásosan is – Héjjas tisztára mosdatásának szándéka. A szerző szerint Héjjas nem követett el semmi kegyetlenséget, máshol pedig azt írja, hogy bár Héjjas listákat vezetett a kommunizmus és a román megszállás alatt a hazafiatlan elemekről, és már akkor elhatározták, hogy ezekkel majd leszámolnak. De természetesen Héjjas feddhetetlen, az Ébredő Magyarok Egyesülete, aminek Héjjas társelnöket volt, nem fajvédő és nem antiszemita szerveződés volt, csak néhány tiszt hazafias egylete, akik aztán kiegészültek igaz magyar fiatalokkal. Bárki, aki mást állít, csak azért teszi, mert az „acsargó gyűlöletet teljes egészében rá kell okádni Héjjasra”.

A „bárki mások” között előkelő helyen szerepel Váry Albert, akinek neve elsősorban a vörösterror tetteseiről összeállított könyvével lett ismert. De még ő is csak valami titokzatos, de nyilvánvalóan aljas szándékból írhat rosszat Héjjasról, amikor Váry többrendbeli gyilkossággal vádolja Héjjast. Az áldozatok zsidók, akikről Héjjas azt hallotta, hogy pénzt ajánlottak a román megszállóknak, hogy még három hétig maradjanak. Ez az amúgy Domonkos szerint teljesen hihető ok nyilván érthetővé tette, hogy Héjjas parancsot adott a három ember meggyilkolására. Váry másik esetet is leír, ahol Héjjas emberei leszállítottak egy vonatról négy embert (mind zsidó, egyikük kecskeméti gyárigazgató, tehát nyilván kommunista) és még aznap éjjel kivégezték őket. Domonkos nehezen követhető magyarázata szerint a Héjjas parancsára elkövetett gyilkosság csak rágalom lehet, mert Horthy kegyelemben részesített mindenkit az adott időszakban elkövetett bűnök miatt, így Várynak nem is lett volna szabad megírnia a fehérterrorral kapcsolatos vádiratát. Ráadásul Domonkos szerint fehérterror nem is volt, csak vörös, így a fehérterror bűneiről írni eleve értelmetlen.

Bár a könyv Héjjasról szól, sok mindent elárul magáról a szerzőről is. Sok példát lehetne felhozni arra, ahogy sokat sejtetően ír le dolgokat, az olvasó fantáziájára bízza a gondolatok befejezését. Valószínűleg világrekordot állított be az egy könyvben …-tal be (nem) fejezett mondatok arányát tekintve, ennyit csak hagymázas összeesküvés-elméletekben lehet találni. A neki nem tetsző szerzőkről is általában csak célzásokkal rántja le a leplet, így például Nagy István doktori értekezését azzal próbálja érvényteleníteni, hogy megjegyzi: „Karsai László a témavezető, ez már eleve sok mindent megmagyarázhat”. Egy helyen az ELTE Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontjáról azt írja, hogy „már majdnem nyíltan cionista beállítottságú”, de a legdurvább, antiszemitizmus felé hajló kirohanása a numerus clausus törvény említésénél található. Domonkos szerint ez a törvény teljesen helyénvaló volt, a belső stabilizációt szolgálta, és nem jó, hogy máig hisztérikus túlzásokkal és torzításokkal tárgyalják.

A könyv műfaja nehezen azonosítható. Van benne életrajz, történelem, ismeretterjesztés, hősi eposz, népmese, még irodalomkritika is (Jókai irodalmi érdemeiről szól egy egész fejezet, annak apropóján, hogy a Rongyos Gárda elnevezést a Szeretve mind a vérpadig című regényből kölcsönözték), de hiányzik a tudományos alaposság, forráskritika és logikus gondolatvezetés. Így annyi mindenképpen kijelenthető, hogy ez a könyv irodalmi, és nem tudományos mű. Irodalomnak viszont gyenge, eszmeisége nem támogatható, a szerző zsidóság iránti ellenszenve kimutatható, így olvasásra nem ajánljuk. Szerencsére van lehetőség megismerni az igazi Héjjas Ivánt tudományos művek alapján is, például Bodó Béla tanulmányából vagy Kádár Gábor és Vági Zoltán összefoglalójából.