A második világháború óta nem volt ekkora antiszemitizmus a világon 

A gázai háború a már korábban is virulens Izrael- és zsidóellenességet fokozza, amely világszerte veszélyezteti a zsidók életét – derül ki a Tel Aviv-i Egyetem és az ADL új felméréséből.  

Egy új felmérés szerint a Hamász Izrael elleni terrortámadása és Izrael erre válaszul indított gázai háborúja óta tapasztalható a világon a legsúlyosabb antiszemitizmus a második világháború óta. Ha ez a tendencia folytatódik, a zsidók többé nem lesznek képesek biztonságban és szabadságban megélni identitásukat a nyugati világban – áll a Tel-Aviv-i Egyetem és az amerikai Rágalmazásellenes Liga (ADL) által közzétett, az antiszemitizmusról szóló éves jelentésében.  

Tavaly csak az Egyesült Államokban naponta átlagosan mintegy három bombafenyegetés érkezett zsinagógák és zsidó intézmények ellen – hozza fel példaként a jelentés. 

„Ez a jelentés rossz hírekkel szolgál” – olvasható az előszóban, a szerzők azonban óva intenek a pániktól is, szerintük nem szabad túlhangsúlyozni azt a szorongást és veszélyt, amelyben a zsidók jelenleg találják magukat. Az antiszemitizmus azonban már az október 7-ét megelőző hónapokban és években is folyamatosan nőtt, „a gázai háború csak tovább szította ezt az amúgy is elszabadult tüzet”. 

Ezt igazolja például, hogy az Egyesült Államokban, ahol mintegy hatmillió zsidó él, 2023 januárja és szeptembere között összesen mintegy 3500 antiszemita incidenst számoltak össze, a Hamász-támadás óta eltelt három hónapban azonban csaknem 4000-et. Hasonló a kép más országokban is, például Németországban, ahol tavaly január és szeptember között 1365, október és december között viszont 2249 antiszemita incidenst regisztráltak.  

Uriya Shavit professzor, a Kortárs Európai Zsidóságot Tanulmányozó Központ és az Irwin Cotler Intézet vezetője szerint

„nem 1938-at, még csak nem is 1933-at írunk. Ha azonban a jelenlegi tendenciák folytatódnak, veszélybe kerülhet az a lehetőség, hogy zsidó életet lehessen élni Nyugaton – Dávid-csillagot viselni, zsinagógába és közösségi központba járni, a gyerekeket zsidó iskolákba járatni, zsidó klubba járni az egyetemen, vagy héberül beszélni.”  

Shavit professzor szerint bár Izrael mint állam csak korlátozottan segítheti a zsidó közösségeket, még azt a keveset sem teszi meg, amit pedig megtehetne. Izraelnek nincs olyan értelmes stratégiai terve az antiszemitizmus elleni küzdelemre, amely a zsidó közösségek igényein alapulna. Az antiszemitizmus elleni küzdelem feladatát szerinte a Külügyminisztériumra kellene bízni, amelynek tisztviselői első kézből ismerik a zsidó közösségeket.  

Fontos tényezőre hívja fel a figyelmet a jelentés:

tévedés az elszabadult antiszemitizmust a gázai háborúra és a civil lakosság szenvedésére adott érzelmi reakcióval magyarázni. Ez nem helytálló, ugyanis a konfliktussal kapcsolatos legdurvább antiszemita kijelentések némelyike már az október 7-e utáni első napokban elhangzott, amikor Izrael még meg sem kezdte katonai akcióit. 

Aggasztó jelenség, hogy bár az antiszemitizmus a szélsőjobb és a szélsőbaloldal felől érkezik, a társadalom közepe felé terjed. Kulcsszerepe van a közösségi médiának, ami lehetővé teszi a rosszindulatú emberek számára, hogy valótlanságokat, rágalmakat és összeesküvés-elméleteket terjesszenek anélkül, hogy felelősségre vonnák őket.

A gázai háború fontos tanulsága, hogy nem lesz béke a Közel-Keleten, ha az arab társadalmak antiszemitizmusát nem sikerül végre legyőzni – írták a szerzők (emlékezetes, hogy épp az ENSZ-iskolák tankönyvei nevelik zsidógyűlöletre a palesztin gyerekeket). Az ezzel kapcsolatos intézkedések követelésének alapvető szerepet kell játszania minden jövőbeli diplomáciai folyamatban – olvasható a jelentésben.