Ki és mit mondhat Izraelről?

A Labour Against Antisemitism igazgatója szerint a zsidók elhallgattatása az anticionista ideológia különös sikere. Nem segíti a palesztinokat, és nem készteti Izraelt reformok végrehajtására.

Amikor Vivien Burke Twitter-fiókjának a tartalma nyilvánosságra került, kiderült, hogy a bejegyzései hangsúlyozottan Izrael-centrikusak, ugyanakkor azt állítja posztjaiban a brit munkáspárti tisztviselő, hogy „senki sem bírálhatja Izraelt”- írja Alex Hearn a The Jewish Chronicle honlapján. A Labour Against Antisemitism nevű brit szervezet igazgatója volt az, aki nemrég leleplezte Vivien Burke tweetjeit, „virulensen zsidóellenesnek” minősítette a tartalmait, és felszólította a Munkáspártot, hogy zárja ki őt a soraiból.

A tisztviselő „rágalomhadjáratot” emlegetett, ami kedvelt állítása az antiszemitáknak és akaratlanul is tartalmaz egy szemernyi igazságot, mert néhány embert valóban elhallgattak – fogalmaz Hearn, aki szerint érdemes egy pillantást vetni azokra, akik úgy tűnik, csodálatos módon megúszták a cenzúrát.

Az első a „gyűlöletmosók” csoportja, akik úgy vélik, Izrael csak úgy cselekedik, mintha jószándék vezérelné, miközben titokban önző, gonosz dolgokat művel. A törökországi és szíriai kurd régiókat sújtó közelmúltbeli pusztító földrengést követően Izrael azonnali mentési erőfeszítéseiről szóló híradások mellett azonnal megjelentek a zsidó állammal kapcsolatos elkerülhetetlen összeesküvés-elméletek is.

Néhányan azt képzelték, hogy Izrael valamilyen módon felelős a halálos áldozatok számáért, és imázsjavításra használja a romok alatt rekedt emberek megmentését.

A liberális értékek pozitív hatásait Izraelben gyakran álnok hazugságként ábrázolják. A melegek jogait „rózsaszínmosásnak”, a nők jogait „lilamosásnak”, az ökológiai erőfeszítéseket „zöldmosásnak”, a vegán életmódot pedig „vegánmosásnak” nevezték. Az Al Jazeera arról számolt be, hogy a Radiohead izraeli koncertje „művészmosás”, a Jacobin magazin pedig arról, hogy az italipar „bormosás”, a Guardian pedig arról, hogy egy kerékpáros verseny „sportmosás” volt. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy minden, amit Izrael tesz, erkölcstelennek vagy gonosznak értelmezhető.

Még a törvények betartása is bűncselekmény lehet. Egy izraeli, aki előadást tartott egy amerikai egyetemen, elmesélte, azért nevezte rasszistának egy professzor az izraeli védelmi erőket, mert nem erőszakoltak meg palesztin nőket

– idézi fel Hearn.

A szándékos képmutatók között említi Barcelona polgármesterét, aki az izraeli emberi jogok megsértésére hivatkozva a közelmúltban úgy döntött, hogy megszünteti Barcelona és Tel Aviv testvérvárosi kapcsolatát. Izraelnek megvannak a maga problémái, de a személyi, polgári és gazdasági szabadságjogok helyzetét 79 indikátor alapján globálisan felmérő Human Freedom Index azt mutatja, hogy Barcelonával kötött testvérvárosi megállapodások listáján a középső helyen végzett. Eközben a polgármester nem mondta fel Barcelona testvérvárosi megállapodásait Oroszország, Kína és Irán városaival.

A sor az ENSZ-szel folytatódik, ahol állandó inkvizíció zajlik Izrael ellen. A saját pártatlansági szabályaikat megszegve a biztosok szélsőséges Izrael-ellenes álláspontokról és antiszemitizmusról értekeznek. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) olyan rezsimeket foglal magában, amelyek a legrosszabb jogi helyzettel rendelkeznek, mint például Kína, amely mentességet élvez, miközben megszállottan elítéli Izraelt.

Az UNHRC még Izraelt is hibáztatta, amiért palesztin férfiak verték a feleségüket, ugyanakkor nem említi, hogy a hivatalos palesztin tévé rendszeresen helyet adott azoknak a műsorokat, amelyben prédikátorok oktatják a férfiakat, hogyan verjék a feleségüket.

Tehát kit tiltottak el attól, hogy Izraelről beszéljen? Valójában azok, akik megvédik magukat a zsidógyűlölettől – főleg a diaszpórában élő zsidók –, gyakran kénytelenek hallgatni. Nem lehet könnyen kritizálni az izraeli kormány cselekedeteit, ha folyamatosan harcolni kell azokkal az ostoba állításokkal, amelyek Izraelt egyedülállóan gonoszként kezelik, és a klasszikus antiszemitizmusba fordulnak. A legtöbb zsidó, aki támogatja Izrael létezését, és nem akarja, hogy nézetei eltorzuljanak, olcsó munícióval látja el azokat, akik le akarják bontani a zsidó államot.

Sok diaszpórában élő zsidó például ideges és dühös a legutóbbi izraeli kormány radikálisabb elemei miatt, olyannyira, hogy néhányan addig nem látogatnak Izraelbe, amíg le nem váltják őket. De hol van a hely ezen aggodalmak kifejezésére a nem-zsidó terekben, amikor Izraelt évtizedek óta illegitim fasiszta vagy náci jelzővel illetik?

A zsidók elhallgattatása az anticionista ideológia különös sikere – hangsúlyozza Alex Hearn.

Nem segíti a palesztinokat, és nem készteti Izraelt reformok végrehajtására. Ennek az ellenkezőjét éri el, mivel szurkol a gyűlöletnek és elhallgattatja a zsidó hangokat, megnehezítve a racionális kritika megfogalmazását.

A Palesztin Szolidaritás Kampánya (PSC) a közelmúltban digitális röpiratot tett közzé a közel 19 ezer követőjének, amelyben azt állította, hogy a cionisták (majdnem valamennyi brit zsidó) „rasszista kisebbség”, akik erkölcstelenek, őrültek és felelősek a „népirtásért”. A szervezet arra szólította fel az embereket, hogy a „cionistákat” rúgják ki állásukból. Ez a démonizáló és kirekesztő kampány az 1930-as évek Németországát idézi, és arra szolgál, hogy pontosan emlékeztessen bennünket, miért van szükség zsidó államra. Az Amnesty International arra használta a Valentin-napot, hogy Izraelt a „szerelem elleni háborúval” vádolja. Egy héttel később a Hulk színésze, Mark Ruffalo azt posztolta 8.3 millió követőjének, hogy Izrael „veszélyes a világbékét”.