Átvilágították, mégis ölhetett a rendőrségi merénylő

Egyre több információ jelenik meg a párizsi rendőrfőkapitányságon késes ámokfutást rendező merénylőről. A nyomozás jelenlegi állása szerint a betért muszlim férfi a radikális iszlám híve volt, előre eltervezte a merényletet, és mindebből senki semmit nem vett észre előzetesen. Márpedig elég kellemetlen, lévén az informatikus bizalmas adatokhoz is hozzáfért, és nemzetbiztonsági átvilágításon is átesett. Nyilvánvaló, hogy a radikalizmusok kiszűrése nem működik megfelelően a franciaországi közszolgáltatásokban – a problémával nemrég egy parlamenti jelentés is foglalkozott. Eszerint a fegyveres testületek a legkevésbé fertőzött területnek számítanak.

A négy halálos áldozatot követelő merénylet után szépen lassan rajzolódott ki Mickaël Harpon, a radikális iszlamista terrorista profilja, és az, hogy az előzetes információkkal ellentétben voltak bizonyos aggasztó jelek a nézeteivel kapcsolatban. Megváltozott például a viselkedése a női kollégáival szemben, illetve igazolhatónak tartotta a Charlie Hebdo szerkesztőségében 2015 januárjában elkövetett merényletet. Mégis, senki nem lépett érdemben, pedig mindezt jelezték is a munkatársai, ennek ma már írásos nyoma is van. (Azt a munkatársak természetesen szélesebb körben tudták, hogy Harpon áttért az iszlám hitre, a releváns kérdés az a nyomozás szempontjából, hogy mikor és hogyan radializálódott.)

A radikalizálódás – a magától értetődőn kívül – azért is komoly gond, mert a terrorista éppen olyan helyen, terrorizmussal és radikalizmussal foglalkozó szervezeti egységben dolgozott, ahol nemcsak hogy rendszeres nemzetbiztonsági átvilágításon kell átesnie a munkatársaknak, hanem az efféle jelek önmagukban is aggodalomra kellett volna, hogy okot adjanak.

Édouard Philippe miniszterelnök a hétvégén be is jelentette, hogy belső vizsgálatok és felülvizsgálatok indulnak a hasonló esetek elkerülése érdekében.

A biztonsági rendszerek és eljárások felülvizsgálata mellett a konkrét nyomozás is fontos nemzetbiztonsági ügy. Mivel az elkövető személyében informatikusról van szó, felmerül a kérdés, hogy pontosan milyen bizalmas adatokhoz férhetett hozzá, és azokat esetleg kiknek jutatthatta el. Így bár az elkövető meghalt, s bíróság elé nem állhat, az alapos nyomozás alapvető érdeke a francia államnak. Rendőr-szakszervezetek is jelezték, félnek, hogy esetleg illetéktelen – kifejezetten rosszindulatú – kezekbe kerülhettek az egyenruhások személyes adatai.

Nem véletlenül lett tehát komoly politikai ügy a rendőrkapitánysági támadásból, s nem véletlenül követeli az ellenzék – hozzá kell tenni, nem először – a Macron-bizalmas belügyminiszter, Christophe Castaner fejét, különösen azért, mert az elején azt kommunikálta, hogy az elkövető nem mutatott gyanús jeleket. Castaner egyébként hamarosan kénytelen lesz megjelenni a parlamenti nemzetbiztonsági ügyekkel foglalkozó vegyesbizottság (delegáció) előtt is, igaz, a meghallgatás zárt ajtók mögött zajlik majd. Mindenesetre az átvilágítások ismétlődő megújításának a szigorítására lehet számítani, ahogy egy év végi nemzetbiztonsági törvénymódosítási javaslatcsomagra is.

A radikalizációk detektálásnak a kérdése egyébként is napirenden van, így az előzetes szándékok és a hirtelen fellépő politikai-szakpolitikai kényszer összeérnek. A Nemzetgyűlés törvényhozási bizottsága ugyanis 2018 októberének elején megbízta Éric Diard republikánus, illetve Éric Poulliat En marche-képiselőket, hogy készítsenek jelentést a közszolgáltatásokban jelen lévő radikalizmusok, s különösen az iszlamista radikalizmus szintjéről, jellegéről, a megelőzés és a kezelés módjairól a Nemzetgyűlés számára.

A képviselők több, mint ötven meghallgatás után 2019 júniusának végén benyújtották a jelentésüket, s az abból kirajzolódó helyzet igen aggasztónak tűnt. Érdekesség ugyanakkor, hogy a jelentéstevők kiemelték: az igazságügy és a rendészet, valamit a közoktatás területén elfogadható és kontrollált a helyzet, az egészségügy, a sport, a felsőoktatás viszont problémás területek az agresszív radikalizáció szempontjából. A rendőrségi merénylet után minden bizonnyal máshogy látják majd ezt a „kontrolláltsági” kérdést a nemzetgyűlési politikusok.

A nyári jelentés szerint egyébként a rendőrség és a csendőrség mintegy 280.000 fős össz-állománya körében csupán mintegy harminc olyan eset van, amelyet radikalizáció miatt követnek, figyelnek. Ebben a számban azonban nyilván nincsenek, nem voltak benne azok, akik az ún. taqiya, vagyis a a hit, illetve ebből következően az iszlamista radikalizáció elrejtésének módszerével élnek. Immáron a közvéleményt is érdeklő kérdéssé vált, hogy ezeket az eseteket miként tudják kiszűrni, nemcsak az átvilágítások megújítása, hanem a mindennapi munka során a közszolgáltatásokban.

Soós Eszter Petronella