Ismét antiszemita közéleti szereplőt tüntetett ki Kásler Miklós

Franka Tibor újságíró, volt polgármester, a Jobbik és a MIÉP korábbi politikusa „kiemelkedő újságírói tevékenysége elismeréseként” kapott Táncsics Mihály-díjat az emberi erőforrások miniszterétől.

Nem először adott át magas rangú állami elismerést antiszemita közszereplőnek az emberi erőforrások minisztere. 2019–ben Takaró Mihály történésznek ítélte meg a József Attila–díjat és Magyarország Babérkoszorújával tüntette ki Döbrentei Kornél írót, 2020-ban Raffay Ernő történész kapta meg tőle a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést, 2021–ben lovagkeresztet vehetett át tőle Gyárfás Ágnes ezoterikus magyarságkutató.

Idén a 70 éves Franka Tibor újságíró kapott Táncsics Mihály-díjat Kásler Miklóstól, éspedig „kiemelkedő újságírói tevékenysége elismeréseként.” A radikális jobboldali nézeteiről ismert publicista, műsorvezető 2006–ban a MIÉP és a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon, végül 2006–tól 2019–ig Kerepes fideszes támogatású, független polgármestere volt.

Franka a 70–es évektől dolgozott az állampárti Magyar Hírlapnál, ott KISZ–titkár is volt, majd a rendszerváltás után egyre szélsőségesebb nézeteket hangoztatott. Rendszeresen publikált Csurka István lapjában, a Magyar Fórumban, szerkesztette az akkori közrádió Vasármapi Újság című műsorát, és műsort vezetett a MIÉP–hez közeli Pannon Rádióban. 2000–ben civil szervezetek elítélték, hogy a zámolyi romák ügyével kapcsolatban két tévéműsorban is „nyíltan gyűlöletre uszított a cigányság ellen.”

Legismertebb kirekesztő megnyilvánulásai azonban a zsidósággal szemben fogalmazódtak meg. 2001–ben egy budakalászi fórumon kijelentette: „A Szentföld számomra szent föld, és Izrael számomra nem Istentől kapott föld a zsidók számára, hanem az ENSZ által szült, eddig páratlan pimaszsággal világra jött ország. (…) A Magyar Hírlapot, ahol később főmunkatárs voltam, 1990-ben megvette egy úr, Maxwell, akire elég volt ránézni, és az ember zsebében összegyűrődött a zsebkendő. Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk.”

Egy 2002–es MIÉP–es lakossági fórumon is ontotta magából az antiszemita gyűlölködést: szerinte a kommunista mozgalom eredetileg „néhány mindenre elszánt zsidó” vállalkozása volt, Magyarország „elvtársakkal, vallástársakkal és fajtársakkal” történő feltöltése érdekében; a magyar történelemoktatás túlságosan „holokausztcentrikus; a magyar temetők hamatosan izraeli kezekbe kerülnek; Magyarország pénzéről Brüsszelben, Washingtonban és Tel-Avivban rendelkeznek; Amerika és Izrael pedig Magyarország ellenségei.

2003–ban Kertész Imre irodalmi Nobel–díját Franka sajátos módon összefüggésbe hozta azzal, hogy Magyarország a svédektől vásárol katonai repülőgépeket, és kijelentette: Kertészt sem emberileg, sem művészileg nem tartja méltónak a Nobel-díjra, amelyet szerinte „csak azért kapott, mert a világ így akart bocsánatot kérni a zsidóságtól.” Franka „a magyarsággal szembeni gyűlöletkeltéssel” vádolta Kertészt, szerinte „a magyar kultúrát, de az európait is, olyan csoportok tartják a kezükben és irányítják a médiákkal együtt, amelyeknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a nemzetek értékeit elismerjék vagy kitüntessék.”

2009–ben a Jobbik tagtoborzóján pedig úgy fogalmazott: „tudjuk, hogy a zsidó holokausztnak a fele sem igaz, tudjuk, hogy a cigány holokauszt felének a fele sem igaz, de ezt a kettőt jól össze lehet kapcsolni.”