TEV-felmérés: a magyar társadalom egynegyede erősen antiszemita

A rokonszenvskálák alapján a magyar társadalom leginkább a migránsokat, az arabokat, a cigányokat és a fekete-afrikaiakat utasítja el. A zsidók a többség által elfogadott, rokonszenvesnek tartott csoportok közé tartoznak a szlovákokkal körülbelül azonos szinten, a sváboktól valamivel jobban elmaradva – derül ki a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) megbízásából készített felmérésből.

A közvélemény-kutatás a 2023. október 7-i Hamász terrortámadást követően és 2024 márciusában vizsgálta a magyarországi zsidósággal kapcsolatos attitűdöket és az antiszemitizmus Magyarországon.

TEV SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

Uploaded by TEV_media on 2024-10-16.

A kutatás eredményét Szalai Kálmán, a TEV elnöke, Csepeli György szociálpszichológus, Örkény Antal és Grajczár István szociológus ismertette csütörtökön. A reprezentatív felmérés adatfelvételét tavaly a ZRI Závecz Research végezte.

A felmérés fontosabb eredményei:

A zsidókat „nagyon” ellenszenvesnek tartók aránya a teljes népességen belül 9 százalék, míg 22 százalék azok aránya, akik szerint a zsidók „inkább” ellenszenvesek.
Az antiszemitizmus nem elkülöníthető az általános értelemben vett előítéletességtől és idegenellenességtől, nem volt olyan válaszadó, aki csak a zsidókat tartja ellenszenvesnek, más csoportokat nem.
A megkérdezettek 36 százaléka egyáltalán nem vagy nem szívesen fogadna zsidó személyt családtagjának.
A németek, a határon túli magyarok és az amerikaiak esetében az elutasítottság aránya jóval mérsékeltebb (17, 18 és 22 százalék), míg a románok, az ukránok és az oroszok esetében jóval magasabb, megközelíti vagy meghaladja az 50 százalékot.

Őket a kínaiak követik 60 százalékkal, majd a homoszexuálisok (69 százalék), fekete-afrikaiak és cigányok (74, illetve 75 százalék), végül az arabok és menekültek, migránsok (78-78 százalék).
A zsidóságról a legtöbb embernek az üldöztetés, a holokauszt jut eszébe, ami ez az elmúlt években vált jellemzőbbé. Gyakoriak voltak azok a „semleges” említések is, amelyek vallásként, népcsoportként említik, vagy valamilyen konkrét szokással hozzák kapcsolatba a zsidóságot. Másfelől a „befolyás, pénz, hatalom” is a viszonylag jellemző asszociációk közé tartozik.
A megkérdezettek 37 százaléka szerint van zsidóellenesség Magyarországon, 43 százalék szerint nincs, 20 százalék pedig nem tud állást foglalni.
A zsidóellenességet nagyon jelentős és nagyon jelentéktelen problémának tartja a népesség kis szelete tartja, egyébként megosztottak az emberek a kérdés megítélésében.

A legnagyobb arányban azokkal az állításokkal értenek egyet az emberek, amelyek pozitív képet tükröznek a zsidókról, esetleg semlegesek. A válaszadók 78 százaléka osztja azt a véleményt, hogy a „zsidók a munkájukban általában nagyon szorgalmasok”. Ami a negatív vélekedéseket illeti: 54 szerint a zsidók „általában pénzéhesek”, 53 százalék pedig úgy gondolja, hogy létezik egy „rejtélyes zsidó háttérhatalom”.
Az erősen antiszemiták aránya ma jóval magasabb, mint 2003-ban volt, számuk 18 százalékról 26 százalékra nőtt. Körükben magas az egyetértés abban, hogy túl nagy a zsidók befolyása ma Magyarországon, illetve azzal, hogy létezik egy zsidó háttérhatalom. Az antiszemitizmus legfontosabb eredője a zsidók feltételezett hatalma, befolyása.
A zsidó ismerőssel rendelkezők körében az átlagosnál jóval alacsonyabb, 12 százalék az erősen antiszemiták aránya. Akiknek nincsenek zsidó ismerősei, azok esetében az arány 34 százalék.

A kutatás arra a kérdésre is kereste a választ, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek Magyarországon a zsidóságról. A felnőtt népesség harmada keresett már fel itthon vagy külföldön zsidó emlékhelyet, múzeumot, holokauszt-kiállítást.

Hasonló mértékű azok aránya is, akik voltak már zsinagógában vagy zsidó temetőben. A zsidó kultúra iránti érdeklődés sokkal inkább jellemző a nem antiszemitákra, mint a zsidóellenes nézeteket vallókra.

Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a lakosság harmada becslést sem tud adni arról, hogy hány magyarországi áldozata volt a holokausztnak, és ugyanilyen arányban vannak azok is, akik alulbecsülik az áldozatok számát.

Izraelről a magyar társadalom 39 százalékának a háború, elsősorban a jelenlegi konfliktus jut eszébe.

Az Izraellel kapcsolatos vélemények közül a legtöbben (83 százalék) egyetértenek a kijelentéssel, jogos, hogy a zsidóknak is legyen anyaországa. Közel hasonló azok aránya (77 százalék), akik szerint a palesztinoknak is joguk van saját államhoz (77 százalék).

A lakosság 73 százaléka úgy gondolja, hogy Izrael jogos önvédelmi harcot folytat az őt ért támadások ellen. Ugyanakkor 37 százalék úgy véli, Izrael politikája miatt „egyre ellenszenvesebbek a zsidók”.

Az idén tavasszal készült utófelmérésből kiderül, hogy a növekvő szimpátia és együttérzés mellett mintha a távolságtartás is nőne a zsidóság felé Magyarországon. Létezik egy réteg, amely elítéli ugyan a Hamász által elkövetett mészárlást, de megérti az indokait, és részben vagy egészben felelősnek tartja Izraelt a történtekért.

A megkérdezettek túlnyomó hányada egyetértett abban, hogy Magyarországon a zsidóság biztonságban érezheti magát. Ennek alátámasztására Szalai Kálmán egy nemzetközi kutatás eredményét is idézte.

E szerint míg Nagy-Britanniában tavaly 4103, Németországban 4789 antiszemita incidens történt, Magyarországon ez a szám – a TEV adatai szerint – 128. A magyarországi zsidóság 58 százaléka érzékeli úgy, hogy az elmúlt öt évben erősödött az antiszemitizmus, ami magas arány, de számos nyugati országban a zsidó lakosság több mint 70, vagy éppen több mint 80 százaléka (Németországban 86 százaléka) számolt be növekvő antiszemitizmusról.

A Závecz Research által végzett, 1000 fő kérdőíves megkérdezésével készült, nemre, korra, iskolázottságra, településméretre és régióra reprezentatív felmérés újdonsága, hogy a kérdőívbe fele részt pozitív, fele részt negatív állításokat tettünk, így mérni tudtuk, hogy a megkérdezettek mennyire gondolkodnak konzisztensen a zsidóságról.

A kutatás során mindkét vizsgált időszakban négy-négy identikus attitűd-csoportot alakítottunk ki, amelyek az antiszemitizmus hagyományos sztereotípiáiról, a zsidók kirekesztéséről, a zsidókhoz való érzelmi viszonyulásról, a holokauszt relativizálásáról szóló kérdésekből, valamint az emlékezetpolitika támogatásából, egy-egy, a másságról és a magyarok és zsidók közötti konfliktusról szóló kérdésből, és egy filoszemita állításból álltak.