Újrapublikálták a Mein Kampfot Franciaországban (de nem úgy)
Miután a szerző halálának hetvenedik évfordulóján kikerült a szerzői jogvédelem alól, megnyílt az út Adolf Hitler hírhedt röpirata, a Mein Kampf újbóli kiadása előtt. A német és a lengyel nyelvű történészi, kritikai kiadás után a napokban megjelent a francia nyelvű változat is, amely úgy Mein Kampf, hogy alig az: a kiadó hangsúlyozza, hogy a kötet kétharmada a történészi kommentár és a lábjegyzet. Ennek megfelelően a cím is más: „a gonosz történeti kontextusba helyezése”.
A sajtó (pl. itt, itt és itt) nem győzi hangsúlyozni, hogy a Hitler-kötet története igen „kalandos” Franciaországban. Az első, 1934-es kalózfordítást még egy antiszemitizmus ellen fellépő szervezet (a LICA) is támogatta. E kiadás után – amelyet Hitler és kiadója sikeresen próbált Franciaországban bírósági úton betiltatni – 1938-ban már egy olyan változat jelent meg, amelyből kihagyták a francia- és Franciaország-ellenes részeket, a Führernek ugyanis nem volt érdeke, hogy a francia nagyközönség értesüljön ellenség-választásáról és háborús elképzeléseiről.
Érdekesség, hogy a németül kiválóan beszélő Charles de Gaulle egyes források szerint olvasta Hitler művét, értette, mit jelent Franciaország számára, és többek között ezt is figyelembe véve igyekezett meggyőzni a harmincas évek francia katonai vezetését, hogy ne kényelmesedjen bele a Maginot-vonalban bízó védelmi doktrínába. Úgy tudni, De Gaulle hadtudományi munkáit cserébe a német vezetés is olvasta, és oda is figyelt a mondandóra.
Az említett sajtó azt is hangsúlyozza, hogy a háború alatt aztán éppen a német megszállók tették tiltólistára Hitler írását, nyilván a korábbihoz hasonló okból (a hírhedt Otto-listán szerepelt De Gaulle-nak két, a francia hadseregről szóló kötete is, ami bizonyíthatja, hogy a németek ismerték őket). Aztán szabadon forogtak a példányok, amikor is a hetvenes években egy bírósági ítélet kimondta, hogy minden kiadásban szerepelnie kell egy többoldalas, a könyv hatására és kontextusára kitérő figyelmeztetésnek. A továbbra is keringő legális nyomtatott változatok mellett a Mein Kampf franciául egyébként nagyon könnyen elérhető az interneten, ez is gyakran olvasható állítás (e cikk szerzőjének ellenőrzésképpen egyetlen Google-keresést kellett végrehajtania, hogy letölthesse a teljes szöveget). Az 1934-es első kiadások példányai – szintén egy gyors keresés révén szerzett információról van szó – ma 80 euró körüli áron megkaphatók a piacon.
A 80 euró nem kevés, de kevesebb, mint a kritikai kiadás 100 eurós ára. Utóbbi már igen borsosnak tűnik az új kiadású könyvek szokásos árához képest, így vélhetően nem a Hitlerrel ideológiailag szimpatizálók fogják vásárolni, hanem a gazdasági, tudományos, értelmiségi és politikai elit tagjai. Nekik is szánják, no meg a könyvtárlátogatóknak. A náci szimpatizánsok valójában olcsóbban (s mint láttuk, esetenként ingyen) is hozzájutnak szöveghez, kevesebb kontextusba helyező és magyarázó, leleplező, értelmező kommentárral fűszerezve. A kiadó, a tekintélyes Fayard ráadásul nem is engedi hagyományos bolti forgalomba a szöveget, azt csak megrendelni lehet; a profit pedig az Auschwitz-Birkenau Alapítvány számláját gazdagítja majd.
Szándéka szerint a hitleri szöveg magyarázatáról, kontextusba helyezéséről és esetenként leleplezéséről van szó a kritikai kiadásban, elsősorban oktatási, nevelési célzattal; mindez úgy, hogy a jegyzetelt szöveg vélhetően egy szűkebb elit számára lesz igazán érdekes és megfizethető (és még kevesebbeknek megemelhető: a kötet súlya a 3,5 kilót is eléri). Ugyanakkor e kritikai kiadástól függetlenül a piacon a Mein Kampf könnyen és szabadon hozzáférhető volt eddig is, s a jogvédelem kifutásával egyre inkább az lehet; így a hozzáférhetőségre, elérhetőségre minden bizonnyal alig gyakorol majd hatást a kiadás.
Egyébként nem most, hanem évekkel ezelőtt, a projekt bejelentésekor zajlott vita arról, hogy a Mein Kampf kiadható-e, illetve a kiadása erkölcsös-e (az erkölcsi ellenállással szemben értelemszerűen az merül fel pragmatikus érvként, hogy a szöveget úgyis le lehet tölteni, s ha kiadják a szöveget egy alapos kommentárral, akkor egyrészt nem a nyers, szűretlen anyaggal találkozik az olvasó, másrészt nem azt érzi, hogy „tiltott gyümölcsről van szó, amit titkolnak, s amiben biztos van valami, amit nem akarják, hogy tudjunk”). A júniusi megjelenéskor végül visszafogottabb volt a visszhang, a vita pedig gyakorlatilag elmaradt.
Soós Eszter Petronella cikke
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
