Furcsa döntést ért el a palesztin lobbi az EU-ban

Am Yisrael chai, Israel is forever, azaz Izrael örökké él, idézik sokan a régi, még az ellenállás idejéből ismert dalcímet azok, akik a Facebookon is elérhető – Benjamin Netanjahu beszédét rögzítő – videót kommentelik. Ezenkívül a „vásároljunk izraeli termékeket, minél többet” volt még a leggyakrabban felbukkanó reakció. De lássuk, mi is történt.

Szerdán megszületett az izraeli áruk címkézésével kapcsolatos döntés. Az EU gyalázatos kezdeményezésének szándéka már három éve a levegőben lógott, történt egyeztetés is az izraeli hatóságokkal, arra hivatkozva, hogy az uniós szabályok értelmében az eredetmegjelölés nem lehet félrevezető, és helytálló információt kell tartalmaznia. Ezeknek a feltételeknek a bizottság szerint nem felel meg, ha Izrael részeként – általuk – el nem ismert területekről származó áruk izraeli termékként vannak feltüntetve.

Szerdán az Európai Bizottság elrendelte, hogy a jövőben „világosan meg kell különböztetni azon termékek címkéit, amelyek izraeli telepekről érkeztek”. Az új szabályok értelmében Izraelt azoknál a termékeknél lehet származási helyként feltüntetni, amelyek a zsidó államnak az unió által elismert területén készülnek. A gázai övezetből, Ciszjordániából, Kelet-Jeruzsálemből és a Golán-fennsíkról származó termékek esetében azt kell feltüntetni, hogy ezek az árucikkek az adott földrajzi helyről érkeztek. Ám a bizottság szerint még ez sem lesz eléggé egyértelmű, ezért zárójelben kell majd jelezni, hogy azon belül palesztin területről, vagy izraeli telepről származó áruról van szó.

„Az EU döntése az izraeli termékek címkézéséről sötét korszakokra emlékeztet. Nem csupán Izrael állam számára erős csapás, de azon palesztin munkások számára is, akik izraeli gyárakban, üzemekben dolgoznak. A döntés hátráltatja a béke folyamatokat, ez nem béke, nem igazságosság. Ez háború” – mondotta Izrael miniszterelnöke.

Egyesek úgy vélik, a döntés a BDS lobbi tevékenységének volt egyenes következménye. Ez kézenfekvőnek is tűnik, hiszen a BDS (Boycott, Divestment and Sanctions Movement) globális Izrael-ellenes mozgalom célja mindig is a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás volt Izrael és izraeli vállalatok ellen. A BDS – melyet sokan az intifáda internetes változatának tekintenek – végső célja az elfoglalt területek visszaszerzése. Kampánya már 2005-ben elkezdődött, eredetileg a palesztinok támogatására, izraeli termékek bojkottálására jött létre, nemzetközi szankciókat, és ENSZ beavatkozást követelve Izrael ellen. Kampányelemeinek jó része azonban nyomokban az Európai Bizottság szerdai döntésében is tetten érhető. Arra hivatkoznak ugyanis, hogy az Európai Unió nem ismeri el az 1967-es hatnapos háború folyamán a zsidó állam által elfoglalt területeket az ország részeként.

A bizottság szerint nem új jogszabályról van szó, pusztán a származási országok feltüntetését szabályozó uniós irányelv új értelmezéséről. Ennek ellenére Izraelben az ügy egyértelműen politikai-diplomáciai kérdéssé vált, sokan antiszemitizmusnak nyilvánították az uniós döntést, amely a közel-keleti béketárgyalásokra is hatással lehet. Mások azt sérelmezik, hogy a határozat szemmel láthatólag azért született, mert a világ Izrael ellen fordult, amiért meg akarja védeni állampolgárait azok ellen a terroristák ellen, akik az utcán késsel támadnak a járókelőkre.