Vérben úszó, pészahot ülő zsidókat ábrázol a CNN karikatúrája

Ha a CNN-nek antiszemita toposzokkal kell kacérkodnia, hogy tudósítson Itamar Ben-Gvir ellentmondásos izraeli miniszterről, mit mond ez a hírcsatornáról? – kérdezi David M. Litman, a Committee for Accuracy in Middle East Reporting and Analysis (CAMERA) média- és oktatáskutató elemzője a hírcsatorna január 25-én megjelent cikke kapcsán.

A „Miközben Izrael betiltja a palesztin zászlókat, egy művész ecsettel tiltakozik” című írás szerzője Abeer Salman, aki a zsidó államot érintő történelmietlen kirohanások mellett az antiszemita vérvádak évszázados történetéből ihletődve összefüggésbe hozza a pészah ünnepét a nem zsidók vérének kiontásából hasznot húzó zsidókkal.

Litman összefoglalója szerint a cikk középpontjában a nagyrészt ismeretlen, szélsőbaloldali izraeli animációs-rendező, Michael Rozanov, művésznevén Mysh áll, aki a palesztin zászló színeiben ábrázolta Itamar Ben-Gvir izraeli nemzetbiztonságért felelős minisztert. A portré azt követően készült, hogy a tárcavezető arra utasította a rendőrfőkapitányt, hogy a rendőrség távolítsa el a palesztin zászlókat a közterületekről.

Mysh jelentősége és a portréja akkora figyelmet váltott ki, hogy Izrael 9,3 millió állampolgárának „tucatjai” kérték meg, hogy rajzolja meg az ő portréjukat is ezekben a színekben – jegyzi meg Litman, hozzátéve, hogy Ben-Gvir döntését az izraeli társadalom és az országos napilapok véleményvezérei is széles körben bírálták. Az elemző ugyanakkor megállapítja, a CNN újságírója nem szorítkozott arra, hogy a szélsőbaloldali karikatúrista egy ellentmondásos minisztert kifigurázó alkotásáról számoljon be cikkében.

Ehelyett, megmagyarázhatatlan módon egy többszörösen antiszemita toposzokat idéző karikatúrát és egy olyan történelmietlen kommentárt közöltek, amely az izraelieket szükségtelenül kegyetlennek ábrázolja.

Mysh számos rajza közül Salmannak arra esett a választása, amely egy vértengerrel körülvett, pészahot ünneplő zsidó családot ábrázol. A kép számos antiszemita témát és összeesküvés-elméletet idéz.

Egyrészt kacérkodik az ősi vérváddal, miszerint a zsidók nem zsidók vérét használják fel pészah idején a macesz sütéséhez. Másrészt arra utal, hogy a zsidók mások vére és szabadsága rovására szereznek hasznot, saját önző céljaik mentén manipulálva a világot.

David M. Litman szerint az a feltételezés, miszerint Mysh művét talán egyszerűen félreértelmezik, kevésbé tartható, ha jobban megvizsgáljuk a többi alkotását. Salman a történetébe beillesztette ugyan Mysh hátterét, ám furcsa módon nem volt hajlandó átnézni a könnyen és nyilvánosan hozzáférhető portfólióját.

Egy másik alkotása például kifejezetten az antiszemita pészahi vérvádat használta fel, azt ábrázolva, hogy palesztinokat két darab macesz között halálra zúznak, miközben ömlik belőlük a vér.

Mysh az izraelieket is előszeretettel hasonlítja a nácikhoz. Még akkor is, ha valaki határozottan nem ért egyet egyes izraeli politikusokkal, vagy utálja őket, az összehasonlítás túlmutat minden határon.

Ez vagy elképesztő tudatlanságról, vagy a zsidók tömeges dehumanizálásának és ipari méretű lemészárlásának bagatellizálására való hajlandóságról tanúskodik, olcsó politikai haszonszerzés reményében

– írja a médiakutató.

Az antiszemiták által használt összehasonlítások annyira elterjedtek és annyira alaptalanok, hogy az antiszemitizmus legszélesebb körben támogatott meghatározásában, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) munkadefiníciójában kifejezetten szerepel „a kortárs izraeli politika náci politikával való összehasonlítása”.

Salman saját tapasztalatairól is beszél a cikkben, arról értekezve, hogy „erőteljes felismerése” szerint „az egyetlen ok”, amiért ő állítólag izraeli katonaként szolgált egy ellenőrzőponton az volt, hogy „megnehezítse a faluban élő emberek életét”. Hasonló meglátások találhatók Mysh egyes alkotásaiban is, amelyek azt sugallják, hogy az izraeli bombák ártatlan palesztin gyerekeket változtatnak terroristákká.

Az izraelieket gonosznak és kegyetlennek beállító történelmietlen kommentárok megalapozottnak tűnhetnek, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a zsidók elleni szervezett arab terrorizmus és erőszak már jóval Izrael Állam megalapítása előtt elkezdődött, és hogy az ellenőrzőpontok felállítására a terrortámadások, valamint a pusztító öngyilkos merényletek miatt volt szükség.  Salman nem kérdőjelezte meg Mysh nyilvánvalóan pontatlan állításait, annak ellenére, hogy a CNN korábbi tudósításai bizonyítják az ellenőrzőpontok létjogosultságát a terrortámadások megfékezésében.

Egy ellentmondásos politikus kifigurázása lehet érdekes és bírhat hírértékkel, azonban a Mish portréját megrajzoló állító cikk olyan karikatúrát is tartalmaz, amely erőteljesen visszhangozza azokat az antiszemita témákat, amelyek a művész más alkotásaiban is felfedezhetők. Ez újabb példája a CNN hosszú ideje tartó elfogult tudósításainak és az antiszemitizmus zavartalan terjesztésének

– hangsúlyozza David M. Litman.