Tálas Péter előadása a TEV konferenciáján
Tálas Péter, biztonságpolitikai szakértő a Tett és Védelem Alapítvány „Biztonságban vannak-e az európai zsidók” című konferenciáján elhangzott előadása.
(Az előadás teljes szövegét az Egység januári számában olvashatják. Hamarosan megjelenik kiadványunk is, ami a konferencia összes előadását tartalmazza majd.)
Az európai biztonság kérdéséről hadd emeljek ki két dolgot, melyeket rendkívül fontosnak gondolok napjainkban.
Az első mindenféleképpen az, hogy a biztonságról szerzett információink hihetetlenül kibővültek. 25 vagy 30 évvel ezelőtt nem volt internet, nem volt Facebook, nem volt Instagram, nem volt Twitter, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy negyed évszázada nem volt globális információáramlás. A fejlődés ezen a téren egyrészt nagyon pozitív, másrészt azt is látnunk kell, hogy az információáramlás együtt jár az információhoz való hozzáféréssel, illetve azzal, hogy bárki felteheti a világhálóra a saját véleményt. Ez a lehetőség adott azoknak is, akiknek pozitív véleménye van egy adott kérdésről, és azoknak is, akinek negatív gondolataik vannak: kibővült az a kör és az az eszközrendszer, amivel részben befolyást gyakorolhatunk környezetünkre, embercsoportokra. Ennek a folyamatnak nagyon sok pozitív hozadéka van, de látnunk kell a veszélyeket is. Hogy egyszerűen fogalmazzunk: a „jó” emberek is megtalálhatják egymást az interneten, de ugyanúgy a rossz szándékkal rendelkezők is könnyebben felkutathatják egymást. Azzal, hogy sok eszközön áramlik hozzánk az információ, azt gondolom, nem bővült sajnos az átlagpolgár információigénye. Leegyszerűsítve kimondhatjuk, hogy egyfajta információbuborékokba zárjuk el magunkat, és ezek az információbuborékok határozzák meg azt, hogy mit gondoljunk a világról. Összességében ez egy kifejezetten káros folyamat meglátásom szerint.
A másik lényeges dolog, ami a fentiekből fakad, hogy megnövekedett a biztonság szubjektív percepciójának a hatása mi biztonságértelmezésünkre. Néhány konkrétummal érzékeltetve: 2015-ben, amikor körülbelül 2 millió menekült, migráns érkezett azt Európai Unióba, fölmerült egy olyan kérdés, hogy ez tekinthető-e már népvándorlásnak. Ez a 2 millió ember az 520 milliós Európa Uniónak kevesebb mint 0,5%-át jelenti, ami statisztikailag egész egyszerűen szinte elhanyagolható, mégis, fontos aláhúzni, hogy ezzel a 2 millió emberrel sem tudott mit kezdeni az Európai Unió, nem tudta kezelni a problémát megfelelően. Hasonlóképpen a terrorizmus kapcsán hadd mondjak néhány adatot. Miközben kétségtelen, hogy a világon, és Európában is növekedett a terrorfenyegetettség, a statisztikai adatok azt mondják, hogy leginkább Közel-Keleten, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában, a szub-szaharai övezetben jelentős a növekedés. Ehhez képest Európa, az Egyesült Államok, Észak-Amerika terrorfenyegetettségi növekedése jóval alacsonyabb. A kérdés természetesen az, hogy egy olyan helyzetben, amikor a világ általános biztonsági helyzete romlik, akár egy Európa-nagyságú kontinens, vagy egy magyarországnyi terület kivonhatja-e magát ebből a negatív tendenciából. Azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb tanulsága a migrációs válságnak számomra, hogy valószínűleg Európa kizárólag közösen tudja kezelni ezt a kérdést.
