Nem sikerült zsidózás nélkül francia szépségkirálynőt választani, jöhet a szigor?
December végén megválasztották Franciaország szépét (Amandine Petit, azaz Miss Normandie nyerte el a címet 2021-re). De nem erre figyelt az ország, hanem arra, hogy az interneten, elsősorban a franciák által igen kedvelt Twitteren antiszemita áradat indult meg az első udvarhölgyével szemben, akinek az édesapja történetesen izraeli-olasz származású.
A Miss Provence-szal, azaz April Benayoummal szembeni gyűlölethullám – és az elit részéről válaszként érkező felháborodás – lett így az idei szépségkirálynő-választás legmaradandóbb jellemzője. Például: Marlène Schiappa állampolgárságért felelős miniszter az ügyészséghez fordult, elhatárolódott a belügyminiszter, s természetesen számos jogvédő szervezet aktivizálta magát, így a Licra (Ligue internationale contre le racisme et l’antisémitisme) antirasszista jogvédő szervezet azt kérte, jelentsék neki az internetezők a problémás üzeneteket a felhasználók, hogy jogi eljárást indíthassanak.
A Licra tiszteletbeli elnöke szerint az alapvető probléma az anonimitás az interneten. Valójában azonban nemcsak az, ugyanis úgy tudni, a nyomozás akkor sem mindig könnyű, ha történetesen az elkövető „óvatlan volt”, nem próbált rejtve maradni a kutakodó hatóságok elől (megadta a mail-címét, telefonszámát stb.): egy rendőrségi forrás szerint a szólásszabadságot érintő ügyekben nehezebb megnyerni a Twitter együttműködését, mint egy terrorizmussal kapcsolatos ügyben. És van még egy probléma. Franciaország egy idő óta próbálkozik azzal, hogy a problémás tartalmakat eltávolítsa a netről, de még nem találta meg azt a megoldást, amely megfelel az alkotmányosság próbájának (vagyis nem szűkíti indokolatlanul a szólásszabadságot, de egyben a nem kívánatos tartalmak eltávolítását is lehetővé teszi).
Emlékeztetőül: az egy, illetve huszonnégy órán belüli eltávolítást lehetővé tevő Avia-törvényt gyakorlatilag kihirdetése előtt a legfontosabb elemeiben hatályon kívül helyezte az Alkotmánytanács még 2020 nyarán, ami még a francia főrabbit is arra sarkallta, hogy nyílt, bár minden bizonnyal elsősorban „hazabeszélő”, feszültséglevezető írásban fejezze ki felháborodását.
A kormányzat azonban láthatóan dolgozik azon, hogy az internetes gyűlöletet valahogy alkotmányosan keretek közé szorítsa. Az Avia-törvény egyes célkitűzései egy kormányzati módosító csomag révén például más formában, de új életre kelhetnek az ún. szeparatizmus elleni törvény tervezetében. A felmerülő megoldások éppen a fenti problémákra próbálnának választ adni egy várható, tervezett uniós jogszabályhoz illeszkedve (olyan szabályokról lenne szó, mint a nemzeti törvényeknek való kötelező megfelelés, hatóságokkal való együttműködés kötelezettsége, aktivitással arányos moderáció, állami ellenőrzés az algoritmusok működése felett stb.).
Fontos megjegyezni, hogy a szabályozás és annak az esetleges eszközei nemcsak a szépségkirálynő-ügy és a mindennapi tapasztalatok miatt figyelemre méltóak. Az elmúlt napokban ugyanis éppen a moderáció és a szólásszabadság egyensúlya vált az egyik legfontosabb internetes – közösségi médiás szabályozási kérdéssé az amerikai elnök személyes fiókjának Twitter (és más platformok) általi felfüggesztése után, így az egyes felmerülő állami ötleteket, megoldásokat nyilvánvalóan nemzetközi szinten is nagy figyelem övezi majd.
A szeparatizmus elleni törvényjavaslatot a héten kezdi tárgyalni a parlament alsóháza, és komoly vita ígérkezik, hiszen a parlamenti többség is megosztott (például egyes képviselők nagyon szeretnék a csomagban tárgyalni a fejkendő viselésének további tiltását, mások nem), 2000-hez közelít a benyújtott módosítók száma (1700). Hogy az ún. szeparatizmus elleni fellépés miért nagy kihívás a francia kormányzat számára, arról itt írtunk korábban.
Soós Eszter Petronella
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
