Büntetőjogi változásokhoz vezethet a zsidó asszony meggyilkolása
Jogilag eldőlt a Semmítőszéken, hogy Sarah Halimi, a 2017-ben az ablakon kidobott zsidó asszony gyilkosa, Kobili Traoré nem büntethető, mert a tett elkövetésének időpontjában nem volt beszámítható. Nem is akármiért nem volt az: drogot, kannabiszt fogyasztott. Az ítéletre válaszul a kormányzat most úgy módosítaná a büntető törvénykönyvet, hogy aki tudatmódosító szer hatása alatt követ el súlyos bűncselekményt, az ne menekülhessen meg a tárgyalástól és az esetleges büntetéstől.
A Semmítőszék döntése nyomán azonban Traoré nem marad szabadlábon és nem marad teljesen „büntetlen” sem: a kamaszkora óta drogfogyasztó gyilkost kényszergyógykezelésre utalták, s húsz évet kell őrizetben, kórházban töltenie. Ugyanakkor az áldozat családja, a zsidó közösség, illetve a civilek úgy élik meg a tárgyalás elmaradását, mint az elégtétel és a katarzis hiányát, illetve a büntetlenség üzenetét: hogy tudniillik meg lehet úszni. A helyzet némi „népi elégedetlenséget” is okozott, ezres-tízezres nagyságrendű tömeg vonult az utcára tiltakozásképpen.
Emmanuel Macronköztársasági elnök nem először szól erről a nagy vihart kavart ügyről (pedig folyamatban lévő eljárásról van szó), és egyre jobban látszott, hogy a szabályozás átalakítása megfordult a fejekben. Az április 18-án este megjelent interjújában a köztársasági elnök ismét beszélt a Halmi-gyilkosságról. Gyakoratilag amellett érvelt, hogy az is az elköető felelőssége, ha drogozik, és emiatt kerül beszámíthatatlan állapotba. Nemcsak Emmanuel Macron, hanem szenátorok is hasonló javaslatokat tesznek. Éric Dupond-Moretti, a védőügyvédből kormánytaggá avanzsált igazságügyi miniszter most azt ígéri a kiskapukat záró törvényjavaslat május végén a korkmány elé kerül. Várhatóan a kormány is a Büntető Törvénykönyv 122-1-es cikkelyéhez nyúlhat, amely kizárja (vagy, enyhébb esetben, amikor a belátási képesség nem szűnt meg teljesen, csak csökkent, akkor enyhíti) a büntethetőséget, amennyiben pszichiátriai helyzet, kórkép áll fenn az elkövetés pillanatában.
A vita és az ítélet hátterében az a tény áll, hogy a 122-1-es cikk nem tesz különbséget azon a téren, hogy a pszichiátriai kóros elmeállapot, a beszámíthatóság teljes hiánya miért állt elő. Ugyanúgy kell kezelni az „alapjáraton betegeket”, illetve a drogfogyasztás nyomán előállt kóros eseteket (mint Traoréé). Erre a bíróság is hivatkozott: nem alkalmazhat olyan szabályt, amely nem létezik. A belátóképesség meglététől vagy hiányától, esetleg korlátozott voltától függ, hogy lesz-e tárgyalás (és hogy a drog, alkohol stb. fogyasztása végül súlyosíbító körülmény, vagy a kóros elmeállapot előidézése okán büntethetőséget kizáró ok lesz-e). Ezért volt nagyon fontos a Traoré-ügyben, hogy mit mondanak az igazságügyi szakértők (többségük úgy ítélte meg, hogy teljesen hiányzott a belátóképesség, vagyis ez esetben a drog nem súlyosíbító tényező, hanem büntethetőséget kizáró dolog lett).
Mindeközben a család strasbourgi pert kíván indítani, illetve egy izraeli ügy-kezdeményezésük is várható. Izraelnek ugyanis van fennhatósága a külföldön elkövetett antiszemita cselekmények ügyében, igaz, nem érdemes arra számítani, hogy Franciaország kiadná Traorét Izraelnek.
A fellángoló törvényhozási lelkesedésnek kritikusai is vannak. Ezek egy része az „eseti” és politikai motiváltásgú törvényhozás veszélyeire hívja fel a figyelmet, más része pedig fontos jogi-társadalmi kérdéseket vet fel (pl.: elvi alapon súlyosbító vagy enyhítő körülmény a drogfogyasztás?; jogi kiskapuba futott-e a Halimi-ügy, eltúlozza-e a kormányzat a drogfogyasztás büntethetőségre és belátási képességre való negatív hatását stb.). Miközben a „büntetlenség” tematikája más ügyek miatt is napirenden van, a kormányzat pedig erőteljesen igyekszik drogellenes retorikát folytatni, a kontextus mégiscsak a 2022-es elövknálasztás. A jobboldal, a radikális jobboldal és a Macron-féle centristák egyfajta kommunikciós versenyt folytattak az elmúlt héten, hogy ki keményebb a bűnözéssel szemben. Ez már temészetesen és teljesen egyértelműen a 2022-es kampány része.
Ugyanakkor Sarah Halimi konkrét ügye több is ennél, mert – mint emlékezetes – nagyon nehézkesen ismerték el a hatóságok, hogy antiszemita jellegű gyilkosságról van szó (ezt egyébként most a Semmítőszék sem tagadta). Az ilyen esetek csökkentik a zsidóság bizalmát és biztonságérzetét a francia állammal szemben is. Amikor pedig egy ilyen helyzet áll elő, akkor az rossz nemzetközi sajtóhoz, romló országimázshoz, alija-bátorításokhoz stb. vezet, ami nyilvánvalóan nem Franciaország érdeke. Vagyis amikor az ügy lezárulása után a kormányzat azonnal reagált, akkor több okból tette. Ott volt a háttérben a zsidó közösséggel való viszony, az ország nemzetközi imázsa, s a 2022-es választás is. A Halimi-ügy ugyanis potenciálisan azokat a választókat kavarhatja fel a legjobban, akikre Macron és pártja nagyon számítana jövőre.
Ugyanakkor akármilyen változás is történik a büntetőjogban 2021-ben, az a viszaható hatály tilalma miatt Sarah Halimi gyilkosára már nem fog vonatkozni.
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
