„Nem éreztem undort” – Claude Lanzmann filmkészítő

A Shoah idén 91 éves rendezőjét párizsi otthonában kerestük fel, hogy a franciaországi antiszemitizmusról, a Shoah-ban szereplő nácik becserkészéséről, a menekültválságról és egy Albert Speerrel töltött estéről is beszélgessünk.

Magyar Narancs: A német megszállás idején ön aktív részese volt a francia ellenállásnak, akárcsak az édesapja. Sokáig úgy, hogy nem is tudtak egymás tevékenységéről. Maradt még valami mára az ellenállás örökségéből?

Claude Lanzmann: Bennem még ma is megvan ugyanaz a lelküket, ugyanaz a hozzáállás, mint ami fiatalemberként ellenállóvá tett. Ez nem életkor kérdése.

MN: Az ön után következő generációkban is megvan ez a harci szellem?

CL: Ezt nem tudom megmondani. Megváltoztak a körülmények. De miért kérdezi?

MN: El is rejtőzhetett volna, hogy zsidóként túlélje a német megszállást, de ön inkább fegyvert fogott, az életét kockáztatta olykor hajmeresztő akciók során. Ez azért elég meghatározó élmény lehetett.

CL: Az volt. Én nem is változtam meg. A világ változott meg, nem én.

MN: A Shoah készítése során többször is menekülnie kellett, mert a náci, akit éppen interjúvolt, rájött, hogy rejtett kamerával filmezi. Táskába rejtett kamerát, hamis útlevelet, álnevet használt, egy nem létező intézet kutatójaként lépett fel – mint egy kémfilmben. Hasznára voltak azok a túlélési technikák, amiket ellenállóként elsajátított?

claude_lanzmann_getty1641

Fotó: Getty Images

CL: Van egy óriási különbség a kettő között. Amikor a nácikat filmeztem, nem volt veszélyben az életem. Lehetett volna, de nem volt. Szemben az ellenállóként kifejtett tevékenységemmel, melynek során viszont veszélyben volt

A Magyar Narancs teljes interjúja itt olvasható.

Köves Gábor, Magyar Narancs