Mi áll a lengyel történészek meghurcolása mögött?

Az érintettek úgy látják, egy kormányközeli, nacionalista civil szervezet gerjeszt indulatokat a holokausztkutatás függetlensége ellen, a meghurcolt történészek szerint könnyen véget érhet a holokauszt független kutatása Lengyelországban.

Mint arról nemrég a TEV is hírt adott, nemzetközi felzúdulást keltett egy varsói bíróság azon elsőfokú döntése, amely bocsánatkérésre kötelezett két lengyel történészt. Végtelen éjszaka – a zsidók sorsa a megszállt Lengyelország néhány megyéjében c. kötetükben ugyanis Barbara Engelking és Jan Grabowski (képünkön) egy kelet-lengyelországi falusi elöljáróról azt állították, együttműködött a náci megszállókkal a zsidók üldözésében. A két kutatót egy 2018-as jogszabály miatt fogták perbe, amely polgári peres eljárást tesz lehetővé bárki ellen, aki úgy véli, hogy “a lengyel Nemzet vagy a Lengyel Köztársaság is felelős a Harmadik Birodalom által elkövetett náci bűncselekményekért.” A két professzor fellebbezett az ítélet ellen.

A történészeket egyébként az általuk megnevezett elöljáró, Edward Malinowski unakahúga jelentette fel (aki a bocsánatkérés mellé 27 ezer dollárnak megfelelő kártérítést is követelt, ez utóbbit a bíróság nem ítélte meg neki). Engelkind ugyanis a kötetben elkövette azt a hibát, hogy összekevert két Edward Malinowskit, és lábjegyzetben nem közölt hivatkozást az állításához, ez azonban a téma első számú szakértője, Jan Tomasz Gross történész szerint nem befolyásolta érdemben a közlés hitelességét.

A The Times of Israel információja szerint széles körben egy civil szervezet, a kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párthoz közel álló Reduta (Lengyel Rágalmazás Elleni Liga) akciójának tekintik a történészpert. A Jüdische Allgemeinénak nyilatkozó Jan Tomasz Gross is a Reduta kezét látja a történészek elleni példátlan fellépésben, és botrányosnak nevezte, hogy bíróságok ítélkezhetnek történelmi kérdésekben. A Reduta régóta küzd a II. világháború alatti lengyel szerep „megtisztításáért”, tehát a kollaborációs vádak lesöpréséért, vagy azért, nehogy bárki „lengyel táboroknak” nevezhesse a nácik lágereit. Mindezt a 2018-as törvény egyébként is három évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatja.

A lapnak nyilatkozva a Kanadában élő Jan Grabowski, maga is egy holokauszttúlélő fia, úgy vélte, valójában a lengyel kormány az, amely megpróbálja ellehetetleníteni a soá szabad és független kutatását. Az elsőfokú bírósági döntést a történész „példátlan ítéletnek” nevezte, amely „ha hatályban marad, véget vet a holokauszt független kutatásának.” Grabowski szerint a Lengyel Rágalmazás Elleni Liga „erős és veszélyes játékossá vált”, és a varsói kormány meghatalmazottjaként ténykedik az ügyben, sőt az állami Lengyel Emlékezet Intézete is a PiS-től kapja a „menetelési parancsokat.”

A történész kutatásai szerint nem kevesebb, mint 200 ezer zsidó halálát lengyel kollaboránsok okozták a holokauszt idején a megszállt országban.

Mélységes aggodalmát fejezte ki a lengyel történészvita miatt egy véleménycikkében a Zsidó Világkongersszus (WJS) elnöke is. Ronald S. Lauder szerint az ország „veszélyes irányba mozdult el”, az ítélet szerinte azt jelzi, hogy Lengyelország „a zsidó néphez fűződő viszonyában egy sokkal sötétebb időszakhoz tér vissza.”

„Tudjuk, hogy több ezer bátor és tiszteletre méltó keresztény lengyel élt akkor, akik életüket kockáztatva bújtatták és segítették a zsidókat a holokauszt idején. De akadtak olyan lengyelek is, akik elárulták zsidó szomszédaikat, és bűnrészesek voltak a halálukban. Ez nem vita tárgya, ezek tagadhatatlan tények” – emlékeztetett Lauder, hangsúlyozva, „teljesen elfogadhatatlan, hogy a történészek mostantól féljenek hiteles tanúvallomást idézni egy szemtanútól, csupán azért, mert az illető zsidó lehet.” A WJS elnöke is bírálta az elhíresült 2018-as törvényt is, mondván „a történelmi narratíva kontrollálásának példátlan kísérletével a lengyel kormány valójában megpróbálta kriminalizálni a holokauszttal kapcsolatos lengyel háborús cselekmények megkérdőjelezését.”