François Fillon vitái a zsidó közösséggel

A republikánus francia előválasztás váratlan győztese, François Fillon volt kormányfő, aki katolikus-konzervatív hírében áll, a múlt héten komoly vitába keveredett a zsidó közösséggel egy furcsa megnyilvánulása után.

 

A két forduló közötti kampány során Fillon ugyanis azt nyilatkozta, hogy a muszlim integrizmussal szemben keményen fel kell lépni, éppen úgy, ahogy korábban a katolikus és zsidó integrizmussal szemben kellett harcolni. A zsidóságra vonatkozó pontos idézet úgy szólt, hogy Franciaországban harcolni kellett „a zsidók akaratával szemben, hogy olyan közösségben éljenek, amely nem tisztelte a Köztársaság minden szabályát”.

 

A zsidó közösség és az értelmiség felhördült a félmondat hallatán, François Fillon viszont úgy vélte, szavait megpróbálták a támadására használni, miközben ő egy pillanatra sem akarta a zsidóság francia és köztársasági kötődését kétségbe vonni. Ezt az üzenetet erősítette szóvivője is egy televíziós beszélgetésben.

 

A francia főrabbi, Haïm Korsia azután adott ki közleményt a témában, hogy Fillonnal beszélt telefonon, így volt, aki úgy értékelte, hogy a beszélgetés során talán nem sikerülhetett minden kérdést megnyugtatóan tisztázni. A közleményben a főrabbi szóvivője útján leszögezte, hogy a zsidó közösségelvűség (azaz a közösség elkülönülése és bizonyos fokú magába zárkózása), amikor létezett, a többségi társadalom kirekesztésének a következménye volt, nem pedig a közösség saját választása.

 

Nem ez az első alkalom, hogy Fillon mondatai félreérthetőek vagy minimum érdekesek. A nyáron arról vitáztak a franciák, hogy a Ramadan lezárásakor elfogadható-e, ha az ünnepre tekintettel eltolják a muszlim diákok szóbeli érettségi vizsgáit. A vita során Fillon úgy vélte, hogy ez egy teljesen elfogadható és helyes lépés, francia szokás, s ostorozta párttársait, hogy „pavlovi reflexként” tiltakoznak, amikor a muszlimokról van szó, holott – és itt jön a lényeg – a lehetőséggel főleg zsidók élnek, akik „a vallási ünnepek tekintetében igencsak rugalmatlanok”.

 

Különösen emlékezetes, hogy a 2012-es elnökválasztási kampányban François Fillon még miniszterelnökként támadta a muszlim és a zsidó rituális vágásokat, szembeállítva „az ősi szokásokat” a „modern” Franciaországgal. E szavaiból is vita alakult ki, s a miniszterelnöknek mind a zsidó, mind pedig a muszlim közösség vezetőit fogadnia kellett a nézeteltérés tisztázása céljából. 2012 végén pedig, amikor Fillon az akkor ellenzékbe szoruló neogaulle-ista UMP mozgalom elnöki székére pályázott, ellenfele, Jean-François Copé zsidó gyökereiből vezette le, hogy az miért nem szövetkezne a Nemzeti Fronttal.

 

Mindebből természetesen nem azt kell következtetésként levonni, hogy Fillon minden bizonnyal antiszemita, sokkal inkább azt, hogy a csendes külső mögött egy kemény, ideológiailag, értékrendileg is motivált jobboldali katolikus figura áll, aki nem mindig méregeti a kifejezéseit patikamérlegen. Fillon eddigi megnyilatkozásai arra engednek következtetni, hogy ha elnökké válik, a muszlimok mellett a zsidóság számára is vethet fel vitás kérdéseket, esetenként akkor is, amikor nem ez az elsődleges célja.

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók