Mi maradt ki az UNRWA izraeli betiltásáról szóló tudósításokból?   

Miközben a fél világ a gázai humanitárius válság további romlását vetíti előre, addig nem sokan kíváncsiak a Knesszet döntése mögötti részletes indokokra. 

Azzal, hogy Izrael betiltja az ENSZ palesztinokat támogató segélyszervezetének (UNRWA) működését, súlyosbodhat a gázai humanitárius válság. Az intézkedés tovább mélyítheti a gázai lakosságot érintő súlyos humanitárius válságot, és felháborodást keltett nemzetközi körökben.  

Ilyen és ehhez hasonló szalagcímek láttak napvilágot azt követően, hogy a Knesszet két jogszabály elfogadásával kitiltotta az ENSZ palesztinokat támogató segélyszervezetét (UNRWA) Izraelből, valamint korlátozta a szervezetnek a Gázai övezetben és Ciszjordániában való működését.   

A hazai és nyugati fősodorbeli tudósítások megjegyzik, hogy az izraeli vezetés szerint az UNRWA több munkatársa is részt vett a Hamász október 7-i terrortámadásában, valamint a szervezet számos munkatársa kapcsolatban áll a Hamász harcosaival, valamint az izraeli hatóságok katonai eszközöket fedeztek fel a szervezet létesítményei közelében.  

Arról is ír egyik-másik médium, hogy Izrael azért korlátozza az UNRWA működését, hogy leválasszák a segélyszervezetet a Hamász tevékenységeiről, és biztosítsák a humanitárius segélyek célba érését, de a felszín kapargatásánál tovább nem mennek.  

Nem véletlenül, mert akkor egy csapásra összedőlne a narratíva, amelyik szerint Izrael a korábbi európai gyarmatosítók utódja, és amelyik az elnyomó-elnyomott dimenzióra redukálja ezt a rendkívül összetett konfliktust.  

Lássuk tényszerűen, mi maradt ki a tudósításokból: 

• Az október 7-i gyilkosok és erőszaktevők mindegyike az UNRWA iskoláinak padját koptatta 
• Az UNRWA iskoláiban használt tantervek és tankönyvek megkérdőjelezik Izrael állam létét, korosztálytól függetlenül nyílt erőszakra uszítanak a zsidók ellen. Az ellenállás narratíváját népszerűsítik, démonizálják a zsidókat és Izraelt. Szándékosan tartják fenn a zsidóellenes előítéleteket, különösen azokban az esetekben, amikor az éppen aktuális politikai kontextusba ágyazzák be őket. 
• Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) minden egyes UNRWA-épület alatt terroralagút-lejáratot találtak.
• Az ENSZ gázai központja alatt üzemelt a Hamász informatikai bázisa, amely az ENSZ elektromos rendszerét és internetjét használta. 
• Izrael mintegy 500 olyan palesztin terroristáról adott át részletes aktát az ENSZ-nek, akik részt vettek az október 7-i terrortámadásban.
• Izrael továbbá 3000 olyan dossziét is átnyújtott az ENSZ-nek, amelyek olyan Hamász tagok adatait tartalmazzák, akik az UNRWA-nak dolgoztak.
• A palesztinoknak szánt segélyek kétharmadát egy ideje már nem az UNRWA juttatja célba.  

Időszerű szólni a gázai menekültek problémaköréről is. E kapcsán a következőkről nem beszél a mainstream sajtó: 

• Az úgynevezett palesztin menekülteknek egyedülálló gondoskodásban van részük: 1949-ben az ENSZ megalakította az UNRWA-t, a legnagyobb és egyetlen olyan ENSZ-ügynökséget, amelyet kizárólag egyetlen menekültcsoport kezelésére hoztak létre. Hetven évvel később még mindig létezik, és még mindig „menekülteknek” nevezi a palesztinokat, azok gyermekeiket és unokáit. Éves költségvetése több mint egymilliárd dollár, amelyet főként az USA és az Európai Unió finanszíroz. 
• Mennyit kaptak a Közel-Keletről és Észak-Afrikából elűzött zsidó menekültek az ENSZ-től? Mennyit kapott Izrael a letelepítésükhöz nyújtott segítségre? Mennyit kap ma is? A válasz mindhárom kérdésre: nulla.  
• A palesztin menekültstátus generációról-generációra öröklődik, az UNRWA hét évtized alatt egyetlen menekültet sem tudott/akart letelepíteni. 
• Számos palesztin menekült nyugat-európai állampolgársággal is rendelkezik, így nem lehetne menekültnek nevezni. 
• A palesztin menekültkérdés kapcsán alig ismert a nyugati közvéleményben az a tény, hogy több mint 850 000 zsidót űztek el a Közel-Keletről és Észak-Afrikából, miután az arab országok megtámadták Izraelt 1948-ban.  
• Ezek a zsidók több mint kétezer évig éltek Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Jemen, Szíria, Libanon és Irak területein, valamint az olyan muszlim, de nem arab országokban, mint Törökország és Irán. Ma ők alkotják Izrael zsidó lakosságának több mint felét. 
• Irakban 1948-ban 150 000 zsidó élt, ma kevesebb mint 10. Algériában 140 000 zsidó élt, ma kevesebb mint 50. Egyiptomban 75 000 zsidó élt, ma kevesebb mint 20. A statisztikai mutatók Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is hasonlók. 
• Ezek az emberek kénytelenek voltak hátrahagyni otthonaikat, vagyonukat, vállalkozásaikat, nincstelenül érkeztek Izraelbe, de a legfontosabb, hogy nem sokáig maradtak menekültek.   
• Míg az elfeledett zsidó menekültek történetét alig ismerik, addig a világ leghosszabb ideje menekültstátuszban lévő és legtöbb pénzzel támogatott, legünnepeltebb menekültjei a palesztinok.  
• Az ok tisztán politikai. Miután Izrael 1948 májusában elnyerte függetlenségét, a környező arab nemzetek megtámadták az új zsidó államot. Ennek következtében mintegy 700 000 Izraelben élő arab menekült el. Sokan a háború miatt mentek el, sokan pedig azért, mert az arab vezetők azt mondták nekik, hogy hagyják el a zsidó területeket. Az elképzelés az volt, hogy majd visszatérnek, ha a zsidók és az államuk elpusztult. 
• Khalid al-Azm szír miniszterelnök emlékirataiban azt írta: „1948 óta követeljük a menekültek hazatérését. De mi magunk vagyunk azok, akik a távozásra ösztönöztük őket”. Így jött létre az arab, később a palesztin menekültválság.