Dieudonné, avagy a jól fizető antiszemitizmus anatómiája

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

Börtönbüntetésre ítélték Belgiumban Dieudonné M’bala M’balát, az antiszemitizmusáról közismert francia humoristát, aki azzal is észrevétette már magát, hogy „anticionista” listát indított a 2009-es EP-választáson, később pedig hasonló elveket valló pártot is alapított. A mérsékeltebb újságolvasók és hírfogyasztók számára egyébként elsősorban onnan lehet ismerős a neve, hogy különböző provokációi nyomán gyakori látogatója a bíróságoknak, hatósági irodáknak – melyeket gyakran vesztes félként hagy el. Ám bőven telik a bírságokra: az antiszemitizmus láthatóan jó biznisz a magát áldozatnak beállító humoristának.

A belgiumi bíróság ezúttal azért osztotta ki Dieudonnénak a két hónapos börtönbüntetést és a 9000 eurós pénzbírságot, mert belgiumi zsidó szervezetek kezdeményezésére úgy találta, a humorista egy 2012-es előadásában megvalósította a gyűlöletbeszéd, a gyűlöletre uszítás és a holokauszttagadás tényállásait (többek között azt fejtegette, hogy egy Down-kórost nem szoktak élni hagyni, megalázó módon mutatta be a homoszexuálisokat, illetve sértegette a zsidó közösséget – a bíróság mindhárom érvelési elem kapcsán jelezte, hogy azok a hitleri, nemzetiszocialista ideológiában is megjelentek).

Dieudonnét arra is kötelezte a bíróság, hogy a mintegy harminc oldalas ítéletet teljes terjedelmében, saját költségén közölje a La Libre és a Le Soir című francia nyelvű belga lapokban. A bíró indoklásában emlékeztetett, hogy éppen egy másik Dieudonné-ügy kapcsán mondta ki idén november 10-én a strasbourgi emberi jogi bíróság, hogy a náci beszédet nem védi az európai emberi jogi egyezmény szólásszabadságról szóló 10. cikkelye.

Nem ez az első ilyen jellegű elmarasztaló ítélet: Dieudonné a Charlie-merényletek után sem volt képes tartani a száját, azt írta ki meglepően népszerű Facebook-oldalára, hogy „Charlie Coulibaly-nak érzem magam”, ami egyrészt antiszemita megnyilvánulásnak, másrészt a terrorizmus apológiájának is tekinthető. Akkor egy francia bíróságtól kapott két hónap felfüggesztettet. (A szólásszabadsággal kapcsolatos franciaországi korlátokról, a Charlie Hebdo vonatkozó pereiről itt olvashat.)

Kicsoda ez a Dieudonné?

De ki is ez az ember, aki a rendszerellenes, összeesküvés-hívő, antiszemita, rasszista, homofób közönség egyik nagy kedvence, s akinek előadásairól borzadállyal vegyes beszámolókat lehet olvasni a mérsékelt sajtóban, mivel azok önmagukban is – furcsa, esetenként hátborzongató – politikai eseménynek számítanak?

A magyar olvasók talán emlékeznek Nicolas Anelka erőszakos gólörömére, amikor 2013 végén a pályán elővezette a quenelle nevű karmozdulatot, mely kísértetiesen hasonlít az elhíresült náci karlendítéshez (Anelka később franciaországi zsidó vezetőkre hivatkozva próbálta védeni magát, ettől függetlenül öt meccses eltiltást és komoly pénzbüntetést is kapott). Nos, a mozdulatot nem más találta ki és vezette be a francia közéletbe, mint Dieudonné M’bala M’bala, és bár Dieudonné azt állítja, hogy szimpla rendszerellenes megnyilvánulásról van szó, a mozdulatot a közbeszéd és a politikai elit nagy része fordított náci karlendítésnek tekinti, de legalábbis egy olyan rasszista és antiszemita mozdulatnak, mely egyébként rendszerellenes megnyilvánulás is.

Baloldalról szélsőjobbra

Dieudonné valóban megszállott antiszemitának tekinthető, nem egyszerű provokátornak, legalábbis ha hihetünk a slate.fr oldalon megjelent elemzésnek, mely végigveszi Dieudonné antiszemita pályafutását a 2000-es évek elejétől 2009-ig. Eszerint a humorista antiszemitizmusát már a korai időszakban meghatározza a „a palesztin-ügy”, s antiszemita támogatói hálózatának nagy része az erre a fajta antiszemitizmus nyitott szélsőbalról rekrutálódik (a kortárs franciaországi antiszemitizmus jellemzőiről ebben a cikkemben olvashat). Dieudonné azonban szépen lassan elkezdett közeledni az akkor még keményen szélsőjobboldali és antiszemita Nemzeti Front különböző elemeihez (különösen 2005-2006 fordulóján, amikor a humorista indulni szándékozott az elnökválasztáson), ekkor a radikális jobb képviselőivel egymás megnyilvánulásait már meg-megvédték, szolidaritásukat fejezték ki egymásnak az egyes nyilatkozatok és balhék után. Végül 2006 végére nőtt nyilvánvalóan össze az, ami összetartozott.

Marine Le Pen befolyásának növekedésével, majd 2011-es pártelnökké választásával és az FN tudatos átalakításával azonban véget ért a radikális párt nyíltan antiszemita időszaka. Mára az FN nagyon tudatosan igyekszik megszabadulni az antiszemita elemektől, sőt, megszerezni a radikális iszlámtól tartó zsidóság bizalmát, így az új FN nyilvánvalóan már túl mérsékelt Dieudonné és elvbarátai számára, így születhetett meg az FN-től független anticionosta lista, majd párt ötlete.

Ahogy egy korábbi, a TEV számára készült cikkemben írtam: „a Réconciliation nationale (nemzeti megbékélés) névre hallgató formáció azt állítja magáról, hogy új rendszerellenes erő kíván lenni, mivel – így az érvelés – a Marine Le Pen-féle Nemzeti Front már nem az, ráadásul az FN Izrael-párti (és – sugallják – elsajátította az iszlámellenes diskurzust). Viszont Soral [író] és Dieudonné szerint a radikális iszlám fogalma „amerikai és cionista kreáció”, s a párt ötlete is Marine Le Pen egy volt tanácsadójának Izrael-párti megnyilvánulásait követően született meg. Az új szervezet székhelyének címe – nyilván a nemzeti megbékélés jegyében – megegyezik egy Soralhoz kötődő, antiszemita könyvek kiadásáról hírhedt kiadó székhelyének a címével”.

Hozzá kell tenni, hogy a francia sajtóban nem igazán hallani erről a pártról, érdemi, hírértékkel bíró politikai tevékenységet nem végez, még az is elképzelhető, hogy csak egyes kedvező pénzügyi szabályok kiaknázására hozták létre – persze erről az idő múlásával majd többet tudunk, jelenleg csak találgatásokra van lehetőségünk.

Egy antiszemita provokátor, akit rajongói jól tartanak

Dieudonné személye nemcsak a politikai mozgásai miatt érdekes. Érdemes rápillantani a humorista üzleti ügyeire is, amelyek azt bizonyítják, hogy az antiszemitizmus nem fizet rosszul a mai Franciaországban, de legalábbis biztosan van rá fizetőképes kereslet.

A 9-10000 eurós büntetések, vagy akár a néha-néha bekapott nagyobb büntetések sem okoznak különösebb nehézséget Dieudonnénak: az érdekeltségébe tartozó cég, a Productions de la Plume 2012-2014 között kiugróan jól teljesített, 2014-ben például 1,6 millió eurós adózás előtti eredményt ért el, ami háromszorosa az amúgy sem alacsony 2013-as eredménynek.

Dieudonné ugyanis nemcsak előadásaiból él, honlapján webáruházat is fenntart, jövedelmei egy része különböző tárgyak, DVD-k stb. eladásából származik – az előadó Facebook-oldalát jelenleg kicsivel többen, mint 1 millióan lájkolják, vagyis egy meglehetősen nagy közösségre számíthat, ha el akar adni valamit. S ha már közösség: mi sem bizonyítja jobban a közösségépítési tevékenység sikerességét, mint az a felhívás, mely a e cikk írása pillanatában szerepel Dieudonné oldalán, s melyben arra kéri rajongóit, hogy küldjenek quenelle-fotókat magukról…

Dieudonné gyakran adományokat vagy kölcsönöket is kér rajongóitól különböző bírósági és adóügyei, valamint üzletei finanszírozására, ebből is szép summája származhat (egyébként egyszer azért is megbírságolták, mert kifejezetten egy bírság finanszírozására gyűjtött, ami Franciaországban nem szabad).

Büntetőügyek, perek és hatósági eljárások sorozata

Ugyanakkor a Dieudonné-céggel nagyon nincsen minden rendben: a Productions de la Plume nevű cég (formálisan legalábbis) nincs Dieudonné tulajdonában, a tulajdon és az ügyvezetés a humorista anyjáé és feleségéé. A francia hatóságok rá is repültek a témára, szerintük ugyanis Dieudonné és az egyik darabjában játszó kollégája csak akkor végezhetne munkát és termelhetne jogszerűen jövedelmet a cég számára, ha ahhoz valamilyen formálisan kimutatható jogviszony kötné őket, például be lennének jelentve alkalmazottnak. A gyanú ilyenkor természetesen nem más, mint feketemunka, járulékcsalás.

A cég furcsa (de bizonyára tudatos) tulajdonosi struktúrájából más vitás ügyek is származnak. A Main d’Or színház például, ahol Dieudonné hosszú évek óta ad elő, bírósághoz fordult, mert úgy ítélte meg, hogy az előadó jogcím nélkül használja az ingatlant. A kilenc évre szóló bérleti szerződést ugyanis a Bonnie Productions nevű céggel kötötte a színház előző tulajdonosa még 2010-ben, de ezt a céget 2013-ban törölték a nyilvántartásból. A színházat 2013-ban felvásároló új tulajdonosok jelezték, tulajdonképpen nem tudják, ki működteti Dieudonné színházát, és csak feltételezni lehet, hogy a Productions de la Plume, vagyis a humorista felesége és anyja által tulajdonolt, sikeres vállalat. Ugyanakkor ezzel a céggel sem a régi, sem az új tulajdonosnak nincs semmiféle jogviszonya. Ezért a tulajdonosok azt kérték a bíróságtól, hogy üríttesse ki a színháztermet.

Dieudonné hívei a beszámolók szerint emögött a polgári per mögött is a zsidó világ-összeesküvést vélték felfedezni, mondván, a Main d’Or tulajdonosai zsidók. 2015. szeptemberében a bíróság aztán a tulajdonosoknak adott igazat, ezért Dieudonnénak és az érdekeltségébe tartozó cégnek el kell hagynia a színháztermet (Dieudonné Facebook-oldalának tanúsága szerint egyelőre még mindig ott tartja az előadásait).

Egy másik, hasonló bírósági ítélet pedig annak az ingatlanvállalatnak adott igazat, amely nem volt hajlandó egy új termet kiadni a humoristának és érdekeltségeinek (a kiadó vállalat azt állította, hogy a bérlő megtévesztette, ezért kiadóként csak egy héttel a szerződés aláírása után jött rá, hogy a valós bérlő Dieudonné, akinek a neve a papírokon természetesen semmilyen formában nem szerepelt – a bíróság el is fogadta ezt az érvelést és semmisnek nyilvánította a szerződést).

Dieudonné egyébként gyakori és gyakorlott bíróságra járó állampolgár, ha már itt tartunk, nemcsak zavaros céges ügyei, hanem előadásai és megnyilvánulása okán is: 2015 elején a Le Monde című tekintélyes francia napilap tucatnyi (!) ügyét gyűjtötte össze, és a gyűjtésben csak a leglényegesebbek esetek szerepeltek, azok, amelyeket a humorista el is veszített 2007 és 2015 között.

P.S.

(Ha valaki ezek után érdeklődik az illető úr munkássága iránt, akkor kiváló hírem van: a Dieudonné békében című, bizonyára fergeteges új előadásra most 35 euró helyett már 25-ért be lehet jutni, sőt országos turné is lesz belőle. Siessenek, le ne maradjanak!)

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője. A szerző további írásai itt olvashatók