Így látják a francia muszlimok a laikus államot

Átfogó közvélemény-kutatást publikált a francia Ifop és a baloldali Jean Jaurès Alapítvány arról, hogy mit gondolnak a francia muszlimok a világról, a vallásról és különösen a francia laikus államról. A kutatók a 15 évesnél idősebb muszlimok reprezentatív mintáját kérdezték telefonon (összesen 1012 főt) 2019 augusztusában és szeptemberében. Egyes kérdésekben a korábbiakhoz képest jelentős elmozdulás volt megfigyelhető.

Először is az derül ki az adatokból, hogy nőtt a muszlim vallásosság aránya Franciaországban, mivel ma a megkérdezett muszlimok 38%-a válaszolja azt, hogy minden pénteken eljár a mecsetbe, míg 1989-ben 16% mondta ugyanezt (2007-ben pedig 23%). A leginkább vallásosak (40%) a legfiatalabbak (a 18-24 évesek), de mecsetlátogatási intenzitásban nem sokkal maradnak el mögöttük a 35-49 évesek (36%). A ramadaánt, a böjti hónapot tartó személyek aránya ugyanakkor nem változott 2016-hoz képest, sőt, a korábbiakhoz viszonyítva egy kicsit még csökkent is. A szokások és hagyományok tiszteletének erősségére utal ugyanakkor, hogy míg 1989-ben (és egészen a 2010-es évek elejéig) a muszlimok mintegy egyharmada mondta, ma már csak ötöde vallja azt, hogy esetenként iszik alkoholos italt. 2019-ben a megkérdezettek 58%-a rendszeresen, 14%-a pedig általában halal-húst vett.

A mozgásokat mindenképpen lehet úgy értelmezni, mint a vallásos érzület és a hagyománytisztelet erősödését a francia muszlimok között, a mecsetbe járás növekedése ugyanakkor gyakorlati következményekkel is jár a francia állam számára: mivel a magukat muszlimnak vallók jelentős része egyre inkább „elérhető” péntekenként a mecsetben, egyre inkább fontossá válik, hogy ott mi hangzik el – és kinek a szájából. Ezzel a francia állam – korlátos sikerekkel – foglalkozik az elmúlt években. E kutatás is számai azt mutatják, hogy okkal teszi.

További érdekes mozgások figyelhetők meg a laikus államhoz, a laicitáshoz való muszlim viszonyban, s ezek a mozgások a társadalmi feszültségek növekedésére is utalhatnak (ami persze nemcsak a muszlimok között érezhető Franciaországban, hanem lehet amellett érvelni, hogy az egész országra igaz).

A megkérdezettektől különböző kijelentések kapcsán azt tudakolták, hogy azokról mit gondolnak. Ezek közül néhány egészen érdekes válaszokat hozott: 67% úgy gondolja (teljesen, vagy inkább), hogy a homoszexuálisoknak úgy szabadjon élni az életüket, ahogy akarják, 53% szerint túl sok a migráns Franciaországban (!), miközben 27% szerint a sariának előnyt kellene élveznie a köztársaság törvényeivel szemben (12% teljesen, 15% inkább egyetért ez utóbbi kijelentéssel).

A híres kendő-ügyre is rákérdeztek. 68% szerint a lányoknak meg kellene engedni, hogy az iskolában kendőt hordjanak, 82% szerint az iskolai menzákon kellene, hogy legyen halal étel elérhető a gyerekek számára. 2003-hoz képest egyébként nőtt a hidzsábot és nikábot hordő nők aránya (24-ről 31%-ra). A megkérdezett nőknek ugyanakkor mindössze 1%-a állította azt, hogy azért is hord kendőt, mert a hozzátartozói erre kényszerítik. 60% említette a vallási, 33% az identitásbéli okot, 27% pedig a biztonságérzet keresését (mindegyik okra igennel és nemmel válaszolhattak a megkérdezettek, tehát többre is lehetett igent mondani).

Míg 2011-ben a megkérdezettek 33%-a, 2019-ben már 59%-a mondta azt, hogy a burka utcai hordásának a tiltása rossz dolog – ezt a kérdést nemcsak a nőknek tették fel, az arányok a teljes mintára vonatkoznak. Ez értelemszerűen jelentős elmozdulás.

A kutatásban nem szerepelt kérdés az integrációra nézve, de a megkérdezettek 70%-a azt mondta, teljesen vagy részben egyetért a kijelentéssel, miszerint a laikus állam lehetővé teszi a muszlimok számára a vallásgyakorlást. 36% azonban azzal is egyetértett, hogy a muszlimok Franciaországban összeesküvés áldozatai.

2011-hez képest változatlanul 41%-on áll azoknak az aránya, akik úgy látják, hogy az iszlám gyakorlatának valamilyen szinten alkalmazkodnia kell a laikus állam francia gyakorlatához. Érezhetően nőtt viszont azoknak az aránya, akik úgy látják, hogy a laikus államnak kellene alkalmazkodnia bizonyos pontokon az iszlám valóságához (a 2011-es 29% mostanra 37%-ra nőtt).

Még egyszer tehát: míg a megkérdezettek 41%-a gondolja azt, hogy az iszlámnak kellene alkalmazkodnia a laikus államhoz, 37% szerint az alkalmazkodásnak fordítva kellene történnie. A 19%-nyi „egyik sem”, illetve a 3%-nyi „nem tudja” válasszal együtt úgy tűnik, hogy a muszlim közösségeknek ebben a kulcskérdésben nincs tiszta álláspontja. Ezzel viszont a francia állam sem kap arra a kérdésre egyértelmű választ, hogy milyen lépésekkel lehet a muszlimokat partnerré tenni egy „iszlám-reformban”. Pedig az erről szóló vita elindult, és éppen ez a lényege: szigorítson és merevítsen a laikus állam, vagy lépjen el a megengedőbb, közösségelvűbb angolszász irányba…

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók