Identitás-viták Franciaországban: most egy diákszervezet a vitatéma
Ahogy arról korábban a TEV oldalain beszámoltunk, Franciaországban erőre kapott az ún. iszlám-balossággal kapcsolatos vita, s e vitának egyik leágazása volt a grenoble-i Sciences Po-n zajló iszlamofóbia-botrány, melyről részletesen írtunk korábban. Emlékeztetőül, a grenoble-i eset középpontjában áll az Unef (Union nationale des étudiants de France) nevű diákszervezet:
„Az intézményben plakátok, falragaszok jelentek meg, amelyek fasizmussal és iszlamofóbiával vádolnak két oktatót. Méghozzá név szerint. A ragaszok képeit az egyik legnagyobb diákszakszervezet, az Unef helyi csoportja is megosztotta a közösségi médiában, majd törölte, és visszakozott. Miközben egyes – inkább baloldali – szakszervezetek inkább a diákokkal szimpatizálnak és a médiát vádolják az eset felfújásával, az intézmény igazgatótanácsa elítélte a plakátolást és feljelentést is tett (továbbá országos lapban is megjelentetett egy nyilatkozatot). A nyomozás elindult, a tanárok védelmet kaptak.”
Az események újabb leágazása is ehhez a szervezethez kötődik, kiderült ugyanis, hogy az Unef, egyébként az egyik legnagyobb franciaországi diákszakszervezet olyan belső rendezvényeket és workshopokat szervezett, amelyeken – nehéz ezt szebben megfogalmazni – nem keveredtek a rasszok, vagyis szegregáltak voltak.
A szervezet arra hivatkozott, hogy a diszkriminációval sújtott kisebbségek számára biztos teret akart létrehozni, hogy beszélhessenek a problémáikról. Emiatt – és részben a szervezet iszlámhoz, fejkendőhöz, a radikális diák-akciókhoz való korábban is vitatott viszonya miatt – természetesen hatalmas polémia kerekedett, hiszen a francia gondolkodás elvben individualista és alapvetően színvak, nem igazán értékeli az efféle, – a hagyományos felfogás hívei által – angolszász úri huncutságnak tekintett csoportalapú akciókat. A hagyományos köztársasági elit egy részének álláspontját csak megerősíteni látszott a New York Times Unefet bemutató cikke, melyben gyakorlatilag a francia jövőként pozícionálta a diákszervezetet. Ez láthatóan nem okozott örömet sokaknak Franciaországban – ahogy látható számos platformon (lásd itt és itt és itt).
Az állami finanszírozásban is részesülő diákszervezet betiltását is követelték egyesek, elsősorban a jobboldalon, mondván, a gyakorlata szembe megy a köztársasági értékekkel. A jobboldali Szenátus egy módosító javaslatot is elfogadott a szeparatizmusról szóló csomaghoz, amely – ha a végleges szövegben is benne marad – gyakorlatilag lehetővé teheti az Unef feloszlatását a „nem kevert” csoportok miatt. Mások – például az oktatási miniszter – fasizmust emlegetett.
A polémiából pár héten belül úgy lett másodszor is nagypolitikai ügy, hogy a Szocialista Párt Île-de-France régióban (a központi, párizsi régióban) induló régióelnök-jelöltje, Audrey Pulvar egy interjúban kifejtette, hogy szerinte be lehet engedni nem diszkriminált embereket egy ilyen, diszkriminált csoportoknak szóló rendezvényre, de ha már így van, meg lehet kérni őket, hogy hallgassanak. Persze lehetne mondani, hogy egy szocialista jelölt nyilatkozata nem túl érdekes, ismerve a PS helyzetét és erejét, de ha hozzátesszük, hogy a Szocialista Párt elhatárolódott a korábban hozzá közel álló Unef gyakorlatától, már más a helyzet (ellentétben a radikális baloldali párttal, a zöldekkel, a kommunistákkal, s számos civillel, akik ilyen-olyan árnyalatokkal, de inkább az Unef megvédéséért szólaltak fel).
A nagy képet tekintve minden bizonnyal igazuk van tehát azoknak, akik azt mondják, hogy a vita azért is érdekes, mert rámutat a baloldalon belüli töréspontokra, amelyek az identitás, a köztársaság, a rasszizmus és az iszlám körül is forognak, nemcsak az állami szerepvállalás mértéke körül. S való igaz, hogy a közösségelvű amerikai-angolszász attitűd, illetve a hagyományos individualista, színvak francia attitűd összecsapása is ott van a háttérben.
S ha megemlítjük, hogy Audrey Pulvar egyben Anne Hidalgo párizsi főpolgármester, s egy várható, de nem túl jól álló 2022-es elnökjelölt munkatársa párizsi alpolgármesterként, akkor érthető, hogy miért ugrott ismét a témára a politikai élet. Hidalgo környezete állítólag igen kellemetlennek érezte a nyilatkozatot. Anne Hidalgo egyébként a „nem kevert” találkozókat veszélyesnek titulálta egy nyilatkozatában.
A szerző további írásai itt olvashatók |
Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a 
