Miért a zsidók? – Köves Slomó rabbi beszélgetése Dennis Pragerrel

Azt a címet adta bevezetőnek, hogy Ismét 1938-ban élünk? Mint írja, 1983-ban – amikor először megjelent a könyv – azt gondolta, hogy a gyűlöletnek, melyet az én nagyszüleim és az ön szülei, nagyszülei elszenvedtek Európában a holokauszt idején, már vége. 2016-ban viszont azt mondja, fel kell ismernünk, hogy a zsidók ismét veszélyben vannak, és ezt nem gondolta volna 1983-ban. Megismétlődhet 1938 2020 végén?

Rengeteg gond van a világon, a gonosz erőkkel való békekötés az egyik ilyen. Hogy egy példát mondjak: Irán pacifikálásának szándéka emlékeztet 1938-ra. Van egy ország, amelynek rezsimje a zsidó állam elpusztítását tűzte ki célul, az európai országok pedig azon versengenek, hogy eladjanak valamit Iránnak, vagy vegyenek tőle valamit. Amikor Donald Trump volt az Egyesült Államok elnöke, akkor határozott vonalat húztak meg Iránnak, de a világ elitje mégis szeretne jóban lenni velük. Az Izrael megsemmisítésére való törekvés a másik dolog, amit meg akarok említeni. Nem érdekel, hogy szeretik-e a zsidókat. Az a világon mindenhol előfordul, hogy a múltbéli sérelmek miatt nem szeretik az emberek egy másik csoportját. Ez nem helyes, de nem is borzasztó. A probléma tehát nem az, hogy nem szeretik a zsidókat, hanem a zsidók gyűlölete. Ez ugyanis egyedülálló. A zsidók iránti gyűlölet egészen különleges, mert ez az egyetlen olyan gyűlölet, mely kiirtásra törekszik. Kétszáz ország van a világon és csak egyet akarnak végleg elpusztítani. Csak egyet! Ismét leszögezném: a zsidók elleni gyűlölet egyedülálló a világon.

Számos okát fedezhetjük fel a zsidógyűlöletnek, történelmi vagy társadalmi okokat, az ön könyvében azonban megjelenik a spirituális megközelítés is. Azt írja, hogy ha meg akarjuk érteni az antiszemitizmus lényegét, akkor először meg kell értenünk és határoznunk, mi a szemitizmus, meg kell értenünk, kik a zsidók, és mit képviselnek ahhoz, hogy megértsük, hogyan fejlődött ki ez a gyűlölet. Nem gondolja, hogy veszélyes gondolat a zsidóságból levezetni az antiszemitizmust, hiszen kifogásként is szolgálhat?

Sosincs szükségük kifogásokra. Azt gondolom, hogy már az ókor rabbijai jobban értették az antiszemitizmust, mint a 99 százaléka azoknak, akik zsidó történelemről vagy antiszemitizmusról írnak. Egészen lenyűgöző, hogy a Talmud rabbijai egy egész terjedelmes traktátust írtak arról, hogy megehet-e egy zsidó egy olyan tojást, amit jom tovkor, zsidó ünnepnapon rakott a tyúk. Ez egy nagyon bizarr kérdés, de mégis így van. Egy egész traktátus szól erről, mégis összesen két sor van az antiszemitizmusról. Ennek oka az, hogy nincs a rabbik közt vita. Pontosan tudták és értették, hogy miért utálják a zsidókat. Ennek oka egy játék a héber szavakkal, amit az is megért, aki nem beszél héberül. A gyűlölet héberül sziná, a Sínai-hegyet pedig Szinájnak mondják héberül. A két szó, bár eltérő módon írják, egyformán hangzik. Sziná – Szináj. Ebből a zseniális szójátékból a rabbik úgy mondták, a „sziná”, a gyűlölet a „Szinájtól” származik. A Sínai-hegytől. Mi történt a Sínai-hegynél? Isten átadta a zsidóknak a Tízparancsolatot. Isten kinyilvánította erkölcsi akaratát. Ez a kezdet. A Sínai-hegynél a zsidók néppé váltak. Ahogy a Tóra fogalmaz, „Erev ráv”, azaz vegyes népesség csatlakozott a zsidókhoz. A zsidóság egy koncepció, nem egy etnikum. Vannak fekete zsidók, ázsiai zsidók, szemita zsidók, fehér zsidók, európai zsidók, mindenféle zsidók. A zsidóságba be lehet térni. Ez bizonyítja, hogy nem vagyunk etnikum. A zsidóság egy koncepció, és a világ gyűlöli ezt a koncepciót. Hogy van egy Isten, aki bíráskodik minden ember felett. A zsidók egy bíráskodó Istent adtak a világnak, és ez megbocsáthatatlan. Hitler kiadta a saját tízparancsolatát, mert utálta a Tízparancsolatot. Jó okkal.

Ha a zsidógyűlölet egyben a zsidó ideológia gyűlölete, az azt is eredményezné, hogy ha a zsidók otthagyják a zsidó ideológiát és nem-zsidókká válnak, elhagynák a vallásukat, elhagynák a Tízparancsolat ideáját, megszűnne a zsidógyűlölet. Szerintem sok zsidó a 19. század óta – köztük mind a négy nagyszülőm a második világháború után, itt Magyarországon – úgy döntött, hogy elhagyja a zsidóságot, mert ha továbbra is zsidó maradna, akkor ismét pusztulás várna rá. Mi tehát a megoldás? Feladni a zsidó identitást?

Ha a rabbiknak igazuk van – és én biztos vagyok benne, hogy igazuk van, nem azért, mert ők a rabbik, hanem mert igazuk van –, ha a gyűlölet oka Szináj, akkor a zsidók elleni gyűlölet megoldása is Szináj. Ez a zsidó történelem nagy iróniája. Ha a világ elfogadta volna a Tízparancsolatot, nem lett volna holokauszt. Ez nyilvánvaló. Ez az én feladatom mint zsidónak, hogy elhozzam a Tízparancsolatot és a Parancsolót a világnak. Van egy kijelentés Mózes ötödik könyvében, a Dvárimban, a könyv vége felé Mózes, Mose, azt mondja: „Jól magyarázd el ezt a Tórát!”, héberül „beer héjtev”, magyarázd el alaposan. Rási, Salamon ben Jichák, a legnagyobb valaha élt kommentátor azt írta, körülbelül 900 éve Franciaországban, hogy ez azt jelenti, le kell fordítani a Tórát a világ 70 népének nyelvére. Ez a legnagyobb problémám a zsidó világban. A zsidók elfelejtették, hogy küldetésük van ezen a világon. Azok a zsidók pedig, akik úgy érzik, hogy küldetésük van a világban, meg nem tartják a Tízparancsolatot. Marxnak, ortodox zsidó rabbik unokájának, volt küldetése a világban. A Tízparancsolat ellentéte. A zsidók, akik csatlakoztak a bolsevizmushoz, a kommunizmushoz – a fasizmushoz persze nem csatlakoztak, mert oda nekik nem lehetett csatlakozni –, úgy gondolták, hogy van küldetésük. Ahogy mondani szoktam, a zsidók a legvallásosabb nép a világon, csak a legtöbb zsidónak nem a judaizmus a vallása. A vallásuk a marxizmus, a kommunizmus, a humanizmus, a környezetvédelem, a feminizmus. Ha van benne izmus, valószínűleg zsidók találták ki. Ezért tehát ez egy segélykiáltás a zsidóknak: hogy várjátok, hogy a világ tisztességes legyen, ha nem mutatjátok meg nekik, miként kell tisztességesnek lenniük?