„Olyan Izraelben, amilyet Bede Márton vizionál, egy percig sem akarnék élni”
Pettik Ági válasza Bede Márton 444-en megjelent, “Egymást kiirtani” című cikkére. Az írás a Neokohn hírportálon jelent meg.
Az Árnyék podcast Közel-Kelet, távol Magyarország című epizódjának egyik témája a háború első éve volt. Ennek kapcsán Bede Márton cikkét, mint alapos témába vágó írást ajánlotta a műsorvezető. Megfogalmaztam álláspontomat, hogy a cikk valóban alapos, alaposan koncepciózus, ráadásul hemzseg a tévedésektől. László Pali barátom arra kért, írjam meg a cikkben szereplő tévedéseket, mert Bede majd biztosan javítani fogja azokat. Nem vagyok előfizetője a 444.hu-nak, így csak a szabadon olvasható részhez tudok hozzászólni.
Ha lett is volna előfizetésem, ezután a cikk után biztosan lemondtam volna.
Bede kontextusukból kiragadott idézetekkel, féligazságokkal, csúsztatásokkal, hazugságokkal, önkényesen kiragadott tényekkel, és véleményekkel operál, mást meg éppen elhallgat, annak érdekében, hogy a lehető legegyoldalúbban mutathassa be saját szélsőséges narratíváját Izraelről. Az összes csúsztatására képtelenség ésszerű terjedelemben válaszolni, a teljesség igénye nélkül próbálok meg minél többet megmutatni ezek közül.
Bár úgy gondolom mindenkinek joga van magát bárhogyan definiálni, válaszomban az egyszerűség kedvéért az Izrael 1967-es határain (a Zöld Vonalon) kívül élő arabokat palesztinnak, míg az azon belül élőket izraeli araboknak fogom nevezni.
Fontos tudni, hogy az izraeli társadalom számára élesen elválik a 2023. október 7-e előtti, és október 7-e utáni világ. Bede cikke két idézettel kezdődik, amelyek az eredeti környezetükből kiragadva jelennek meg, ezekre fűzi fel véleményét. Mindkettő a 2023 október hetedike előtti világból való.
Mindkettő abban a túlfűtött időszakban született, mikor az új Netanjahu kormányba szélsőséges nézeteket valló pártok is bekerültek koalíciós partnerként.
Bede első önkényesen kiragadott idézete szerint “Izrael a fasiszta teokrácia felé tart”. Ezt Ron Huldai annakidején az igazságügyi reformról, és Avi Maoz szélsőjobboldali politikus Oktatási Minisztériumi egyik posztjára való kinevezésével kapcsolatban mondta. Amitől Huldai tartott, amivel kapcsolatban ilyen nagy szavakra ragadtatta magát, mint például Maoz tervei természetesen semmilyen formában nem valósultak meg.
Ennek a kormánynak egyik első intézkedési terve többek között az volt, hogy durván hozzányúljon az addig szent tehénnek tartott, gyakran baloldali aktivista Legfelsőbb Bírósághoz. Az október hetedikei mészárlás és a háború mindent elsodort, mellesleg a Legfelsőbb Bíróság természetesen elkaszálta az úgynevezett reformcsomagot 2024 januárjában.
Bede arról ír, hogy míg eddig csak a palesztin tankönyveken szörnyülködhettünk, most már az “Égjen le a falud” c. diszkóslágerre buliznak az izraeli fiatalok. Az idézett dal a szélsőjobb marginális legaljának a szemete. Férjem zenész, minden fellépésén ott vagyok, napi szinten veszek részt a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek koncertjein, beleértve jobboldaliak, mizrahi zsidók, telepesek, sőt katonai bázisok bulijain is, így végighallgathatom a koncert előtti és utáni dj-szetteket. Sosem hallottam a fent említett dalt.
Létezéséről csak onnan tudok, hogy óriási botrányt kavart, az izraeli társadalom rövid úton a kukába is dobta.
Ezzel szemben rengeteg tényleg népszerű dal született a háborúról, ezek kivétel nélkül a társadalmi egység fontosságáról, az ellentétek félretevéséről, és a veszteségek feldolgozásáról szólnak. Bede egy marginális izraeli jelenséget hasonlít a Palesztin Autonómia rendszerszintű uszításaihoz. A palesztin tantervet az izraeli tantervvel kellene összehasonlítania. Míg például minden izraeli iskolás az unalomig tanulja a másság elfogadásáról szóló hasznos gondolatokat, mind vallási, származás, kulturális, nemi identitás kérdésében, a palesztin oldalon szó sincs ilyesmiről, sőt a legegyszerűbb matek feladatban is szembe jöhet a kiirtandó zsidó.
